Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

1982. november Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal Az Amerikai MajQar Keíurmátus Kpesülel létkérdése: Lenni vagy nem lenni? Az egyesület hivatalos lapja, a Fraternity legutóbbi szá­mában közölte a consolidáció hivatalos tervét. — Itt mindjárt megjegyzendő, hogy a consolidáció magyarul egyesülést, vagy­is az egyesülök előbbi állapotának a teljes megszűnését, és így az Amerikai Magyar Református Egyesület megszűnését jelenti. Az Amerikai Magyar Református Egyesület tavaszi ke­rületi gyűlésein a többség az egyesülés ellen nyilatkozott, és az igazgatóság tavaszi gyűlése az 1982. évben tartandó, Wil­liam Penn szövetséggel való egyesülés kérdését tárgyalandó rendkívüli közgyűlés összehívását elvetette. Hogy, hogy nem, most egyszeriben előttünk a kérdés: Lenni vagy nem lenni?! Az Amerikai Magyar Református Egyesület 85 éve szol­gálja nemcsak tagságát, hanem az egész Amerikában élő ma­gyarságot; semmi anyagi baja nincs; minden kötelességét jól és híven teljesítette és teljesítheti. Tagságának az egyesülés semmi előnyt nem kínál. Az egyetlen indok a vezetőség ré­széről az, hogy az adminisztráció költségei az egyesülés esetén esetleg redukálódna. A többi ígéret csak „nesze semmi, fogd meg jól”. Tájékozásul és abban a reményben, hogy velünk össze­fogva meg tudjuk tartani az Amerikai Magyar Református Egyesület önállóságát, és nem adjuk oda egyesületünk több mint húszmillió dollárt érő vagyonát semmiért, az egyesület 313. osztály alábbi határozatát közöljük. Jegyzőkönyv az egye­sület 313. osztály 1982. március 14-én tartott havi gyűléséről: 3. Az osztálykezelő felolvasta a Fraternity 1982 februári speciális számát, és vita után a gyűlés az alábbi határozatot hozta: 1. Mi, a 313. osztály tagjai arra kérjük egyesületünk vezető­ségét, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület hagyja abba a William Pennel tervezett consolidálásra ed­dig folytatott tárgyalásokat, és ne adjuk fel egyesületünk önállóságát. Ezt az alábbiakkal indokoljuk: a) Mindkét egyesületnek fogynak a tagjai, és az egyesülés semmi garanciát nem adna arra, hogy a tagok számát az egyesülés növelni fogja. Cseberből vederbe ne essünk, és ezért nem szabad önnállóságunkat és az egyesület vagyonát kockáztatni. A „Rank” szám az egyesületet nem teszi nagyobb szolgá­latúvá. Sőt: két egyesület több szolgálatot tehet mint egy. c) Dividendet a mi egyesületünk éppen úgy adhat, mint a William Penn, ha a vezetőség tagszerzésre fordítja az erejét és idejét. Ruszkay László, elnök Hunyady László, jegyző Általában a consolidationt úgy méltatták, hogy abban az Amerikai Magyar Református Egyesület nem szűnik meg, mert csak együtt fog dolgozni a két egyesület. Most a Consolidation Agreement kitárja, hogy a William Penn elnöke, mint Chair­man of the Board „shall direct the policy of the society”, and „he may delegate powers to the President”. Szóval a Chairman of the Board szabadon diktálhat. Mi nem kételke­dünk a jelen elnök-chairman jóakaratában, de a jövendőt nagyon bizonytalannak látjuk. Hátha meghal a jóakaratú chair­man? Mi lehet akkor? Azt ma senki sem tudja. De egyet tu­dunk: a Consolidáció sürgetői sírásói a legnagyobb magyar református intézménynek, az Amerikai Magyar Református Egyesületnek. Hunyady László, ref lelkész a 313. osztály kezelője Tüntettek az albánok Jugoszlávia ellen Az Albán Legitimista Mozgalom APDHEU cimü, New Yorkban megjelenő lapja a júliusi számában részletesen beszámol arról a tüntetésről, amit az amerikai és kanadai albán szervezetek rendez­tek 1982. jun. 21-én New Yorkban az ENSz épülete és a jugoszláv konzulátus előtt a multévi, vérbefojtott kosovoi albán felkelés évfordulója alkalmából. A tüntetésen mintegy kétezren vettek részt: öregek és fiatalok, férfiak, nők és gyermekek, akik közül többen nemze­ti viseletben jelentek meg. A tüntetés rendezetten, minden zava­ró mozzanat nélkül, tervszerint zajlott le. A műsoron számos beszéd hangzott el amelyekben egyöntetűen tiltakoztak a múlt évi kosovoi albán felkelés brutá­lis leverése, a kétmilliónyi kosovoi a albán elnyomás ellen és hitet tettek a kosovoi albánoknak az anyaországgal va­ló egyesülése mellett. Az egyik szónok felpanaszolta, hogy az amerikai hirköz- lő szervek agyonhallgatják minden til­takozásukat a szerb elnyomás ellen és az anyaországgal való egyesülésük jogos követelését, s ha foglalkoznak is a kérdéssel, azt mindig jugoszláv szem­pontból, a történelmet meghamisítva tárgyalják. A tüntetésnek a legfontosabb mozza­nata az ENSz főtitkárához intézett me­morandum felolvasása volt, amit aztán egy küldöttség vitt be az ENSz palotá­ba és adta át Javier Perez de Cuellar- nak, az ENSz főtitkárának. A memoran­dumban többek között megállapították, hogy a jugoszláv hivatalos jelentéssel szemben az 1991. tavaszán Kosovó tarto­mányban kitört felkelésnek több mint 1000 halálos áldozata volt - a sebesül­tek számát mégcsak hozzávetőleg sem si­került megállapítani -, több mint 800 diákot, fiatal munkást, földművest Ítél­tek 15 évi fegyházra, több mint kétez­ret börtönöztek be, a bebörtönzötteket és elitélteket, különösen a lányokat, kegyetlenül megkinozták. A párttagok közül 700-at kizártak, több száz taní­tót, tanárt azonnal elbocsájtottak, a középiskolai és egyetemi tanulók ezre­it kizárták az iskolákból, úgyhogy az 1981. őszi iskolai évet hétezerrel ke­vesebb diákkal kezdték. Végül kérték az ENSz főtitkárát, hogy a kosovoi albánok ügyét vigye az ENSz plénuma elé és dol­gozzanak ki olyan megoldást, hogy végre megszabadulhassanak a szerbek brutális elnyomásától. Kívánjuk, hogy az albánoknak minél

Next

/
Thumbnails
Contents