Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
12 értesítő 1982. április az AMSz, illetve a New Brunswick-i gyülekezet. Azaz pardon: Gyűlés, nagybetűvel. Holott az igazság az, hogy a nemzeti szellemű (valóban nemzeti. elsősorban abban az értelemben, hogy nem akar semmilyen vonatkozásban cimborálni Budapesttel) emigráció lapjai már évek óta nem támogatják az Amerikai Magyar Szövetséget és alig-alig közlik hireit. Azóta, amióta gyanús beszivárgások történtek az AMSz vezetőségébe és teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy a beszivárgók célja: a Kádár-rendszer pórázára fűzni az amerikai magyarság patinás egyesületét. A teljesség kedvéért még hadd idézzünk néhány mondatot abból a bizottsági jelentésből, mely pár nappal a New Brunswickban tartott "Gyűlés" beszámolója után jelent meg a sajtóban:-Az országos Intéző Bizottság 1982. február 16.-án tartott gyűlése egyhangúlag elfogadta Dr. Bónis jogtanácsos jogi megállapitásait, hogy az 1981. szeptemberi közgyűlésen történt alapszabály és törvénysértések miatt rendkivüli közgyűlés hivandó össze. Az AMSz-et jogtalanul képviselő csoportosulás 1982. február 20.-án New Brunswickban a Rutgers egyetem helyiségében gyülésezett Dömötör Tibor lelkész vezetésével. A gyűlésen résztvevő, határozatokat megszavazó személyek legnagyobb hányada törvénytelenül képviseli az AMSz-et, igy illetéktelenül hoztak döntéseket, melyek az AMSz alapokmányával ellentétben állanak. Az AMSz égisze alatt újabban nyilvánosságra hozott intézkedések, döntések az AMSz nevével történő visszaélés tényét meritik ki, annál is inkább, mert az országos elnök társelnökök és az ügyvezető elnök megkerülésével hoztak alapszabály-ellenes határozatokat. Az AMSz égisze alatt meghirdetett New York-i március 21.-i rendezvényhez sem az országos elnök, sem a társelnökök, sem az ügyvezető elnök nem adott engedélyt. Mintha valami nem stimmelne az elsőként idézett beszámoló oly kérkedve említett megállapitása, a "soha nem látott egység" körül! Csak a vak nem látja, hogy az Amerikai Magyar Szövetség berkeiben uralkodó állapotokat mindennek lehet nevezni, csak éppen egységnek nem. A széthúzás, az ellentét még soha nem volt ekkora a sok vihart látott szervezeten belül, mint éppen ma. A Szövetség élesen két részre szakadt: az egyik oldalon állnak az alapszabály szellemét képviselő nemzethü vezetőségi tagok, a másik oldalon pedig a nemzeti jelzővel visszaélő zavartkeltők, akik elakarják tériteni a Szövetséget arról az útról, melyen eddig haladt. Ezeknek az elemeknek köszönhető, hogy immár harmadik éve nem folyik érdemleges produktiv munka a Szövetségben, csupán marakodással és fúrás-faragássál telik az idő. A mostani állapotokért ezek az elemek a felelősek! De az AMSz, sőt az egész nemzeti e- migráció bekerítésére szövetkezett partizánok óriási öngólt lőttek ezzel a New Brunswick-i jelentéssel. Mert ebből most már mindenki meggyőződhet arról, hogy ezek a kóborlovagok egyenként és összeségükben - jó pesti kifejezéssel élve "linkek" és üresfejüek. Ugyan mit várhatna ezektől a"linkóciaktól" az e- migráció?...(Felmerül az emberben az a kérdés is: micsoda Tájékoztatási Bizottsága - nagybetűvel természetesen - lehet ennek az Igazgatóságnak, ahol egy ilyen értelmű és szövegezésű sajtóbeszámcló megjelenhet?...) Es kérdezzük: Vájjon mit lehet várni egy ilyen testülettől, melyben ilyen ellentétes erők hatnak és amelynek vezetőségétől szinte ugyanabban az órában két egymással ennyire szembenálló, egymást meghazudtoló jelentés mehet ki a sajtónak, mint amilyen az a kettő, melyeket fentebb ismertettünk? Az Amerikai Magyar Szövetségért már egyszer re- quiemet mondtunk ezeken a hasábokon és úgy tűnik, sajnos nem volt rémlátás, a- mit akkor irtunk: az a jobb sorsra érdemes magyar szervezet egyre gyorsuló i- ramban rohan lefelé a lejtőn és teljes felbomlása már csak idő kérdése.------------------------------**-----------------------------A Bibliotheca Historica sorozatban megjelentette a Magyar Helikon: "A tatárjárás emlékezete" c. könyvet., A tatárjárás előzményeit, lefolyását, az esztelen öldöklést és a tatárjárás következményeit felesleges lenne ismertetni, mert ezek eléggé benne élnek a köztudatban. Érdekes viszont a kötet zárófejezete, mely a tatárjárásra vonatkozó oklevelekből közöl válogatást. A veszedelem hirétől az ország helyreállítására tett erőfeszítésekig minden mozzanatot nyomon követhetünk ezekből az iratokból. Olvashatjuk IV. Béla király kétségbeesett segélykéréseit is, például a pápához irt levelét: "Támadjon fel tehát, kérünk és könyörgünk, Szentségiek gondoskodása a keresztény nép megsegítésére, nyújtson nekünk és Magyarországnak tanácsot s oltalmat, előzze meg a világ pusztulását kegyes iparkodástok, nehogy a késedelem miatt a farkas a bárányt darabokra szaggatva felfalja és végül senki se maradjon, akin segiteni lehetne.." /Megmaradtunk...,bár a történelem tanúsága szerint kicsit szétszóródtunk a világban./ T.E.
