Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
1 szüksége a magyar népnek arra, hogy kinyissák a szemét, megmutassák számára az utat, akkor ezt csak kiábrándult önmagukkal meghasonlott kommunista toliforgatók Írásainak olvasása közben eszmélhetett rá.. De nem volt szükség erre, mert a forradalom a nép lelkében támadt és önmagától bontakozott ki. Annyiban igaz csak, hogy a kommunisták készítették elő, hogy Rákosiék törvénysértései és embertelenségei juttatták idáig a magyar népet. De csak ennyiben. Hogy nem a kommunista intellektuelek kezenyomát viselte magán forradalmunk, azt az is bizonyítja, hogy ők csak megreformálás, a hibák kiküszöbölésére gondoltak és mindezt kommunista keretben. Ők nem is voltak képesek másban gondolkozni, mint kommunizmusban. Nem is akartak, mert ez volt az életük. A magyar nép rögtön a forradalom első napjaiban, már a jelszavakban is megmutatta, pokolba kívánja az egész addigi rendszert és hallani sem akar komunizmus bármilyen formájáról. Nem lebegett a tüntetők szemei előtt valamiféle nemzeti kommunizmus Tito után szabadon, de emberarcú kommunizmusra sem vágytak, amit 12 évvel később Dubcek és köre próbált megvalósítani Csehszlovákiában. Egyszerűen szabad és tisztességes magyar életre vágytak, mindenféle kétesértékü -izmus nélkül, melyben van becsülete a munkának, van becsülete az embernek. Ezért, ezekért regadtak fegyvert és szálltak szembe a szovjet tankokkal. Biztatás, parancs, buzdítás nélkül. Mert nem volt senki, aki biztasson, aki buzdítson. Ennek a forradalomnak nem volt vezére, nem voltak vezéregyéniségei. A világtörténelem talán legtisztább forradalma, de valamiben mindenkép egyedülálló: az első a világtörténelemben, melynek nem volt lánglelkü, gyujtószavu, szuggesztiv erejű vezére, akit a tömegek vakon követnek és akiért akár a tüzbe is mennek. Spartakus óta minden forradalom egy vagy több vezéregyéniség nevével fonódik össze, de Ötvehat a kivétel: itt valóban a nép keilt föl, ösztönös, spontán elhatározással, egy lidércnyomásos évtized után tört ki a lefojtott vulkán és a robbanástól kártyavárként omlott össze az addig megdönthetetlennek hirdetett rendszer. Ötvenhatnak nem voltak sem igazi szellemi előkészítői, sem igazi vezérei.Nagy Imrét, Maiétert és a többi később mártírrá vált kommunistát az események sodorták az élre s később is mindig az események után mentek. Nagy Imre jóakaratához és tisztességéhez nem fér kétség, de nem népvezérnek született, a forradalmi helyzet követelményei meghaladták erőit, a- dottságait. És épp a felső vezetésben megfelelő munkatársai sem voltak. A tizenegy nap kevés volt ahhoz, hogy kör4.oldal nyezetéből kinőj jön egy rátermett forradalmi vezető. Akik mellé álltak, azok nagy része csak félsziwel szolgálta a forradalmat. Ki tudja ma már megállapítani, ki állt csak opportunizmusból, a bőrét menteni Nagy Imre és a forradalom mellé és ki őszinte meggyőződésből? Sok kommunistából forradalmárrá vedlett "káder" megrettent attól, hogy október végére a forradalom tulszaladt azokon a reformokon, amelyeket ők még elfogadhatóknak tartottak és november 4 felé már csendesen szabotált. Vagy nyíltan árulóvá lett, mint Kádár. Maiéter Pál, Király Béla,Kopácsi Sándor: mind kommunista katonatisztek voltak és kérdés, ha nem jön november 4, vajon megbízhatóan szolgálták volna az uj rendszert, melyben a kommunista párt elenyésző erőt képviselt volna és a kommunista múlt nem lett volna jó ajánlólevél. Egyikük sem volt valódi vezetőtipus és ez meg is mutatkozott a legkritikusabb pillanatokban, november 4 hajnalán. A magyar nép, a forradalmi alakulatok és a nemzetőrség vezetőnőikül maradtak és ha néhány elszigetelt hősi ellenállást fel is jegyzett a krónika, az oroszokkal szemben nem állt szervezett erő. Persze az orosz invázió akkor is bekövetkezett volna és a túlerő akkor is megsemmisítette volna tízmilliós kis népünk álmait, ha történetesen lettek volna abban az időben hivatott vezetők. Csodák nincsenek és a magárahagyott magyarság ki volt szolgáltatva a Szovjetnek. ☆ A kezdet és a vég egyaránt arra vall, hogy 1956-nak sem előkészítői, sem szervezői, sem vezérei nem voltak. 1956 októberét senki sem készítette elő és a kommunista Írástudók tevékenysége valószínűleg éppúgy visszhang nélkül maradt volna, ha a magyar nép alulról nem kezdeményez és nem lázad föl elnyomói ellen, mint ahogy visszhang nélkül maradt I968- ban a cseh intellektuelek elszigetelt szellemi mozgalma a Prágai Tavasz céljainak megvalósításáért. A kommunisták gondolkodása - mint egész rendszerük felépítése - a felülről kiinduló szervezésre van beállítva. A párt és az egész állam- apparátus, annak minden részlete felülről lefelé történő kiépítésével. Ezért számukra az is megfoghatatlan, hogy a magyar forradalom spontán indult a népből és a nép vágyai irányították minden mozzanatát. Ezért maradt mindvégig tiszta és makulátlan. Még a bukásában is. És ezt a tisztaságot kötelességünk megvédeni, minden befeketitési, minden kisajátítási törekvéssel szemben, akár a hazai kommunistáktól, akár szabadföldre került volt elvtársaiktól induljon is ki az. 1983. október Amerikai Magyar Értesítő
