Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

ÉRTESÍTŐ 1982, május DR. KOLLARITS BÉLA: Délibábos derűlátás? A Katolikus Magyarok Vasárnapja áp­rilis k,-i számában "Ahol erősebbek va­gyunk mint valaha" cimmel furcsa cikk látott napvilágot. Szerzője, SISA IST­VÁN számos Írásában foglalkozott már a hazai szomorú népesedési problémákkal. Cikkeiben vészharangot kongatva, gyá­szos, sötét színekben vetítette elénk (és nem alaptalanul) a nemzethalál fe­nyegető rémeit. Most pedig, ellentétben az eddigi Írásait jellemző hangvétel­től, legújabb cikkében végtelen derűlá­tással dicsőíti a magyar emigráció "e- rejét" és "befolyását" a szabad világ­ban, főként az USA-ban. "Az Egyesült Államok kongresszusában alig van képviselő, vagy szenátor, aki­hez ne lenne bejárásunk. A forradalom 25. évfordulójának országos megünneplé­se próbaköve volt annak, miként tudunk megmozgatni, megszólaltatni vezető sze­mélyiségeket, polgármesterektől kezdve a Fehér Házig. Magyar származású egye­temi tanárok százai működnek nyugati egyetemeken, íróink, szakembereink ide­gen nyelvű könyvei szaporodnak a köz­könyvtárak polcain." Szó esik a cikkben az angolszász nyelvterületre került ma­gyarság vagyonáról is, amely "ma már milliárdokra tehető". Sajnos, Sisa nem mondja meg, hogy eddig ugyan mi jó származott a magyar­ságra azoknak a szenátoroknak és képvi­selőknek segítsége, akikhez "bejárá­sunk" van. Időnként csaknem mindenkinek van "bejárása" a kongresszus tagjaihoz. A derék közéleti személyiség látogató­ját többnyire barátságos mosollyal fo­gadja. (Az a bizonyos amerikai "keep smiling") Különösen szives és barátsá­gos a fogadtatás, amikor választások közelednek. (Ebben az évben országos választások lesznek. A szenátorok egy- harmadának és a képviselőház minden tagjának a mandátuma forog kockán.) Tehát a tiszteletreméltó szenátor és képviselő uraságok a hozzájuk"bejáró" magyart joviális mosollyal fogadják, meghallgatják és határozottan ígérik minden lehetséges támogatásunkat. Ezu­tán vendégüktől "mosolygós" búcsút vesznek. Jöhet a következő látogató. Mosoly, ígéret, bucsuzás, ugyanaz, le­gyen bár a látogató cseh, oláh, vagy bármiféle más náció szülötte. Hja, az ő szavazatára is szükség van... Úgy igaz, ahogy Sisa Írja! Magyar származású egyetemi tanárok százával működnek nyugati egyetemeken. Csak­hogy a professzor urak nagy többsége bizony "nem foglalkozik" magyar ügyek­kel^ Akik pedig ilyesmivel mégiscsak törődnek, jelentős számban leginkább a hazai anyanyelvi konferenciákon tesznek tanulságot "haladó szellemű, öntudatos magyarságukról". S visszatérve a leg­több esetben a "Népköztársaság" költsé­gén történt hazai konferenciázásról, az emigrációban terjeszti az "emberarcú szocializmus" jóhirét. Igaz az is, hogy számos "megtollaso- dott" hazánkfia él a nagy magyar diasz­pórában. De akkor miért van az, hogy - tisztelet és hála a kivételeknek - ma­gyar ügyekre leginkább csak a "nagypipá- ju és kevés dohányu", szóval nem a leg­ideálisabb vagyoni viszonyok között élő honfitársaink áldoznak? Erről hallgat az illusztris szerző, éppenugy mint vészt jelző cikkeiben is hallgat "biológiai hanyatlásunk" leg­lényegesebb okairól. Nevezetesen arról, a trianoni és párizsi békekötések ha­zánkat feldarabolva, magyarok millióit taszították a^magyarság kiirtását szán­dékozó ellenségeinek uralma alá, a meg­maradt csonka ország magyarjait Moszkva prédájául vetették. Ez a fő oka annak, hogy a magyarság bizonytalanságban él, rettegve a jövőtől, alkoholmámorba me­nekül és családalapításnak, gyermekál­dásnak még a gondolatát is elveti. Természetesen nyomós tényező a la­kásmizéria, az ifjúság nemzeti szellemű nevelésének hiánya, a fokozódó megélhe­tési gondok. A legfőbb ok mégiscsak a Szovjetunió baljóslatú jelenléte. Tud­ja ezt Sisa István is, Írásaiban kerül­geti ezt a problémát, mint macska a forró kását, de nyíltan kimondani nem merészkedett. Vájjon miért? És miért nem szólnak erről a problémáról a nyu­gati egyetemeken "százával működő" egyetemi tanárok, miért nem írnak erről idegen nyelveken megjelenő müveikben i- róink? "Már-már ott tartunk, hogy csak cso­dában reménykedhetünk" - Írja Sisa. Az volna az igazi csoda, ha ő és az általa felemlített "bejáratosak" csodavárás helyett a magyarságra kényszeritett békeszerződések igazságos revíziójáért szállnának síkra! Sisa István buzgón fáradozik a Ma­gyar Életért Mozgalom érdekében. A New Yorkban március 21-én megtartott márci­usi ünnepély szónokául meghívta Fekete Gyulát, a magyarországi írószövetség alelnökét. Nem tudjuk, hogy Fekete úti­költségére és honoráriumára mennyit fi­zetett ki az ünnepély rendezősége, de tudjuk, hogy egy magyar klub tagságának akarata ellenére, 800 dollárral járult hozzá a költségekhez. Működik New Jersey államban egy jó­tékony célú magyar klub. Az utóbbi idő-

Next

/
Thumbnails
Contents