Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
1982. október a. M. értesítő 3. oldal jet blokk bármely tagját potenciális katonai szövetségesének." A szovjet kommunista párt központi vezetőségében még ezek után is voltak olyanok, akik nem hittek. Akiket még meg kellett győzni. Akik valamilyen cseltől, csapdától tartottak, hiszen a józan ész, a logika ellenkezik e távirat mondanivalójával. Nem akarták elhinni, hogy Amerika szabad prédának dobta oda nekik Magyarországot. És ha mégis igy van, miért? Hiába kerestek, nem találtak rá magyarázatot. Azonban az előkészületeket megtették. 200 ezer katona és ötezer tank elegendő, hogy véget vessenek ennek a helyzetnek Magyarországon. Vártak. De mire? Az amerikai külügyminisztériumban tudhatták, hogy november 2.-án Hruscsov és Malenkov, Titónál lesz Jugoszláviában. Ők is idegesek voltak és türelmetlenül várták a szovjet támadást, ami késett. Tehát "megsürgették". A második táviratot Titónak küldték, hogy ezzel is időt nyerjenek és biztosítsák a szovjet vezetőséget arról, hogy az első távirat, melyet az amerikai nagykövet adott át nem tévedés, nem félreértés és nem csapda. Nem Magyarországot, hanem a szovjet blokk egységét féltik, aminek egészben kell maradnia: "Az Egyesült Államok kormánya nem nézi jó szemmel azokat a kormányokat amelyek barátságtalan viszonyban vannak a Szovjetunióval, a Szovjetunió határain." Hruscsov azt mondta Titónak, hogy egy-két nap alatt elintézik az egészet. November A.-én hajnalban azonban a a szovjet hadvezetőség nem számított arra az ellenállásra, amivel szembe találta magát. A "Pesti Srácok" ismét magukra maradva, elárulva úgy harcolták végig a szabadságharcot, hogy nagyrészük inkább meghalt, mint hogy továbbra is rabságban éljen. Az amerikai kormány és a világsajtó, soha nem közölte a fenti táviratok szövegét, azoknak előzményeit és elküldésük okát. Mindezekután, november lÉ.-én, amikor a Corvinisták még harcoltak az o- rosz katonákkal Budapest utcáin, az a- merikai külügyminisztérium az alábbi nyilatkozatot adta ki: "Az Egyesült Államok kormánya nem javasolja és soha nem is javasolta azt, hogy egy védtelen lakosság nyílt forradalmat kezdjen egy olyan hatalom ellen, melyet legyőzni nem képes." A magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtása óta eltelt 25 esztendő bizonyítja, hogy hazudtak ennek a nyilatkozatnak a kiadásával. Vagy ha igaz, akkor ez csakis a kommunistaellenes forradalmakra vonatkozik. Ha kommunista forradalom tör ki a világ bármely részén, az megkapja az amerikai külügyminisztérium támogatását, mint ahogy alig két évvel később az Egyesült Államoknak ugyanaz a kormánya, a külügyminisztériumban lévő ugyanazok az alkalmazottak azzal, hogy megvonták Batista támogatását, uralomra juttatták Kubában Fidél Castro kommunista forradalmát. Sajnos a magyar szabadságharcnak árulásuk miatt - el kellett buknia. És ez nem a mi szégyenünk... ☆ /Pongrátz Gergely - e számunk vezércikkírója - 1956. október-novemberében a legendáshírű corvin-közi szabadságharcosok parancsnoka volt. Jelenleg Massachusetts államban él és emlékiratain dolgozik, melyet a közeljövőben szándékozik kiadni. Kérésére, illetve engedélyével közöljük, hogy kilépett a Szabadságharcos (Hóka Mihály-féle) Világszövetségből./-------------------------☆☆☆☆-------------------------LAJOSSY SÁNDOR: / En is jártam San Franciscóban! Bolyongtam utcáin. Eltévedtem néhányszor mielőtt felfedeztem a főútvonalakat és rájöttem, hogy minden ut a nagy város szive, a tengerpart felé visz. Ezért San Franciscóban - mint ahogy nagy nevű elődöm, Xantus János felfedezte -, a szél is a tengerről fuj. Nekem a felkelő nap is úgy tűnik hotelemből, hogy onnan terült szét felém és alig hihetem, hogy körülbelül ugyanabból az irányból intett búcsút, amikor nagyon fáradtan megtértem délutáni útjaimból szobámba. Engem különösen megbüvölt "arany hídja", mely a világ egyik leghosszabb hídja egyben és kecses Ívelésével a hidak- királynőjének neveztem el. Jogosan-e vagy jogtalanul, az most mindegy. Tény az, hogy aki San Francisco fölött, az úgynevezett Vörös Erdőben járt és letekintett onnan az elterebélyesedett kolosszális felhőkarcolókra és a szalaghid- nak tűnő ünnepélyes varázsra, méltán hiheti, hogy álmodik. Én San Franciscoi sétáim alatt majdnem mindig ébren álmodoztam, mert nem egy rokonvonást találtam Budapest és közötte. Pl. kicsiben a Gellérthegyről a pesti látványosság az országházzal és tornyos templomai...
