Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
I983. november Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal és tehetségének köszönheti. Kádár érdeme legfeljebb a passzivitása, amit ezzel a hatvanas évek óta végbemenő folyamattal szemben tanúsított, mert a gazdasági javulás végső fokon a hatalomnak is kedvezett, a politikáról más szférákba terelvén az állampolgárok érdeklődését. De egy államférfit, egy felelős politikust nem lehet egy tiz-tizenöt éves időszak alapján megitélni: egész életének, összes cselekedeteinek mérlegelése szolgálhat csak mércéül. És kádár múltjában vörös vonalként húzódnak végig a jellemtelenségek, az árulások. Olyan pozitívumok nem irhatok mentségére, melyek ezeket valaha is megbocsáthatóvá tennék. Erre kell emlékeztetnie valamennyiünket a november, az árulások hava.------------- ****** .------------SZIKLAY ANDOR: Riporter álma Ha létem végétért a Földgolyón és átjutottam a Sötét Folyón: a Tejut végén, fenn a fényes Égben jelentkezem egy nagy Szerkesztőségben. Szivárványszinü paloták sora: itt készül a "Mennyei Harsona". Azúrkék firmamentből a papirja, a vezércikket Pál apostol Írja, Rafael pingál képeket bele, versekkel Heine tűzdeli tele, főmunkatársak Pascal, Kant és Plátó, ezer riporter (mindig mindent látó) gyűjti a hirt s csak az közölhető, mi tiszta, szép és örvendeztető, nincs lapzárta és korrektúra sincsen, kolduskéz nyoma nincsen a kilincsen a kiadók közt nincs politikus, Beethoven ur a zenekritikus, édes jácintszagu a nyomdafesték tavasziak a hajnalok s az esték, a tördelő angyalszárnyon repül, kartárs kartársat sohasem csepül, éther zene lengi át a szobákat, percről-percre jelentik a csodákat, nincs telefon és mégis mindent tudnak, kellő adatok mindig észbejutnak, a gyorsirónő, levélcsaták hőse, senkinek nem rokona-ismerőse, minden másnap van fizetési nap, soha egy percet nem késik a lap, a vén szolgákat senki sem cibálja, a frissítőket száz széplány kínálja, pihenni hívnak zöldbársony díványok s ez a köszöntés: "Jó lapot kívánok:" A Szent Szerkesztőségbe benyitok azzal, hogy a szakmához konyitok, állást vesztettem s nagyon szépen kérem: inas lehessek. Mindegy, mi a bérem: a Földön sem vonzott engem vagyon. A Főszerkesztő végignéz nagyon, keresztüllátja árva telkemet s mit mond majd, óh, mit? Igent, vagy nemet...? /I938/ SZENTPÉTERY: A kenyér ára Szeptember 20.-án a The Wall Street Journal arról tájékoztatta olvasóit, hogy Magyarországon lényegesen felemelték az alapvető fontosságú élelmiszer cikkek árát. A cukor ára 23 százalékkal, a kenyéré 16 százalékkal, a főzőolajé 20 százalékkal lett magasabb, mint volt. A cikk láttán a magyar származású olvasók valószínűleg rosszkedvűen bólogattak: igen, ez következik itt, Amerikában is. Az idén Magyarországon éppúgy, mint Amerikában a szokatlanul hosszú hőhullámok, a megszakitásnélkül, hetekig tartó szárazság rendkívüli károkat okozott a mezőgazdaságban. A kereslet-kínálat szabályai szerint kevesebb termék, magasabb árat jelent, - adott esetben magasabb élemiszer árakat. Az ilyesminek nem örül az ember se Pesten, se Washingtonban, de megérti és beletörődik, mondván: ez van. A Wall Street Journal cikke azonban nem fejeződik be az uj árak ismertetésével. S a cikk folytatása sokkal nyugtalanítóbb, mint maga az áremelés. A Wall Street Journal ugyanis egy a Népszavában megjelent cikkből idéz, amely szerint az áremelés oka, legalóbbis részben a gazdasági vezetés hibáira vezethető vissza. A gazdasági vezetés hatékonysága minden szinten a kívánalmak mögött marad, mondta a Népszava cikkírója az Anyag- és Árhivatal illetékeseire hivatkozva. Hát ez szép. Az olvasó ugyan megérdemelt volna valami magyarázatfélét arranézve, hogy a csapadék csaknem teljes hiánya az elmúlt nyáron mennyiben befolyásolta mondjuk a magyar kohászat termelését, s e termelés irányítását, de ezt a kérdést most ne feszegessük. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a Népszava cikkírója nyomatékosan leszögezte, csak részben fogadja el az illetékeseknek azt a magyarázatát, hogy az áremelésnek a szárazság az oka. A cikkíró rámutatott arra, hogy a magyar népnek azért kell többet fizetni, mert a gazdasági vezetésből, s a gazdasági szervezésből egyaránt hiányzik a következetesség. Hogy pontosan mit ért ezalatt a cikkíró, s hogy milyen fajta következetességet hiányol az megintcsak homályban marad. A lényeg azonban az, hogy súlyos támadás érte azt a magyar gazdasági vezetést, amely a Nyugat szerint messze a legjobb a kommunista államok között. Nehéz elhinni, hogy a cikkíró saját gondolatait, saját álláspontját fejtette ki a Népszava hasábjain. Sokkal hihetőbb az, hogy a lap a kommunista párt sugalmazására támadta a gazdasági vezetőket. S éppen ez a baj.
