Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
1983. október . TEREBESSY EMŐKE: Háborúsdi . . . * A minap hat éves gyerekeket figyeltem meg játék közben.- Mit játszotok? - kérdeztem őket.- Háborút! - felelték kórusban.- Hogy játszotok háborút? Bizonyára tudjátok, mennyi rémséget, borzalmat jelent egy háború? Játszatok inkább békét! - ajánlottam. ~i - Ez jó ötlet - válaszolták a gyerekek. Összedugták buksi fejüket "megbeszélésre". Suttogtak, majd hallgattak. Mikor már nagyon sokáig tartott a hallgatás, megunták a tanácskozást s elém- léptek.- Néni! - mond, hogy kell békét ját- ** szani? - kérdezték. i Magyar Értesítő _____________________5. oldal A lakásépítést is korán megkezdtük. Nem a földön, hanem az ágak között, fenn a fán, hiszen eszményképünk, Tarzan is ott épitett magának házat. Keresztberakott deszkákra felvittük a régi takarókat, könyveket, kézimunkát, s ott volt a tanyánk. Oh! Boldog gyermekkor! Ki gondolt akkor még háborúra? A fiuk fogócskát, "ipi-apacsot" játszottak, vagy a tóba fürödtek. Maguk ácsoltak össze egy tutajt, melyre vitorlát is szereltek. Énekeltek, fütyültek...Szivesen segédkeztek pucolni az istállót,lovakat. Kedvelt szórakozásunk volt a bárány- .stálló előtt a szecskavágót forgatni. Tulajdonkép ide két csacsit szoktak befogni, hogy körbe-körbe járjanak, de mi megsajnáltuk őket és a fához kötöttük legelészni. Néha tizen, húszán is forgattuk a rudakat, pár gyerek meg dobálta a tölcsérbe a répát, kukoricát, csalamá- dét.. . Elgondolkoztam a gyermekek kérdésén. ^ Valóban, hogy kell békét játszani? Háborút lehet, de békét hogyan? Szemeimet lehunytam s megpróbáltam visszapergetni az éveket, mikor még igazán béke volt. Valamikor én is voltam hat éves kisgyerek...Mit is játszottunk a "grundon"? Mivel is foglaltuk el magunkat a szünidőnkben? Voltam városlakó, voltam falusi kisgyerek is. Nem! Háborúsdit mi nem játszottunk, sem a városban, sem a falun. Igaz, még nem ismertük akkor, mit is jelent egy háború; Virágokat szedtünk a réten, majd koszorút fontunk belőle. A fejünkre tettük, nyakunkba akasztottuk s tündérlánykák lettünk egyszerre. Ott volt a halastó, az volt a tükrünk. Apró szines kavi- » csókát gyűjtöttünk a kavics-bánya szélén. Azok voltak a "drágakövek". A tó szélén apró békákat is fogdostunk össze és áttelepítettük őket a magunkésinálta kis- tóba, gondolván, hogy ott jobb dolguk lesz. Szöcskéket fogdostunk számukra, s milyen boldogok voltunk, hogy meg is ették! A mocsárban felfedeztünk tarajosgőtéket. Tüz-piros-narancssárgás foltos volt a hasuk, s ezek is kézből ették a szöcskéket. Gyümölcsérés idején, felmásztunk a fákra és szedtük az almát, szilvát, körtét. Szüret időben a legkisebb gyerek is hordta az édes szőlőt a présházba. A platánfákról leszedtük a leváló kérgeket és kiraktuk a földre, s fantáziál- jj tunk, melyik mihez, vagy kire hasonlit. Ezek is kincsek voltak, dobozokban őriztük, csereberéltük egymásközt. A virágkoszorukat este ünnepélyes szertartással bedobtuk a tóba, melynek fenekén lakott a tó királynője... Piros-fehér pettyes labdánkkal játszottunk, fakarikát kergettünk, "Komám asszony hol az olló?"-t játszottunk. Hintánk is volt a kertben. Néha ketten álltunk rá, s hajtottuk fel a magasba. Ha jók voltunk, befoghattuk a pónit a kis szekérbe és megjártattuk a határban. Kutyáink is voltak, akiket játszótársaknak tekintettünk, s akik mindenhová elkisértek minket. Milyen öröm volt megetetni a kiskacsákat, vagy összeszedni a tyúktojásokat a kosárba! Ősszel faleveleket gyűjtöttünk és préseltünk itatós-papir közé. Télen szánkóztunk, hóembert építettünk. Minden időszaknak megvoltak a maga játékai. A városban inkább a sportoknak éltünk. Biciglizés, strandrajárás, nyelvórák váltották egymást. És sokat olvastunk. Mindig volt elfoglaltságunk, szórakozásunk anélkül, hogy háborúsdit játszottunk volna. Tt Franciaországban, Verdun-ban láttam először hősi halottak temetőjét. A lélegzetem is elállt - a végtelenbe nyúló keresztek sokaságát látva. Egyszerű fakeresztek, vagy kőkeresztek a meszes rideg földbe helyezve. Sok-sok kereszt tetején páncélsisak. Virág sehol! Ezek az első világháború értelmetlen harcaiban elesett hős katonák sirjai. Némelyik névtelen, másik kereszten három név is áll. Az évszámok szerint ezek a fiatal katonák alig éltek még. Életük kezdetén voltak mikor a haza szolgálatában életüket áldozták. Mennyi bánat, fájdalom egyesülhetett e sok halott hozzátartozójában! 191/j-től 1918-ig tartott az első világháború. A feljegyzések szerint 9.7^0 ezer ember lelte halálát. Magyarok, németek, osztrákok, oroszok, franciák, an-
