Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
»5 Ä5 SSE Äi Ä& Ä5 Ä# Äi S55 Ä& Ä& Ä5 SÄE Ä$i Ä& S55 SÄ ÄS£ Ä& Ä£l Ä5 Ä55 ÄSX Ä$J Äi Ä$£ Ä$5 ÄSS ÄSX SÄ ÄßE ÄS ÄS ÄS ÄS ÄSE ÄS ÄS ÄS ÄS ÄS ÄS ÄS ÄS SÄ ÄS ÄS 5255 ÄS ÄS ÄS ÄS ÄS Ä:, 1982. december Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal í^fcat«í«!);«í«í«í«st«t«í«iai£«í«íftSi«!£«£«KKíftííía(i5g Juhász Gyula: BETLEHEMES ÉNEK Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született az este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambino. Ő, emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Ür szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény, S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ö, emberek, gondoljatok ma rá! Babits Mihály: KARÁCSONYI ÉNEK Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán, mint csillag-űr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, nem a magas égi birodalom. Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléhez nyúlt. . . Becsesnek láttad te a földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy „megszületett“! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat, Csengess éjünkön át, s csillantsd felénk törékeny játékunkat, a reményt. 8 8 8 í 8 «issiEÄieitiaB^iÄSftsteiissiaiiisiwsifiiißaiÄEiaiÄiaatiassiE«^ Stirling György: KARÁCSONYI FÉNYEK /Folyt. az 1í oldalról/ kell leülnie, de még a "szökésért" - igy minősitették november 4 után azok szabadulását, akik előtt a forradalom nyitotta ki a börtönkapukat - is felenie kell. Az asszony egyik nap lihegve esett be az ajtón: piacon hallotta - mesélte férjének -, hogy december végén lejár a volt elitéltek jelentkezési határideje. Magá- baroskadva ült a konyhaasztalnál és kétségbeesetten nézett a férfire: még mindig nem határozott, még mindig bizakodik? Dehát miben, az Istenért? A férfi némán hallgatta. Tudta, hogy a feleségének igaza van, tudta, hogy men- niök kell - hetek óta már ki sem mert mozdulni a lakásból, nehogy felismerje valaki az utcán és hivja a karhatalmisokat, de úgy érezte, ólomból vannak a tagjai és emelni sem tudja a lábát. Aztán eszébe jutott az előző éjszaka, amikor verítékben fürödve riadt föl: azt álmodta, hogy az ÁVÓ-n van és most kell felelnie arra, mit csinált október 23 és november k között... Utána órákig nem tudott elaludni és akkor eldöntötte: reggel megmondja feleségének, hogy összeszedheti a legszükségesebb vinnivalókat. Kevés fehérneműt, pár személyi iratot, meg azt a kevés kis ékszert, amit a közös húsz év alatt őrizgettek. Az apja duplafedelü aranyóráját, felesége két gyűrűjét. Aztán, hogy reggel lett, megint hitegetni kezdte önmagát: hátha megszelídül a rendszer, hátha elveszett a dossziéja a bíróságon? Tudta, hogy amit tesz, önáltatás, de a szalmaszál után kapkodó fuldokló reménykedésével kereste az ürügyeket a maradásra. Aztán belátta: minden hiába. Menni kell. Istenkisértés minden elvesztett nap, és mi lesz a feleségével,, ha őt újra elviszik? És le kell ülnie a hátralévő öt évet... Hirtelen mozdulattal felállt. A görcs feloldódott. Felesége meglepetten nézett rá, amint átkarolta a vállát: - Igazad van! Mikor indulunk? - kérdezte és ideges mozdulatokkal cigarettára gyújtott. Az olcsó Ötéves terv füstje karcolta a torkát: jó alkalom volt, hogy megdörzsől- je a szemét. Könnyezett. - Holnapután, ahogy múltkor már beszéltük - felelte az asszony és a nők praktikus gondolkodásával rögtön csomagoláshoz is látott. Előkotorta az ágy alól a kis vulkánfiber koffert, amibe a forradaolm után hirte- lenében belerakták a legszükségesebbeket, amikor az orosz ágyúzás elől napokra le kellett huzódniok a pincébe - és kinyitotta. Holnapután - hökkent meg. De hiszen
