Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

1983. október Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal adásai táplálták és élesztették a tüzet.-* A CIA és más nyugati kémszervezetek szer­vezték meg a fegyveres harcot és végső fokon ezek ügynökei irányították az e- gész felkelést, mozgatták, mint holmi bá­bokat a szabadságharcosokat, a szovjet tankok ellen haláltmegvető bátorsággal küzdü legendás pesti srácokat. És persze Iv azokat is, akik a politikai szintérre léptek a forradalom napjai alatt: a volt földesurakat, bankárokat, grófokat, báró- v kát és egyéb reakciós fasisztákat, akik között - természetesen - volt nyilasok és egyéb reakciós fasiszták, akik között - természetesen - volt nyilasok és szélső- jobboldali terrorlegények vitték a zász­lót . . Jól tudjuk, hogy ez az első szótól az utolsóig hazugság. Ahogy az, hogy a for­radalmat külföldről készítették elő, u- gyanugy az, hogy a forradalom alatt,vagy követelései közt bármiféle régi világot visszaállítani akaró törekvés érvénye­sült, vagy érvényesülhetett volna. 56 a nép forradalma volt, az ifjúságé, az e- 4 gyetemistáké, a dolgozó, küszködő embere­ké, a munkásoké. Munkásforradalom volt, százszor, ezerszer inkább az, mint a ma- * gát forradalomnak és Ötvenhatot "ellen- forradalomnak" nevező É5-ös illetve É8-as kommunista hatalomátvétel. Ha megnézzük a korabeli képeket, egyetlenegyen se lát­ni tankok ellen harcoló földesurakat vagy L, bankárokat, de láthatunk kopottruhás me­lósokat, viharkabátos diákfiukat, katona­ruhás Beszkárt egyenruhás ifjakats akik nem azért ragadtak fegyvert, hogy vissza­állítsák a nagybirtokokat, vagy vissza­csinálják a nagybankok és bányák államo­sítását, hanem, hogy emberi léthez jussa- v nak, hogy kivivják a szabadságot. Még Mindszenty József hercegprimás, akinek pedig lett volna elég oka elégté­telt követelni és teljes kárpótlást kí­vánni, még ő sem tett ilyen célzást neve­zetes és oly sokféleképen magyarázott, hamisan kommentált november 3-i beszédé­ben. Ö csak azt a minimális anyagi alapot követelte a katolikus egyház részére,mely szükséges ahhoz, hogy iskoláit, intézmé- ^ nyeit, papjait elláthassa, feladatát vé­gezhesse . A hazai történetirás teljesen szélső- jobboldali színezetűnek állitja be Ötven­hatot, ami valótlanság. De éppúgy nem fo­gadható el az ezzel ellentétes vélemény sem, melyet itt nyugaton, a szabadvilág- ban terjeszt és akar elhitetni a másik szélsőség, az itteni baloldal. E beállí­tás szerint Ötvenhat előkészítésének ér­deme egyedül a kommunista újságíróké, i- róké s ennek megfelelően maga a forrada­lom is végeredményben kommunista forrada­lom volt, marxista reformtörekvések ki­p' csucsosodása, a meglévő társadalmirend megújításának céljával. Érdemes megfi­gyelni: a forradalomról és előzményeiről iró magyar és más nemzetiségű baloldali szerzők mindig ezt a koncepciót igyekez­nek szugerálni az olvasóiknak: a forrada­lom hősei csakis kommunisták voltak, ők^ voltak az élvonalban, nélkülük nem kezdő­dött volna semmi Magyarországon. És már-^ tiromságot is csakis ők szenvedtek, senki más. A tendencia világos: ahogy a hazai kommunisták be akarják mocskolni Ötven­hat emlékét, úgy a kinti ex-kommunisták, kiábrándult bolsik és egyéb szélsőbalol­daliak, akik még ma is szivükben hordják a hajdani pártigazolványt és titkon nosz­talgiával gondolnak vissza azokra az é- vekre, amikor nagy fiuk voltak. Csak ép­pen nem mondják ezt ki nyíltan, mert ak­kor nem lehetne maradásuk a kapitaliz­musban, sőt: olyan teli szájjal szidják a kommunizmust, mintha soha nem szolgál­ták volna ki lihegve Rákosit és nem fö­lözték volna le az élet javát, mig a ma­gyar nép java börtönben szenvedett.vagy éhbérért gürcölt. Ez a magyar nép készítette elő és vit­te veghez a forradalmat. Nem nyugati re­akciósok súgására, de nem is "megtért" köpönyeget fordított kommunisták irányí­tásával, az ő elképzeléseik szerint. A magyar nép egészen mást akart, nem a rendszer, a marxizmus megreformálását. Torkig volt az egész kommunizmussal, de még a hajdan jócsengésü szocializmus szó jelentését is kompromittálták szemében az ország addigi vezetői, a Kreml báb­jai. Nem akart ötvenhatban a magyar nép sem kommunizmusról, sem szocializmusról hallani, de igenis áhítozott egy szoci­alista szellemmel áthatott szabad demok­ratikus társadalmi berendelkezés után. Nem gondolt a közvetlen múlt megreformá­lására, de a régebbi múltat sem akarta visszahozni, a történelem kerekét sem akarta visszaforgatni. Szabadságot és függetlenséget akart az ország számára és a maga számára is, tisztességes meg­élhetést és nem kiváltságos osztályo­kat, akár felső tízezernek nevezték tag­jait, akár párttagoknak, akik a kommu­nista párt vöröscsillagos jelvényét vi­selték a kabáthajtókájukon. Érthető, hogy más irók, más újságí­rók és egyéb toliforgatók nem nyilatkoz­hattak meg a forradalom előtt, csak kom­munisták, következéskép a szellemi elő­készítésben sem vehetett részt más iró. Azon egyszerű oknál fogva, hogy 56 előtt más nem írhatott újságot, könyvet, de még egy nyúlfarknyi cikkecskét vagy hu­moreszket sem, csak aki kommunista volt. Tamási Áron és társai csak október 23. után szólhattak a magyar néphez, addig hallgatásra voltak ítélve. A Rákosi i- dőkben írni kommunista privilégium volt, aki nem volt hajlandó a farkasokkal e- gyütt üvölteni, azt elnémították, vagy maga húzódott félre. Ha egyáltalán volt

Next

/
Thumbnails
Contents