Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1982. november ják befolyásukat kiterjeszteni politikailag tapasztalatlan személyekre vagy olyanokra, akiket őszintén aggasztanak szociális fejlődésünk ujrateremtődő ellentmondásai." Fenyegető, vádoló és nem sok jóval biztató szavai után Horváth István igy folytatja expozéját: "Az ellenséges személyek és csoportok elleni harcban (!) elveink és gyakorlatunk már több mint 25 éve bevált. Különbséget teszünk azok között, akikkel politikai, eszmei vitát kell folytatni, és azok között, akik ellenséges politikai elképzeléseiket összekapcsolják törvényeinkbe ütköző, a szocialista rend ellen irányuló büntetendő tevékenységgel." "Nem a jobbítani akarókról van szó. Hanem azokról, akik hosszú évek óta arra várnak, hogy majd a szocializmusnak Magyarországon is lesz ’rossz lap- járása" . Arról a pár tucat emberről van szó, aki arra vár ábrándozva,hogy a többi tízmillió magyarnak nehezebb legyen a sorsa. Ez a nem nagyszámú társaság, miközben a demokrácia korlátlan érvényesülését követeli, a tárgyszerű, nyílt vitát nagy Ívben elkerüli. A nyilt fórumokon folyó viták elől kitérnek, a problémáink megoldását szolgáló konstruktiv elképzeléseik nincsenek. Sőt ilyen cselekvés nem is áll szándékukban. Azokról van tehát szó., akiknek igazi gondolat helyett csak zavart keltő demagógia van a tarsolyukban. " Ezután Horváth elvtárs azt ecseteli, hogyan járnak majd el a renitenskedők ellen? Természetesen messzemenő tapintattal és megértéssel, ahogyan az már a népköztársasági belügyi szervek 25 - nem 35 - éves gyakorlatában kialakult: "Amikor ilyenfajta ügyekkel foglalkozunk, szem előtt tartjuk a bűnüldözés (?) legfőbb vezérlő elvét: elsődleges feladat a megelőzés. Ha büntetendő cselekményeket követnek el, az eljárásokban nagyfokú differenciálás érvényesül. A megtévesztetteket és a tudatos ellenséget gondosan meg kell különböztetnünk. Mi nem keresünk gyanakvóan 'ellenséget' és nem célunk ellenséget csinálni, vagy kinevezni egyeseket annak. Mi nem akarunk a kenyerétől megfosztani senkit sem elüldözni hazájától, akinek ez tényleg hazája, és nem átutazóban él ebben az országban. Ez a felfogásunk magabiztosságunk jele. Ellenfeleink közül egyesek ezt félre értik. Tudniok kell, az állam szerveiben van megfelelő éberség, kellő türelem és szükséges határozottság ahhoz, hogy a törvény minden eszközével fellépjenek azok ellen, akik társadalmunk alapvető érdekeit és törvényeit sértik, akik veszélyeztetik szocialista vívmányainkat." Ez már őszinte beszéd és nem kertel: akit bűnösnek találnak (vajon miben? a szocialista vívmányok veszélyeztetésében? demagógiában? avagy talán a Bibó- emlékkönyv összeállításában, a Beszélő, vagy a Lisugó anyagának külföldre juttatásában?. .. ) az ellen a törvény minden eszközével fellépnek Horváth elvtársék. Ami köznyelven letartóztatást, elitélést, börtönt, esetleg csak internálást jelent. De mindenkép megtorlást. Amiben csupán azért lehet némi ellentmondást felfedezni, mert egy mondattal később Horváth István már a szocialista demokráciáról és arról beszél, hogy a mai Magyarországra "nem jellemző a félelem és a kiszolgáltatottság", merthogy - folytatja - "a hatóságainkra szigorúan kötelező a törvényesség és ez elegendő garanciát nyújt arra, hogy senki ne tartson fölösleges zaklatástól, attól, hogy ártatlanul hurcolják meg." A kommunisták minden nyugati demokráciában jogosnak tartják a legszélsőségesebb felforgató propagandát, s ha valahol ebben gátolni akarják őket, Moszkvától Budapestig és Havannáig felhördül az egész kommunista világ s elnyomásról óbégat. Magyarországon - a "szocialista törvényesség" országában - természetesnek kell tartani, hogy a törvényesség legfőbb őre, a belügyminiszter megtorlással fenyegeti azokat, akik nem bólogatnak szervilisen a rendszernek. És rájuksüti rögtön a bélyeget: "Az imperializmus oldalán állnak, elvakult hidegháborús erők szövetségesei". Ez pedig nagyon súlyos vád, éppen a belügyminiszter szájából. Lehet, hogy ez a beszéd nyilt hadüzenet a hazai ellenzékiek címére: fokozottabb figyelemmel kell kisérnünk sorsukat, mert talán ez visszatartja a rendszert attól, hogy nyíltan fellépjen ellenük. Mert arra - egyelőre legalábbis - kínosan ügyelnek kádárék, hogy ne- lehesen őket a helsinki egyezmény nyilt megsértésével vádolni. A kérdés csak az: vajon meddig?...-------------------------------☆☆---------------------------------Dr. Wagner Ferenc tanulmányát közli a budapesti Országos Műszaki Muzeum szerkesztésében évente megjelenő Technikatörténeti Szemle legutóbbi (120évf. 201-210 oldal) száma "Nagy Károly levelezése az American Philozophical Society könyvtárában" címen. A szerző levéltári források alapján ismerteti a kiváló csillagász és matematikus, Nagy Károly (1797-1868) amerikai munkásságát és úttörő szerepét a Magyar Tudományos Akadémia és a philadelphiai American Philosophical Society között 1832-ben létrejött kulturális csereakcióban. Ez volt a Magyar Tudományos Akadémia első külföldi kapcsolata.
