Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

1982. október a. M. értesítő 3. oldal jet blokk bármely tagját potenciális katonai szövetségesének." A szovjet kommunista párt központi vezetőségében még ezek után is voltak olyanok, akik nem hittek. Akiket még meg kellett győzni. Akik valamilyen cseltől, csapdától tartottak, hiszen a józan ész, a logika ellenkezik e távi­rat mondanivalójával. Nem akarták el­hinni, hogy Amerika szabad prédának dob­ta oda nekik Magyarországot. És ha mé­gis igy van, miért? Hiába kerestek, nem találtak rá magyarázatot. Azonban az előkészületeket megtették. 200 ezer katona és ötezer tank elegen­dő, hogy véget vessenek ennek a hely­zetnek Magyarországon. Vártak. De mire? Az amerikai külügyminisztériumban tudhatták, hogy november 2.-án Hrus­csov és Malenkov, Titónál lesz Jugosz­láviában. Ők is idegesek voltak és tü­relmetlenül várták a szovjet támadást, ami késett. Tehát "megsürgették". A má­sodik táviratot Titónak küldték, hogy ezzel is időt nyerjenek és biztosítsák a szovjet vezetőséget arról, hogy az első távirat, melyet az amerikai nagy­követ adott át nem tévedés, nem félre­értés és nem csapda. Nem Magyarorszá­got, hanem a szovjet blokk egységét féltik, aminek egészben kell maradnia: "Az Egyesült Államok kormánya nem nézi jó szemmel azokat a kormányokat amelyek barátságtalan viszonyban vannak a Szovjetunióval, a Szovjet­unió határain." Hruscsov azt mondta Titónak, hogy egy-két nap alatt elintézik az egészet. November A.-én hajnalban azonban a a szovjet hadvezetőség nem számított arra az ellenállásra, amivel szembe találta magát. A "Pesti Srácok" ismét magukra maradva, elárulva úgy harcolták végig a szabadságharcot, hogy nagyrészük in­kább meghalt, mint hogy továbbra is rabságban éljen. Az amerikai kormány és a világsajtó, soha nem közölte a fenti táviratok szö­vegét, azoknak előzményeit és elküldé­sük okát. Mindezekután, november lÉ.-én, ami­kor a Corvinisták még harcoltak az o- rosz katonákkal Budapest utcáin, az a- merikai külügyminisztérium az alábbi nyilatkozatot adta ki: "Az Egyesült Államok kormánya nem javasolja és soha nem is javasolta azt, hogy egy védtelen lakosság nyílt forradalmat kezdjen egy olyan hata­lom ellen, melyet legyőzni nem ké­pes." A magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtása óta eltelt 25 esztendő bi­zonyítja, hogy hazudtak ennek a nyilat­kozatnak a kiadásával. Vagy ha igaz, akkor ez csakis a kommunistaellenes forradalmakra vonatkozik. Ha kommunista forradalom tör ki a világ bármely ré­szén, az megkapja az amerikai külügymi­nisztérium támogatását, mint ahogy alig két évvel később az Egyesült Államok­nak ugyanaz a kormánya, a külügyminisz­tériumban lévő ugyanazok az alkalmazot­tak azzal, hogy megvonták Batista támo­gatását, uralomra juttatták Kubában Fi­dél Castro kommunista forradalmát. Sajnos a magyar szabadságharcnak árulásuk miatt - el kellett buknia. És ez nem a mi szégyenünk... ☆ /Pongrátz Gergely - e számunk vezér­cikkírója - 1956. október-novemberében a legendáshírű corvin-közi szabadságharco­sok parancsnoka volt. Jelenleg Massachu­setts államban él és emlékiratain dolgo­zik, melyet a közeljövőben szándékozik kiadni. Kérésére, illetve engedélyével közöljük, hogy kilépett a Szabadsághar­cos (Hóka Mihály-féle) Világszövetség­ből./-------------------------☆☆☆☆-------------------------­LAJOSSY SÁNDOR: / En is jártam San Franciscóban! Bolyongtam utcáin. Eltévedtem néhány­szor mielőtt felfedeztem a főútvonalakat és rájöttem, hogy minden ut a nagy város szive, a tengerpart felé visz. Ezért San Franciscóban - mint ahogy nagy nevű elő­döm, Xantus János felfedezte -, a szél is a tengerről fuj. Nekem a felkelő nap is úgy tűnik hotelemből, hogy onnan te­rült szét felém és alig hihetem, hogy körülbelül ugyanabból az irányból intett búcsút, amikor nagyon fáradtan megtértem délutáni útjaimból szobámba. Engem különösen megbüvölt "arany híd­ja", mely a világ egyik leghosszabb híd­ja egyben és kecses Ívelésével a hidak- királynőjének neveztem el. Jogosan-e vagy jogtalanul, az most mindegy. Tény az, hogy aki San Francisco fölött, az úgynevezett Vörös Erdőben járt és lete­kintett onnan az elterebélyesedett ko­losszális felhőkarcolókra és a szalaghid- nak tűnő ünnepélyes varázsra, méltán hi­heti, hogy álmodik. Én San Franciscoi sétáim alatt majdnem mindig ébren álmo­doztam, mert nem egy rokonvonást talál­tam Budapest és közötte. Pl. kicsiben a Gellérthegyről a pesti látványosság az országházzal és tornyos templomai...

Next

/
Thumbnails
Contents