Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
2. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1983* október HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József F őmunkat á r s ak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla t Évi előfizetési dij:12 US dollár Nyugdíjból élőknek: 10 US dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javi- tás jogát fenntartjuk. T ről "Az irók lázadása" cimü fejezetben Gosztonyi Péter ad szemléletes képet "A magyar forradalom története" cimü kitűnő könyvében. "így történt, hogy nagy Imrének az ország politikai életéből való eltávolítása megindított Magyarországon egy társadalmi folyamatot, amely kezdetben inkább szervezetlenül, de valamiképp mégis szembe mert szállni a Rákosi lírait a pártvezetőséggel és hangot adott az ellenvéleménynek. Akik ezt megtették - kommunisták voltak. írók, művészek, publicisták, valamennyien szocialista gondolkodásúak és hazafiak. Ekkor már nevük volt a pártban, de szerte az országban is. A rendszer dédelgetett kedvencei voltak, kitüntetve Állami Dijakkal és kiváltságokkal, amikről az egyszeri halandó Rákosi Magyarországában még álmodni sem álmodhatott! Ők, akik eddig szinte ellenvetés nélkül szolgálták "udvari bárdként" a rákosista Pártot, akikre nem lehetett egyszerűen rásütni, hogy"fasiszták", "osztályidegenek" vagy "népellenes imperialista ügynökök", most - ha későn is - lelkiismeretükre és magyarságukra hallgatva, cselekvésre szánták el magukat." Mindezek siettették az eseményeket és az ország népe 1956 nyarának végén már é- rezte, hogy valami van a levegőben. Már csak az a bizonyos szikra kellett, hogy bekövetkezzék a robbanás és a forradalom tüze végigfusson az országon. És ez nem is váratott sokáig magára: tulajdonképen kishija volt, hogy már október 6-án, a Rajk-temetés napján nem vette birtokba a nép az utcákat és nem ragadta kezébe a kezdeményezést, de ettől már csak rövid három hét választott el. Addig még érni kellett az eseményeknek és fokozódni kellett a feszültségnek. S végül a Petőfi- és a Bem-szobor előtti tüntetés, a lenr gyei szabadságtörekvések melletti szimpátiatüntetés adta meg a végső lökést: a forradalom október 23-án este tört ki, .amikor az első lövések eldördültek a rádiónál . De hogyan is jutottunk el idáig? Fentebb azt a kérdést tettem föl, hogy tudjuk-e: kik készítették voltakép elő a forradalmat? Nos a kirobbanás, a kezdet pillanata nyilván spontán volt - bár a kommunista történet irás ezt is kétségbe vonja -, az előkészítés időszakában érvényesülhettek erők, melyek kihatottak a későbbi eseményekre. Vajon milyen erők voltak ezek? Amikor ezt a kérdést föltesszük, két egymással homlokegyenesen szembenálló véleményre kell fölfigyelnünk. Az egyik a hazai hivatalosan hirdetett álláspont, mely szerint Ötvenhatot az imperialisták készítették elő, a nyugat u.n. uszító rádiók átlépte a Kárpátokat - és ebben sok az igazság - de nincs szándékunkban ennyire visszanyúlni az időben. Hogy a forradalom, a népharag magját már 19^5-"ben elvetették a "felszabadító" hadsereg katonái és a lelkekben már az első kommunista atricitások nyomán forrni kezdett az elkeseredés, az nyilvánvaló. De a közvetlen előzményeket csak az első Nagy Imre kormánynak Rákosiék által történt leváltása után, 1955- áprilisától számíthatjuk, mert akkor kezdett kinyílni a legtöbb ember szeme és a de- sztalinizálás korszakával megindult erjedést már nem lehetett megállítani.Legfeljebb késleltetni. Ezt próbálta meg még 195^-55-hen a Rá- kosi-klikk, mig 1956 júliusában félre nem söpörte a kopasz gnómot a moszkvai főnökség. Igaz, helyette Gerő került a csúcsra, aki ugyanebbe a gangbe tartozott, de - tudjuk - ez már a vég kezdete volt, egy egészen rövid átmeneti állapot, melyre pontot a forradalmárok fegyvereinek dörgése tett. Az események 1956 nyarán gyorsultak fel és az ország egyre fokozódó tempóban rohant a forradalom felé. Ha a forradalom kitörésének közvetlen előzményeit vizsgáljuk, erre a - valójában és jelképesen is forró - nyárra három féle aktivitás volt jellemző. A közönség figyelmét elsősorban a Petőfi köri viták kötötték le, melyek az eddigiekhez képest merészen szabad, kritikus hangjukkal érez tették, hogy változtak az idők, de a sajtóberkekben is uj szelek fújtak. Olyan cikkek jelenhettek meg egyik-másik lapban amire még nem volt példa 194-5 után és az emberek évek óta először olvastak figyelmesen újságot. Olyan újságírók, akik eddig a párt dicsőségét zengték és hűségesen követték a felülről diktált vonalat, most egyéni hangokat ütöttek meg és kimondták mindazt, ami a nép szivét nyomta már évek óta. De legfeltűnőbb jelenség volt - harmadikként az irók zömének pálfordulása. Er-
