Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

1 szüksége a magyar népnek arra, hogy ki­nyissák a szemét, megmutassák számára az utat, akkor ezt csak kiábrándult önmaguk­kal meghasonlott kommunista toliforgatók Írásainak olvasása közben eszmélhetett rá.. De nem volt szükség erre, mert a forradalom a nép lelkében támadt és önma­gától bontakozott ki. Annyiban igaz csak, hogy a kommunisták készítették elő, hogy Rákosiék törvénysértései és embertelensé­gei juttatták idáig a magyar népet. De csak ennyiben. Hogy nem a kommunista intellektuelek kezenyomát viselte magán forradalmunk, azt az is bizonyítja, hogy ők csak meg­reformálás, a hibák kiküszöbölésére gon­doltak és mindezt kommunista keretben. Ők nem is voltak képesek másban gondol­kozni, mint kommunizmusban. Nem is akar­tak, mert ez volt az életük. A magyar nép rögtön a forradalom első napjaiban, már a jelszavakban is megmutatta, pokol­ba kívánja az egész addigi rendszert és hallani sem akar komunizmus bármilyen formájáról. Nem lebegett a tüntetők szemei előtt valamiféle nemzeti kommuniz­mus Tito után szabadon, de emberarcú kom­munizmusra sem vágytak, amit 12 évvel ké­sőbb Dubcek és köre próbált megvalósíta­ni Csehszlovákiában. Egyszerűen szabad és tisztességes magyar életre vágytak, mindenféle kétesértékü -izmus nélkül, melyben van becsülete a munkának, van becsülete az embernek. Ezért, ezekért regadtak fegyvert és szálltak szembe a szovjet tankokkal. Biz­tatás, parancs, buzdítás nélkül. Mert nem volt senki, aki biztasson, aki buz­dítson. Ennek a forradalomnak nem volt vezére, nem voltak vezéregyéniségei. A világtörténelem talán legtisztább forra­dalma, de valamiben mindenkép egyedülál­ló: az első a világtörténelemben, mely­nek nem volt lánglelkü, gyujtószavu, szuggesztiv erejű vezére, akit a tömegek vakon követnek és akiért akár a tüzbe is mennek. Spartakus óta minden forradalom egy vagy több vezéregyéniség nevével fo­nódik össze, de Ötvehat a kivétel: itt valóban a nép keilt föl, ösztönös, spon­tán elhatározással, egy lidércnyomásos évtized után tört ki a lefojtott vulkán és a robbanástól kártyavárként omlott össze az addig megdönthetetlennek hirde­tett rendszer. Ötvenhatnak nem voltak sem igazi szel­lemi előkészítői, sem igazi vezérei.Nagy Imrét, Maiétert és a többi később mártír­rá vált kommunistát az események sodor­ták az élre s később is mindig az esemé­nyek után mentek. Nagy Imre jóakaratához és tisztességéhez nem fér kétség, de nem népvezérnek született, a forradalmi hely­zet követelményei meghaladták erőit, a- dottságait. És épp a felső vezetésben megfelelő munkatársai sem voltak. A ti­zenegy nap kevés volt ahhoz, hogy kör­4.oldal nyezetéből kinőj jön egy rátermett forra­dalmi vezető. Akik mellé álltak, azok nagy része csak félsziwel szolgálta a forradalmat. Ki tudja ma már megállapíta­ni, ki állt csak opportunizmusból, a bő­rét menteni Nagy Imre és a forradalom mellé és ki őszinte meggyőződésből? Sok kommunistából forradalmárrá vedlett "ká­der" megrettent attól, hogy október vé­gére a forradalom tulszaladt azokon a reformokon, amelyeket ők még elfogadha­tóknak tartottak és november 4 felé már csendesen szabotált. Vagy nyíltan áruló­vá lett, mint Kádár. Maiéter Pál, Király Béla,Kopácsi Sán­dor: mind kommunista katonatisztek vol­tak és kérdés, ha nem jön november 4, vajon megbízhatóan szolgálták volna az uj rendszert, melyben a kommunista párt elenyésző erőt képviselt volna és a kom­munista múlt nem lett volna jó ajánlóle­vél. Egyikük sem volt valódi vezetőtipus és ez meg is mutatkozott a legkritiku­sabb pillanatokban, november 4 hajnalán. A magyar nép, a forradalmi alakulatok és a nemzetőrség vezetőnőikül maradtak és ha néhány elszigetelt hősi ellenállást fel is jegyzett a krónika, az oroszok­kal szemben nem állt szervezett erő. Per­sze az orosz invázió akkor is bekövetke­zett volna és a túlerő akkor is megsem­misítette volna tízmilliós kis népünk ál­mait, ha történetesen lettek volna abban az időben hivatott vezetők. Csodák nin­csenek és a magárahagyott magyarság ki volt szolgáltatva a Szovjetnek. ☆ A kezdet és a vég egyaránt arra vall, hogy 1956-nak sem előkészítői, sem szer­vezői, sem vezérei nem voltak. 1956 ok­tóberét senki sem készítette elő és a kommunista Írástudók tevékenysége való­színűleg éppúgy visszhang nélkül maradt volna, ha a magyar nép alulról nem kez­deményez és nem lázad föl elnyomói ellen, mint ahogy visszhang nélkül maradt I968- ban a cseh intellektuelek elszigetelt szellemi mozgalma a Prágai Tavasz céljai­nak megvalósításáért. A kommunisták gon­dolkodása - mint egész rendszerük felé­pítése - a felülről kiinduló szervezésre van beállítva. A párt és az egész állam- apparátus, annak minden részlete felül­ről lefelé történő kiépítésével. Ezért számukra az is megfoghatatlan, hogy a magyar forradalom spontán indult a nép­ből és a nép vágyai irányították minden mozzanatát. Ezért maradt mindvégig tisz­ta és makulátlan. Még a bukásában is. És ezt a tisztaságot kötelességünk meg­védeni, minden befeketitési, minden ki­sajátítási törekvéssel szemben, akár a hazai kommunistáktól, akár szabadföldre került volt elvtársaiktól induljon is ki az. 1983. október Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents