Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

1983. október

Amerikai Magyar Értesítő

3.oldal

adásai táplálták és élesztették a tüzet.-* A CIA és más nyugati kémszervezetek szervezték meg a fegyveres harcot és végső fokon ezek ügynökei irányították az e- gész felkelést, mozgatták, mint holmi bábokat a szabadságharcosokat, a szovjet tankok ellen haláltmegvető bátorsággal küzdü legendás pesti srácokat. És persze Iv azokat is, akik a politikai szintérre léptek a forradalom napjai alatt: a volt földesurakat, bankárokat, grófokat, báró- v kát és egyéb reakciós fasisztákat, akik között - természetesen - volt nyilasok és egyéb reakciós fasiszták, akik között - természetesen - volt nyilasok és szélső- jobboldali terrorlegények vitték a zászlót . .

Jól tudjuk, hogy ez az első szótól az utolsóig hazugság. Ahogy az, hogy a forradalmat külföldről készítették elő, u- gyanugy az, hogy a forradalom alatt,vagy követelései közt bármiféle régi világot visszaállítani akaró törekvés érvényesült, vagy érvényesülhetett volna. 56 a nép forradalma volt, az ifjúságé, az e- 4 gyetemistáké, a dolgozó, küszködő embereké, a munkásoké. Munkásforradalom volt, százszor, ezerszer inkább az, mint a ma- * gát forradalomnak és Ötvenhatot "ellen- forradalomnak" nevező É5-ös illetve É8-as kommunista hatalomátvétel. Ha megnézzük a korabeli képeket, egyetlenegyen se látni tankok ellen harcoló földesurakat vagy L, bankárokat, de láthatunk kopottruhás melósokat, viharkabátos diákfiukat, katonaruhás Beszkárt egyenruhás ifjakats akik nem azért ragadtak fegyvert, hogy visszaállítsák a nagybirtokokat, vagy visszacsinálják a nagybankok és bányák államosítását, hanem, hogy emberi léthez jussa- v nak, hogy kivivják a szabadságot.

Még Mindszenty József hercegprimás, akinek pedig lett volna elég oka elégtételt követelni és teljes kárpótlást kívánni, még ő sem tett ilyen célzást nevezetes és oly sokféleképen magyarázott, hamisan kommentált november 3-i beszédében. Ö csak azt a minimális anyagi alapot követelte a katolikus egyház részére,mely szükséges ahhoz, hogy iskoláit, intézmé- ^ nyeit, papjait elláthassa, feladatát végezhesse .

A hazai történetirás teljesen szélső- jobboldali színezetűnek állitja be Ötvenhatot, ami valótlanság. De éppúgy nem fogadható el az ezzel ellentétes vélemény sem, melyet itt nyugaton, a szabadvilág- ban terjeszt és akar elhitetni a másik szélsőség, az itteni baloldal. E beállítás szerint Ötvenhat előkészítésének érdeme egyedül a kommunista újságíróké, i- róké s ennek megfelelően maga a forradalom is végeredményben kommunista forradalom volt, marxista reformtörekvések kip' csucsosodása, a meglévő társadalmirend megújításának céljával. Érdemes megfigyelni: a forradalomról és előzményeiről

iró magyar és más nemzetiségű baloldali szerzők mindig ezt a koncepciót igyekeznek szugerálni az olvasóiknak: a forradalom hősei csakis kommunisták voltak, ők^ voltak az élvonalban, nélkülük nem kezdődött volna semmi Magyarországon. És már-^ tiromságot is csakis ők szenvedtek, senki más.

A tendencia világos: ahogy a hazai kommunisták be akarják mocskolni Ötvenhat emlékét, úgy a kinti ex-kommunisták, kiábrándult bolsik és egyéb szélsőbaloldaliak, akik még ma is szivükben hordják a hajdani pártigazolványt és titkon nosztalgiával gondolnak vissza azokra az é- vekre, amikor nagy fiuk voltak. Csak éppen nem mondják ezt ki nyíltan, mert akkor nem lehetne maradásuk a kapitalizmusban, sőt: olyan teli szájjal szidják a kommunizmust, mintha soha nem szolgálták volna ki lihegve Rákosit és nem fölözték volna le az élet javát, mig a magyar nép java börtönben szenvedett.vagy éhbérért gürcölt.

Ez a magyar nép készítette elő és vitte veghez a forradalmat. Nem nyugati reakciósok súgására, de nem is "megtért" köpönyeget fordított kommunisták irányításával, az ő elképzeléseik szerint. A magyar nép egészen mást akart, nem a rendszer, a marxizmus megreformálását. Torkig volt az egész kommunizmussal, de még a hajdan jócsengésü szocializmus szó jelentését is kompromittálták szemében az ország addigi vezetői, a Kreml bábjai. Nem akart ötvenhatban a magyar nép sem kommunizmusról, sem szocializmusról hallani, de igenis áhítozott egy szocialista szellemmel áthatott szabad demokratikus társadalmi berendelkezés után.

Nem gondolt a közvetlen múlt megreformálására, de a régebbi múltat sem akarta visszahozni, a történelem kerekét sem akarta visszaforgatni. Szabadságot és függetlenséget akart az ország számára és a maga számára is, tisztességes megélhetést és nem kiváltságos osztályokat, akár felső tízezernek nevezték tagjait, akár párttagoknak, akik a kommunista párt vöröscsillagos jelvényét viselték a kabáthajtókájukon.

Érthető, hogy más irók, más újságírók és egyéb toliforgatók nem nyilatkozhattak meg a forradalom előtt, csak kommunisták, következéskép a szellemi előkészítésben sem vehetett részt más iró. Azon egyszerű oknál fogva, hogy 56 előtt más nem írhatott újságot, könyvet, de még egy nyúlfarknyi cikkecskét vagy humoreszket sem, csak aki kommunista volt. Tamási Áron és társai csak október 23. után szólhattak a magyar néphez, addig hallgatásra voltak ítélve. A Rákosi i- dőkben írni kommunista privilégium volt, aki nem volt hajlandó a farkasokkal e- gyütt üvölteni, azt elnémították, vagy maga húzódott félre. Ha egyáltalán volt