Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
1982. április értesítő m zajlott ünnepség körüli botrány hullámai még ma, egy év után sem ültek el egészen hogyan merészelik ezt az esetet újra megismételni és az AMSz nevét cégérként használni? (És más tisztes magyar szervezetek nevét is, melyeknek vezetői kénytelenek voltak hirlapilag tiltakozni a névbitorlás ellen!) Hogy pedig ez a társaság egyhangúan szavazott minden ügyben, azon senki sem csodálkozik. Egyetlen amit,elhiszek az egész nemzetiszinü, öndicsérő tudósításból,, az az egyhangúság. Ugyanis mind egyhuron pendülnek, zavaros ügyeikkel, hazai körökhöz való törleszkedésükkel és hamisan csengő frázisaikkal együtt, amihez még az is hozzájárul - mármint az egységhez -, hogy valamennyien jogtalanul vettek részt egy jogellenesen megtartott ülésen. S még hadd jegyezzem meg, szegény magyar nyelvünk védelmében: ha egyhangúan folyt a szavazás, elég u- nalmas lehetett együtt ülni kora reggeltől késő estig a szürke egyhangúságban. Ha netán a krónikás azt akarta volna bizonygatni, hogy a hozott határozatokat a megjelent ál-igazgatók kivétel nélkül valamennyien megszavazták, akkor az egyhangúlag szó jobban illett volna ide. Hiába, nehéz az a magyar nyelv, dehát minek ir az olyan, aki még használni sem tudja?... Még van néhány csemege, amit érdemes bemutatni azoknak, akiknek netán nem került volna kezébe ez a parádés tudósítás: bennevan ugyebár, hogy a Bizottságok "kitűnő" munkatervet készítettek, az Igazgatók (természetesen ez a szó is nagybetűvel, dehát megtisztelik önmagukat ezek a nagyszerű fiuk, jobban, mint bármelyik miniszter mondjuk a Magyar Népköztársaságban, merthogy azok az elvtársak kicsivel Írják a rangjukat, igy, hogy: miniszter) "féltő aggodalommal tárgyalták a magyarországi népszaporulat adatait", majd "magukévátettek" (ne tessék rosszra gondolni, ebből azért nem lesz gyerek!) egy bizonyos Nyilatkozatot (ISMÉT NAGYBETŰVEL, mert ez a Nyilatkozat nagyobb horderejű még akármelyik elnöki nyilatkozatnál is, melyet a Birodalmi Fővárosban szokott időnként kiadni az amerikai elnök - kicsivel. . .) , __ mellyel egycsapásra megoldják a kérdést. Sőt: bélyeget is adnak ki buzdításul, melyet - olvassuk - "Dr. de Török Dénes főtitkárnál lehet rezerváltatni", illetve őhozzá lehet a "kérelmeket bejelenteni". Hü de nagy ur lehet ez a de-Török, hogy"kérelemmel" lehet járulni magas szine elé Pittsburgh városában. Csak hát itt is van egy kis bibi: az Országos I- gazgatósági Gyűlés (a nagybetűk természetesen itt is aláhúzzák a GYŰLÉS mérhetetlen fontosságát) beszámolója március 5.-én jelent meg a lapokban és doktor Detörök akkor már nem volt a főtitkári cim büszke birtokosa! Sőt^már február 20.-án sem, amikor a GYŰLÉS együttült New Brunswickban. Mert kezünkben van Pásztor László intézőbozottsági elnök egy levele, melyben azt közli az i- gazgatóság elnökével, hogy Török Dénes- nek (az alapszabályban biztosított jogánál fogva) azonnali hatállyal felmondott. És ezt a döntést az I.B. ülés - mint az AMSz legfelső fóruma - egyhangúlag jóváhagyta. Miért mondott fel Pásztor dr-de-Töröknek? Nos a levél szerint azért, mert ez a hosszunevü (elő- nevü) ur hütlenül kezelte a rábízott e- gyesületi pénzt, azaz - idézzük Pásztor I.B,-elnök levelének vonatkozó részét -: "beismerte, hogy 1980 április 2-án egy, az AMSz tulajdonát képező csekket saját csekk-számlájára fizette be" és - ismét idézzük - "az AMSz tulajdonát képező l,l60,80 d9lláros csekk kezei közt "elsikkadt". Érdemes megfigyelni a tapintatos, árnyalt fogalmazást: "elsikkadt". Csak úgy. Magától. Mindenesetre különös! Időközben - mint mondják - (szorulván a hurok) a botrányt megelőzendő dr.Detörök befizette az összeget az AMSz pénztárába, (igaz, némi sokszáz dolláros telefonszámlák levonásával), dehát a Szövetséget igy is károsodás érte: közel két éven át használta a hivatalos pénzt és elvonta azt a közérdekű feladatoktól (pld. menekültek segítése...) nem is szólva a kamatokról, melyek két év alatt már csinos summát tettek volna ki. Nem mentség Dr De Török v. főtitkár számára hogy a bizonyítékok hiányában felmentéssel zárult pittsburgi panama-pere miatt állását elvesztette és anyagi nehézségekkel küzdött, mert az mással is előfordul. Végül is az AMSz köszönetét mond az amerikai magyar sajtónak a támogatásért és áldozatos munkájáért, amit köszönettel nyugtázunk, csupán azt kérdezzük: hogyan Írhatja a tudósítás aranytollu fogalmazója, hogy az "AMSz" mond köszönetét, amikor itt csak egy Igazgatósági Gyűlésről (igaz, nagybetűvel!) volt szó? És az is jogtalanul gyűlt, tehát a dicséretre sem illetékes. Egyáltalán semmire sem. De fő, hogy ők maguk nagyon meg voltak magukkal elégedve és ezekkel a fenkölt szavakkal fejezték be a beszámolót: "Több kisebb-nagyóbb szervezeti kérdés rendkívül építő szellemű megtárgyalása után imával zárta be a kimagaslóan sikeres ülést." Gratulálunk! De a- zért úgy érezzük: helyesebb, szerényebb és sokkal Ízlésesebb lett volna, ha a dicséreteket másnak hagyják ezek az épi- tőszellemü gyülésezők. A magyar emigrációnak például, vagy az emigráns sajtónak, melyet olyan fensőbbséges stílusban lekezelően és leereszkedően dicsér meg
