Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
ÉRTESÍTŐ 1982, május DR. KOLLARITS BÉLA: Délibábos derűlátás? A Katolikus Magyarok Vasárnapja április k,-i számában "Ahol erősebbek vagyunk mint valaha" cimmel furcsa cikk látott napvilágot. Szerzője, SISA ISTVÁN számos Írásában foglalkozott már a hazai szomorú népesedési problémákkal. Cikkeiben vészharangot kongatva, gyászos, sötét színekben vetítette elénk (és nem alaptalanul) a nemzethalál fenyegető rémeit. Most pedig, ellentétben az eddigi Írásait jellemző hangvételtől, legújabb cikkében végtelen derűlátással dicsőíti a magyar emigráció "e- rejét" és "befolyását" a szabad világban, főként az USA-ban. "Az Egyesült Államok kongresszusában alig van képviselő, vagy szenátor, akihez ne lenne bejárásunk. A forradalom 25. évfordulójának országos megünneplése próbaköve volt annak, miként tudunk megmozgatni, megszólaltatni vezető személyiségeket, polgármesterektől kezdve a Fehér Házig. Magyar származású egyetemi tanárok százai működnek nyugati egyetemeken, íróink, szakembereink idegen nyelvű könyvei szaporodnak a közkönyvtárak polcain." Szó esik a cikkben az angolszász nyelvterületre került magyarság vagyonáról is, amely "ma már milliárdokra tehető". Sajnos, Sisa nem mondja meg, hogy eddig ugyan mi jó származott a magyarságra azoknak a szenátoroknak és képviselőknek segítsége, akikhez "bejárásunk" van. Időnként csaknem mindenkinek van "bejárása" a kongresszus tagjaihoz. A derék közéleti személyiség látogatóját többnyire barátságos mosollyal fogadja. (Az a bizonyos amerikai "keep smiling") Különösen szives és barátságos a fogadtatás, amikor választások közelednek. (Ebben az évben országos választások lesznek. A szenátorok egy- harmadának és a képviselőház minden tagjának a mandátuma forog kockán.) Tehát a tiszteletreméltó szenátor és képviselő uraságok a hozzájuk"bejáró" magyart joviális mosollyal fogadják, meghallgatják és határozottan ígérik minden lehetséges támogatásunkat. Ezután vendégüktől "mosolygós" búcsút vesznek. Jöhet a következő látogató. Mosoly, ígéret, bucsuzás, ugyanaz, legyen bár a látogató cseh, oláh, vagy bármiféle más náció szülötte. Hja, az ő szavazatára is szükség van... Úgy igaz, ahogy Sisa Írja! Magyar származású egyetemi tanárok százával működnek nyugati egyetemeken. Csakhogy a professzor urak nagy többsége bizony "nem foglalkozik" magyar ügyekkel^ Akik pedig ilyesmivel mégiscsak törődnek, jelentős számban leginkább a hazai anyanyelvi konferenciákon tesznek tanulságot "haladó szellemű, öntudatos magyarságukról". S visszatérve a legtöbb esetben a "Népköztársaság" költségén történt hazai konferenciázásról, az emigrációban terjeszti az "emberarcú szocializmus" jóhirét. Igaz az is, hogy számos "megtollaso- dott" hazánkfia él a nagy magyar diaszpórában. De akkor miért van az, hogy - tisztelet és hála a kivételeknek - magyar ügyekre leginkább csak a "nagypipá- ju és kevés dohányu", szóval nem a legideálisabb vagyoni viszonyok között élő honfitársaink áldoznak? Erről hallgat az illusztris szerző, éppenugy mint vészt jelző cikkeiben is hallgat "biológiai hanyatlásunk" leglényegesebb okairól. Nevezetesen arról, a trianoni és párizsi békekötések hazánkat feldarabolva, magyarok millióit taszították a^magyarság kiirtását szándékozó ellenségeinek uralma alá, a megmaradt csonka ország magyarjait Moszkva prédájául vetették. Ez a fő oka annak, hogy a magyarság bizonytalanságban él, rettegve a jövőtől, alkoholmámorba menekül és családalapításnak, gyermekáldásnak még a gondolatát is elveti. Természetesen nyomós tényező a lakásmizéria, az ifjúság nemzeti szellemű nevelésének hiánya, a fokozódó megélhetési gondok. A legfőbb ok mégiscsak a Szovjetunió baljóslatú jelenléte. Tudja ezt Sisa István is, Írásaiban kerülgeti ezt a problémát, mint macska a forró kását, de nyíltan kimondani nem merészkedett. Vájjon miért? És miért nem szólnak erről a problémáról a nyugati egyetemeken "százával működő" egyetemi tanárok, miért nem írnak erről idegen nyelveken megjelenő müveikben i- róink? "Már-már ott tartunk, hogy csak csodában reménykedhetünk" - Írja Sisa. Az volna az igazi csoda, ha ő és az általa felemlített "bejáratosak" csodavárás helyett a magyarságra kényszeritett békeszerződések igazságos revíziójáért szállnának síkra! Sisa István buzgón fáradozik a Magyar Életért Mozgalom érdekében. A New Yorkban március 21-én megtartott márciusi ünnepély szónokául meghívta Fekete Gyulát, a magyarországi írószövetség alelnökét. Nem tudjuk, hogy Fekete útiköltségére és honoráriumára mennyit fizetett ki az ünnepély rendezősége, de tudjuk, hogy egy magyar klub tagságának akarata ellenére, 800 dollárral járult hozzá a költségekhez. Működik New Jersey államban egy jótékony célú magyar klub. Az utóbbi idő-
