Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

ÉRTESÍTŐ 1982. junius tapasztalatai vannak a szabad sajtóval kapcsolatosan? Ez nem valószínű, hiszen Fekete Gyula először járt Amerikában és amit eddig irtunk otthoni munkásságá­ról, az a lehető legjobb volt. Akkor hát? Talán elutazása előtt kioktatták otthon, hogy ne bízzék a fasisztákban, mert azok kiforgatják a szavait? Ez le­hetséges, de az is, hogy egyszerűen ó- vatos volt és nem akarta, hogy amit mondott, az megjelenjék nyomtatásban. Hátha olyasmi szaladt ki a száján, ami­ből baja származhatik otthon... És jobb ha a magnetofon-szalag az ő zsebében van. Akár igy, akár úgy, Fekete Gyula el­járása mindenképpen furcsa és szokatlan számunkra.Mert eltekintve attól, hogy kevésbé nyíltan más is felvehette a be­szédet, sőt gyorsírással is jegyezhette minden szavát és az előadás pártucatnyi hallgatósága közt lehetett népköztársa­sági követségi besúgó is, az emigráns újság munkatársával szembeni bizalmat­lanság sokmindent elárul. Elárulja azt hogy aki husz-huszönöt éve él a hazai rendszer miazmás légkörében, az - le­gyen bár a legtisztességesebb gondolko­dású magyar is - előbb-utóbb maga is megfertőződik és "leszokik" a sajtósza­badságról, a szabad és őszinte beszéd­ről, a publikálás korlátlanságáról. He­lyesen jegyzi meg Harmath István: ha Fekete Gyulának az volt a célja, hogy csak az előadáson megjelent pár ember szerezzen tudomást mondanivalójáról és az titokban maradjon az emigráció szé­lesebb körei - a sajtó nyilvánossága - előtt, akkor ennek megfelelően cseleke­dett, amikor az emigrációs újság tudó­sítóját meggátolta feladata teljesíté­sében. De kérdezzük: mire volt jó ez a titkolózás, helyes-e zártkörűvé tenni olyasmit, ami oly sokakat érdekel és érdemes volt-e egyáltalán közénk jön­nie Fekete Gyulának? Vagy - tegyük fel a kérdést nyersebben - érdemes volt-e meghívni őt és nagy pénzeket áldozni az útjára?. Kinek mondta Fekete Gyula, a- miket mondott:egy szűk körnek, vagy az egész emigrációnak? Mert ha már szelek­tált , akkor valami baj van a kréta kö­rül, ami megkérdőjelezi az egész előa­dást, egész jelenlétét. A végén mégis­csak a magamfajta megátalkodott konor- kaknak lesz igazuk, hogy Magyarország­ról jött s oda visszamenni akaró láto­gatókat kár meghallgatni, mert valami­lyen okból, valamilyen meggondolásból nem akarnak, nem tudnak vagy nem mer­nek velünk politikai emigránsokkal ö- szinték lenni és csak féligazságokat^ hallhatunk tőlük. Amikre nincs szüksé­günk. Mert a féligazságok sokszor rosz- szabbak és félrevezetőbbek a teljes ha­zugságnál. Mert arról tudjuk, hogy az és akként fogadjuk. De a féligazságok­nál - félhazugságoknál - soha nem lá­tunk tisztán... Egyébként van egy san­da gyanumi Fekete Gyula tán attól félt, hogy túlságosan szépeket Írnak róla az emigrációs lapok, túlságosan feldicsé­rik az írószövetségben tanúsított bátor kiállásáért és emiatt gyűlik meg a ba­ja a hazai hatóságokkal. Mert eddig már oly "jó sajtót kapott", hogy joggal feltételezte: személyes megjelenése vi­tán a folytatás még lelkesebb lesz. És ez számára nem lenne jó a Népköztársa­ságban. De ezt tudtul lehetett volna adni máskép is, mint olyan módszerrel, mely a gyűlölt és számunkra már oly i- degen cenzúrára emlékeztet. Mert Feke­te Gyula eljárása a diktatúrák cenzúrá­ját juttatja eszünkbe, amit lehet, hogy ő már megszokott az elmúlt évtizedek a- latt, de mi nem vagyunk hajlandók elfo­gadni semmilyen formában sem. Ezért jöt­tünk szabad földre és ezért írunk sza­bad földön újságot. Amikor Fekete Gyula elvette Harmath Istvántól a magnó-sza­lagot - és ennyi erővel akár kézírásos jegyzeteit is követelhette volna tőle, a kettő egyre megy - végső fokon cenzú­rát gyakorolt a munkája fölött, azaz meggátolta, hogy az igazságot írja, meg­akadályozta abban, hogy a beszédet ere­deti formályában, teljes egészében köz­zé tegye és nyilvánosságrahozza. És ez- ellen valamennyi szabadföldi magyar új­ságíró nevében, a sajtószabadság szel­lemében a leghatározottabban tiltako­zunk! Stirling György KERESTETÉS A KNECHTSBERGER családot keresi Ausztráliából a SCHUSTER család. A család tagjainak utolsó ismert cí­me Washington és Chicago volt. Cim: Mrs. Anna Kozányi 58 Fisher Street East Malvern, 31^5 Vic. Australia Vagy az Értesítő postacíme. Hallott-e már a MAGYAR NAPLÓ-ról? Szeretné megismerni? Kérjen mutat­ványszámot. Meglátja sok érdekesség­gel fog találkozni a lap hasábjain. Orvosi tanács, versek, receptek, ha­zai érdekességek, sport, gyermekme­sék stb. teszik színessé lapunkat. Cim: MAGYAR NAPLÓ, P.0. Box 7?1, Sta. "A", Toronto, Ont. Canada

Next

/
Thumbnails
Contents