Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
2. oldal a. M. értesítő 1982. október HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 2A2-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatársak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla, Glenmont,N.Y. Évi előfizetési dij: 12 dollár Nyugdíjból élőknek: 10 dollár USA és a szomszédállamok területére levélként, tengerentúlra nyomtatványként küldjük. Az Értesítőben megjelent közleményekért a szerzője felelős. Magyarországon történik. Nem szolgálta érdekeiket egy olyan igazi szocialista társadalom, amely- az egyetemisták 16 pontjára van felépítve. Attól talán jogosan félhettek, hogy a magyar október példa lesz a világ többi népeinek, követni akarják majd. Tehát halálra Ítélték azt a szellemet, amely megváltoztathatta volna a világ képét. Az Ítélet végrehajtására november A.-én került sor, amit olyan dolgok előztek meg amikről senki nem beszél. Vagy ha igen, azokat kicsavarják, elferdítik és meghamisítják tudatosan azok az ügynökök vagy ügynökségek, melyek bizonyos politikai csoportokhoz vagy gazdasági érdekeltségekhez tartoznak. Az agymosást főleg a világ szabadságszerető nemzetein gyakorolják, eredményesen. A vasfüggönyt nem az oroszok hozták létre, hanem azt Jaltában és Teheránban, Churchill hiábavaló tiltakozása ellenére, Sztálin és Roosevelt húzták meg a térképen. Amikor Patton tábornok megkapta az utasítást, hogy ennél a demarkációs vonalnál álljon meg csapataival és engedje a Vörös Hadsereget addig a vonalig jönni, ellenszegült. Azt mondta, hogy egy katona kötelessége: addig űzni az ellenséget, ameddig ellenség van előtte. Ezért meggyilkolták a második világháború egyik legkiválóbb tábornokát. A vasfüggöny megépítése, létrehozása tehát elsősorban Rooseveltnek köszönhető, aki mindenben Sztálin kedvében akart járni. Ezzel osztották meg a világot a világ urai. A magyar forradalom győzelme az egyensúlyt veszélyeztette, mert tudták azt, hogy a magyar példa ragadós lesz a többi rabnemzetre, akik szintén leakarják rázni bilincseiket. Ettől féltek és ezért Ítélték halálra a már győztes és dicsőséges magyar forradalmat. Amikor a világsajtó 1956_októberének utolsó napjaiban a magyar hősökről, a magyar nemzet szabadságáról és a forradalom történelmet formáló erejéről beszélt, szép és nagy szavakat használt. Dicsőítette a szabadságharcosokat és a- zokat az eszméket, amelyekért a magyar ifjak feláldozták magukat. Segítséget azonban nem küldhették, mert azzal "veszélyeztették volna a világbékét". Ezt hazudták a világnak, de elsősorban az amerikai népnek, amelynek haderejétől akkor még félt a szovjet kormány. És hogy mennyire félt, arra egyik bizonyíték Radványi Jánosnak, Magyarország washingtoni nagykövetének (1962-67) "Hungary and the Superpowers - The 1956 Revolution and Realpolitik’-ban közölt visszaemlékezé se. "A forradalom kitörése Hruscsovot nemcsak meglepte, de bizonyos értelemben pánikba ejtette. Legfőbb gondja Amerika várható magatartása volt. Moszkvában nagyon is ismerték a korábbi amerikai elnökök és külügyminiszterek nagyhangú kijelentéseit, amelyek segítséget és támogatást ígértek a "vasfüggöny mögötti rabnemzeteknek", - ha az első lépést szabadságuk elnyerése érdekében maguk teszik meg! Ez az "első lépés" Budapest utcáin most adva volt! Vajon bekövetkezik-e az USA "lépése", azaz a nyugati katonai intervenció?" Nevetséges lenne elhinni, hogy csakis a pesti srácok hősiessége, önfeláldozása kényszeritette a Szovjet kommunista párt Központi Vezetőségét azokra az engedményekre, amelyekkel Mikoján és Szuszlov személyesen, a Szovjetunió kormánya pedig a már említett nyilatkozattal biztosították a magyar nemzet szabadságát és függetlenségét. Ez a szovjet kormánynyilatkozat csakis azért jött létre, mert a szovjet kormány félt az amerikai haderőtől. Már a második világháború befejezése óta készültek a harmadik világháborúra, de még nem voltak készen. Hajlandók voltak inkább feladni Magyarországot, mint elhamarkodni és Magyarország miatt belemenni a harmadik világháborúba, mely akkor a végüket jelentette volna. Hogy a szovjet gőzhenger meginduljon, arról gondoskodott az amerikai külügyminisztérium, amikor a Moszkvában levő követének elküldte azt a táviratot, melyet mélyen elhallgatnak úgy keleten, mint nyugaton. Charles Bohlen éppen úgy elkésett a távirat közlésével, mint a japánok amerikai követe elkésett a hadüzenettel 19Al.-ben. Amikor az amerikai követnek sikerült a távirat lényegét közölni a szovjet vezetőséggel a szovjet kormánynyilatkozat már megjelent. Ezzel a távirattal biztosították a Szovjet kormányt arról, hogy: "Az egyesült Államok kormánya nem tekinti Magyarországot, vagy a szov-
