Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
10 Amerikai Magyar Értesitő 1982. április kék járnak az emigrációban, főleg Washi Washingtonban, a fővárosban, ahonnan ő- nagysága többeket megkárositva tűnt el néhány hónappal ezelőtt (minden rosszban van valami jó - mondják azóta a washingtoni magyarok...) és máig is kerüli a fővárost, mert többen beigérték, hogyha meglátják, elnáspángolják. Ami számára még szerencsés megoldás lenne, hiszen becsapott hitelezői - az ismert washingtoni orvossal az élen - most tervezik, hogy összeállnak és biróság elé viszik az ügyet. Ezesetben pedig jobban póruljárna, mintha csak elfénekelnék... (A szinyorina egyébként az AMSz ellenőre (!) és az IB helyettes elnökének bizalmasa. .) A lista - majdnem a bünlajstrom szó csúszott a toliamra - siralmas képet mutat s annak minőségén aligha javit az a néhány név, melynek viselői véletlenül keveredtek ebbe a gyanús társaságba: a magyar iskolaügy derék és jeles élharcosa, az abortuszügyek szakértője és még néhányan mások, akik csak azzal tűnnek ki az emigráció szürke tömegéből, hogy az égadta világon soha senki sem hallott még róluk. (Ami - jelen esetben - még előnynek is tekinthető, hiszen a névsorban szereplő többiekről annál többet hallhattunk már az évek folyamán... De bár ne hallottunk volna, vagy legalábbis ne ilyen összefüggésekben, mint közpénzek eltulajdonitása, autólopás, "sikitás" és egyéb szélhámiák.) Egy viszont biztos: olyan vonatkozásban még egyikőjükről sem hallottunk, hogy valami maradandót, értékeset produkáltak volna a magyarság vagy az emigráció érdekében. Mint ahogy egyikük sem szervezeti vezető... Nos tehát rögtön az első bekezdésben súlyos valótlansággal akarták megtéveszteni az emigrációt, ami nem vet jó fényt a további szövegre sem és feltételezni engedi, hogy a beszámoló folytatása is - enyhén szólva - hadilábon áll az igazsággal. De lássuk, mit ir a tájékoztató (bizottsági elnök?), akinek stilusát nehéz fel nem ismerni: "Főt. D.T. h.püspök ur elnökletével az Országos Igazgatóság ritkán látott egységben munkálkodott az amerikai magyarság sorsdöntő kérdéseiben." Ez aztán igen, ez mán döfi! Nekem főleg a nagybetűk használata tetszett, ami egyébként az egész kommünikében visszatérő jelenség: Országos Igazgatóság, Bizottságok, Országos Nemzeti Ünnepély New York-ban (hangsúly az Orszá- gos-on és a Nemzeti-n!) Igazgatók, Magyarországi Ügyek Bizottsága, Nemzetpusztulás Elleni Levélzáró Bélyegakció s végül a legcifrább, amivel végkép nem tudunk mit kezdeni: Birodalmi Főváros! Ezt Washingtonra érti a kommüniké szerzője, de ilyen csodabogarat meg sem angolul (empire?) sem magyarul nem hallottam az amerikai fővárossal kapcsolatosan. Birodalmi fővárosról - de ott is csak kisbetűkkel - utoljára az 1933 és közötti jobb- és szélsőjobboldali magyarországi újságokban olvastam, de akkor még Hitler ágált a birodalmi főváros - Berlin - Sieg Heil csatakiálltást üvöltöző tömegei előtt. Lehet, hogy a kommünikét szerkesztő barátunkat annyira elragadta a hév, hogy valami nagyot, valami nagyon nagyot mondjon, hogy ez a hasonlat, ez a kifejezés ugrott a tollára. Hej régi szép idők, amikor még birodalmi főváros felé lelkendeztünk! - ré- vedt a múltba az illető és nosza Washing tont is megtette birodalmi fővárossá. Csupa nagybötüvel!(A magyar helyesirás szabályai és a bevett gyakorlat szerint sem bizottságokat, sem ünnepélyek neveit nem szokás nagybetűvel kezdeni. Az ilyen Írásmód erőltetett, nagyképü és megalo- mániáról, de méginkább hiányos műveltségről - félmüveitségről - árulkodik.) De olvassuk tovább az öntudattól, önbizalomtól duzzadó szöveget! Csak egyes mondattöredékek, jellemzéséül: "Az AMSz több nagyfontosságu programmal igyekszik megvalósítani ezt és ezt". A krónikás rendkívüli örömmel látja, hogy a Szövetség életébe bekapcsolódott fiatal igazgatók nemzeti (!!!) felelősségük tudatában, lelkiismeretesen résztvettek az ülés munkájában, sőt..." Az ember szinte szemei előtt látja a nemzetiszinü al- sónemüben lelkiismereteskedő fiatal (?) igazgatókat, akik most egycsapásra megoldják az emigráció - sőt a magyarság! - minden problémáját! Természetesen nemzeti felelősségük tudatában, ami valami egészen különös valami lehet, akárcsak a csizmadia és a kéjgáz. Megtudjuk még, hogy az Igazgatóság (természetesen nagybötüvel!) egyhangúan támogatta az Országos (?) Nemzeti (?) Ünnepély tervét, melyet - ennél misem természetesebb - a tavalyi mintára New York-ban fognak megrendezni. Országos Ünnepélyként! Micsoda hangzatos nagy szavak és micsoda blöffölés! Először is az AMSz még soha nem rendezett országos ünnepséget (még a fővárosban Washingtonban sem), de ezt a bizonyos március 21.- it éppen nem rendezte. Kérdést intéztünk az AMSz országos (ő valóban országos) elnökéhez, hogy tényleg az AMSz országos elnöksége áll-e a New York-i ünnepség mögött, mire a válasz egyetlen rövid szó volt: - Hazugság! Honnét veszik hát a bátorságot ezek a New York-i partizánok, hogy - a tavalyi ünnepséghez hasonlóan - idén is visszaéljenek az Amerikai Magyar Szövetség nevével és kompromittálják a Szövetséget? A tavalyi népköztársasági asszisztenciával le
