Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
^_L 1982, február értesítő íi S.Gy. A végveszély órájában /Folyt, a 6. oldalról/ I De a régi trükk itt is bevált és ha egyesek nem ébrednek föl idejében, a továbbiakban is a lenini menetrend szerint fognak folytatódni a dolgok. Higyjék el a jóhiszeműségükben, lelkesedésükben hasznos idiótákká vált félrevezetettek, hogy a szerep, amit rájuk szabtak és a- mit vállaltak, gyászos. Az ut, amire az Amerikai Magyar Szövetség tévedt, ingoványos talajra vezet és ha a jószándéku- ak időben nem húzódnak félre a tudatos kártevőktől, sorsukban osztozniok kell. A nemzeti emigráció megvetése és erkölcsi megbélyegzése őket is érinteni fogja. Mindenkinek alaposan meg kell gondolnia, hogy azon a felelősségteljes helyen, melyet az emigráció legrégibb szervezetének bármelyik tisztikari posztja jelent, merre orientálódik? Az Amerikai Magyar Szövetségbe csellel, furfanggal, hamisítással - melyekre úgy hirlik, rövidesen úgyis fény fog derülni - beférkőzött hazai ügynökök nemcsak az emigráció Ítéletét vonják magukra, de gyanús aktivitásuknak egyéb, az előbbieknél sokkal súlyosabb következményei is lehetnek. Az Egyesült Államokban 1938 óta érvényben van egy törvény, mely a külföldi ügynökök nyilván- tartásbavételéről rendelkezik. Erről sokan megfeledkeznek - például Carter volt elnök sörivó öccse is megfeledkezett erről , amig rá nem húzták a vizeslepedőt. Szerencsére az emigrációnak is vannak jogászai, akik ismerik ezt a törvényt: Dr. Szentmiklósy Éles Géza, az AMSz e- gyik régi érdemes vezetőségi tagja (természetesen a washingtoni komédia során annyi mással együtt - mint "túlkorost" - őt is kifúrták a tisztségéből) hivta fel egy kitűnő kis tanulmányban a figyelmünket arra, hogy ez a törvény létezik és annak alapján a hidépitőket ugyanúgy nyilvátartásba kell venni, mint azokat a bizonyos rossz lányokat...A törvény világosan megmondja: Akik külföldi kormányok érdekében fejtenek ki tevékenységet szóban vagy Írásban, regisztrálni kötelesek az igazságügyminisztériumban. A törvény rendelkezéseinek elmulasztása súlyos büntetéssel járhat. Itt az ideje, hogy botcsinálta kocapolitikusok és kelekótya idealisták - Istenem, mennyi bajt is csináltak már a politikában az idealisták, akiket mindig a jószándék vezet, de hát a pokolba vezető ut is jószándékkal van kikövezve... - elhatárolják magukat az AMSz most a fórumon ágáló úgynevezett élgárdájától, mely körülbelül épp annyira jogosan került pozícióba, mint mondjuk a mai hazai rendszer urai - azaz pardon: elvtársai - 19^8-ban, a fordulat évében. De az AMSz jelenlegi vezetőségét ez csöppet sem zavarja: elfelejtik az ördögi rendszer minden aljasságát és különféle hidak összetákolásán, együttműködés létrehozásán fáradoznak. Nos tudom, ismerem az ellenvetést, a naiv érvelést: mi nem a rendszerrel, hanem a magyar néppel akarunk kapcsolatra lépni. Ebből is csak az látszik, hogy ezek az urak nem ismerik a kommunizmust: vagy nem éltek benne, vagy ha éltek is, a mindent megszépítő messzeség ködében elfeledkeztek arról, hogy a diktatúrában semmit sem lehet az állanát, a kormányzatot megkerülve tenni. És ahhoz, hogy a néphez, a nép igazi képviselőihez eljussanak, vagy azokkal kapcsolatbaléphesse- nek, előbb a párt jóváhagyását és engedélyét kell megszerezni. Mindkét félnek. ★ Az Amerikai Magyar Szövetség végzetes utat választ, ha nem lesz képes megtisztítani magát a balosoktól, a kollaborán- soktól, akiknek neve "vörös posztó" kell legyen minden tisztességesen gondolkozó magyar emigráns szemében, tekintet nélkül arra, hogy hetvenedik vagy hatvanadik, esetleg még csak negyvenedik évét tapossa. Aki az életkor szerint kifogásol vagy helyesel politikai állásfoglalást, értékel embereket, az legalább o- lyan értelmetlenségről tesz tanúbizonyságot, mint az az SS-pribék, aki amikor az akkor hetvenéves Adenauert betaszi- totta az internálótáborba, utánaszólt:- Na öreg, magának már úgysincs sok hátra. ..És pár év múlva a nyolcvan felé járó Adenauer ragyogó szellemi frissességben és kortársait messze felülmúlóan fiatalos gondolkodással - se nem balos, se nem jobbos felfogással, hanem a német érdekek szem előtt tartásával - talpra állította a romokbanheverő Németországot. Lehetne még néhány hasonló példát sorolni a történelemből, de erre se idő, se hely. (S aki eddig nem tanulta meg a történelmet, most már úgy sem fogja.) De ha már Adenauernél tartunk, jobb példát aligha találhatnánk a bal és jobb kategóriák elavult skatulyázási módszereinek érzékeltetésére. Az "Ein Reich, ein Volk, ein Führer" idején Adenauer baloldalinak számított és ezért szenvedett börtönt, üldöztetést, internálótábort. A demokrácia útjára lépett Németországban pedig balról érték a gáncsoskodások, a reak- ciósság vádjai. Pedig Adenauer mindvégig ugyanaz volt és maradt. Csupán a környezete, a közeg, melyben tevékenységét kifejtette és ellenfelei változtak. 19^ előtt úgy látta ez a bölcs államférfi, hogy hazáját a szélsőjobboldali nacionalizmus barna diktatúrája felől fényé
