Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
k. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1982. november Modern Taigetosz avagy az Ut vége cimü cikkében irta le, mely a Mozgó Világban jelent meg. Néhány részlet: * Elképzelhetetlen nyomorral találtam szembe magam. Embereket látok szennyben, hidegben, férgek között, félig megfagyva vegetálni. Soha nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között elképzelhető élet, életben lehet maradni. Földes, salétromos, emberi ürüléktől büzlő odúkban, amiket még szükség- lakásnak sem illik nevezni - úgy látszik, ha az életlehetőségek a minimumra csökkennek, és ez a csökkenés aránylag lassú és fokozatos, az emberi élethez szükséges igények is képesek minimalizálódni, bár nem tudom, élet-e még az, amivel nap mint nap találkozom. * Fogom a kabátom és elindulok a VIII. kerületben. Nagyfuvaros utca. Kisfuvaros utca0 Bérkocsis utca. Rákóczi tér. Járok üzletlakásokban, huszas társbérletekben és földes odúkban, nedves és salétromos a fal szinte mindenütt, járok tapogatódzva a lehetetlen udvarok sötét zugaiból nyiló fütetlen és vilá- gitatlan "lakásokban", és találok emberre már alig emlékeztető lényeket, akiknek egyetlen bünük, hogy megöregedtek és egyedül maradtak, és nem tudnak többé bevásárolni és takaritani, nem tudják megrendelni a tüzelőt és vitatkozni a szenesemberrel, és esznek maradékot és félig rohadt, kukákban talált zöldséget, jártam vécéből nyiló lakásokban és félig földalatti lyukban, és beleptek a bolhák, és olyan töpörödött nénihez kerültem, akit a félhomályosának is alig nevezhető helyiségben először nem találtam meg - egy kis kupac az ágyon -, alig 30 kiló, épp előtte való nap küldték haza a belosztályról "Ez nem szálloda!" felkiáltással és rakták le a mentők az ajtaja elé... * Nem tudom leirni, milyen körülmények között találtam M0 nénit. Nincsenek szavaim a hetedik bugyor leírására. Sötétség és a hideg, a rothadó szagok keveréke, egy ócska esernyővel ugy-ahogy betámasztott ajtó, a falakon korom, é- gésnyomok. Bentről szimbolikus kopogásomra egy kis öregasszony felháborodott kiabálása, megállók az ajtórésben, hunyorgók, megpróbálom szoktatni a szememet. M. néni csoszog az ajtó felé, lába mint az ezeréves fa kérge, mezitláb a földes, vizes padlón, mindez olyan hihetetlen 1981-ben, az ország fővárosában, gyalogosan 10 percre az Erkel színháztól. * Eltartási szerződések« Csodálatos dolog, nem? Államilag kitalált, engedélyezett, sőt ajánlott módszer a "hogyan tegyük el egymást könnyen, gyorsan láb alól?" társasjátékra. Nem hiszem, hogy ezek az emberek, akikből később eltartottak és eltartók lesznek, eleve gonosz, gyilkos hajlamú lények volnának. Csak egyszerűen az eltartott félt a magánytól, a fiatal meg rájött a nagy e- szével, hogy bérből és fizetésből egyhamar nem lesz lakása. _ g pj.---------------------------☆ ☆ ☆--------------------------HALÁLOZÁSOK: *Dr. Csonka Emil iró, ujságiró, az Uj Európa főszerkesztője 1982. október 16.-án 59 éves korában váratlanul elhunyt * Kiss Sándor, a Voice of America munkatársa, volt országgyűlési képviselő 63 éves korában váratlanul elhunyt Washingtónban.----------------------------☆☆---------------------------------A politikai foglyok napja November 4-én ünnepeljük a politikai foglyok napját, hódolva a mártírok emlékének. Ez alkalommal emlékezzünk és emlékeztessünk a budapesti Gyűjtőfogházban őrzött foglyok napjaira és szabadulására. 1956 tavaszán helyzetünk javult, és egyre több hír jutott el hozzánk a külvilágból, amiket rabfantáziánk kiszínezett. A látogatóktól hallott elejtett szavakból, a munkahelyekre becsempészett újságdarabokból értesültünk a Petőfi Kör viharos előadásairól és rendszerellenes jelenségeiről. Ősszel furcsa eseményeknek lettünk tanúi: október 23-án nem vittek minket rabmunkára, és 24-én megkettőzték az őrséget. Nem kaptuk meg a kenyéradagunkat, és az őrök arcán valami nyugtalanság ült. Éjszaka ágyűlövéseket hallottunk, amelyek másképp hangzottak, mint a díszlövések. A lövések éjszakánként meg- ismédődtek, és egyre erőteljesebben hangzottak. Másnap az őrök nemzetiszínű kokárdákkal cserélték fel a sapkájukon lévő vörös csillagot. Cigarettát adtak, és elmondták, hogy a rendkívüli események miatt a pékek sztrájkolnak. Rabfantáziánk tovább dolgozott. A következő nap ünnep volt számunkra: teli torokkal elénekeltük nemzeti imádságunkat: Isten, áldd meg a magyart! Az őrök vigyázzba vágták magukat, és együtt énekelték velünk: Meg- bűnhődte már e nép a múltat s jövendőt! Az esti tűzharc újra hallatszott, és éjjel 11 órakor kinyitották zárkánkat. Rabtársaink köszöntöttek, akik Vácról kitörtek október 27-én, és eljöttek sza- badításunkra. Ők tudták, hogy mit jelent minden bizonytalan óra, és mennyire ég bennünk a szabadság utáni vágy. Október 31. Ezt a napot sohasem felejtjük el. Gyűrött ruhákban, meggyötört és sápadt arccal léptünk ki az utcára, és az októberi nap sugarai simogatták orcánkat. Szabadság, amiről annyit álmodoztunk, ami fogalom volt számunkra, íme, valósággá vált. Elindultunk, ki-ki a maga útján hazafelé! Szabadságunk csak néhány napig tartott. November 4-én hazánk újra rabnemzet lett: a Szovjetunió hatalmas katonai túlerővel orvul megtámadta a semlegesnek nyilvánított Magyarországot. A mészárlást az egész világ tétlenül nézte. A katonai megszállás azóta is folytatódik. Most, november 4-én ismét emlékezünk kivégzett bajtársainkra és a bebörtönzöttekre, s emlékeztetjük a világot követeléseinkre: Ruszkik. haza!, Szabadságot a politikai foglyoknak!, Szabadságot Magyarországnak! Helcz Tibor
