Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

oldal a. M. értesítő 1982. szeptember HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Fómunkatársak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla, Glenmont,N.Y. Évi előfizetési dij: 12 dollár Nyugdíjból élőknek: 10 dollár USA és a szomszédállamok területére levélként, tengerentúlra nyomtat­ványként küldjük. Az Értesítőben megjelent közleménye­kért a szerzője felelős. tele az élemiszerüzletek. Ha pedig a december 13-a előtti Lengyelországot nézzük, a "kádárizmus" Magyarországa vallásszabadság, szólásszabadság, saj­tószabadság vagy utazási szabadság te­kintetében messze-messze elmaradt a lengyel viszonyok mögött. Éppen az utóbbiból folyik egy érde­kes jelenség: a lengyeleknek nem kell a "kádárizmus". Egy-két, a hivatalos Budapesttel különlegesen jó kapcsola­tokat ápoló nyugati*(újabban a Los An­geles Times) most, a lengyelországi ostromállapot idején elkezdte ajánlgat- ni a lengyeleknek a magyarországi "gu­lyáskommunizmust", egyáltalán, a kádári modellt. S most ütött az igazság órája - a lengyelek még most is, szorongatta- tásik idején is úgy látják: semmit sem ér a "kádárizmus". Azok után, amit ők kivivtak maguknak 1980 augusztusában, nekik az 1980. augusztus 30. és I98I. december 13-a közötti állapot a példa, vágy, törekvés, a "nem engedünk 48-ból". Ahhoz viszonyítva, amibe ők beleélték magukat s amit eredményesen kiküzdöttek maguknak, a "kádárizmus" kinálta ál-li- beralizmus, mely töretlenül fenntartja a diktatúrát, gúzsba köti a szellemi szabadságokat s csak keveseknek nyújt s nekik is viszonylagos jólétet - mind­ez a szabadságot megizlelt lengyeleknek nem példakép és nem ideál, s a jelek szerint inkább el vannak szánva további passziv rezisztenciára, semminthogy be­letörődjenek egy kívülről átmázólt és nagy propagandával kinált diktatórikus megoldásba. Lehet, hogy céljukat nem é- rik el, de a mi szempontunkból a szimp- tóma érdekes, hogy ti. a " kádárizmus nem kell". A "kádárizmus" jelszava jó mákony egy 1956-ban véres megtorlással levert és megfélemlített népnek, de a közép-kelet-európai népek ennél igazán többre és szebbre vágynak. Aztán ez a "kádárizmus" gazdaságilag is kezd lesüllyedni a saját színvonalá­ra. Kiderült az elmúlt hetekben, hogy az elmúlt tiz év relativ prosperálása a nyugati tőkének volt köszönhető s a kádári szocializmus a nyugati kapita­lizmus parazitája volt. Mert az egy főre kiszámított nyugati adósság tekin­tetében Magyarország még Lengyelország­nál is jobban el van adósodva. S bár több nyugati lap nem szűnt hangsúlyoz­ni, hogy"Magyarország más", a "kádáriz­mus" megbizhatóbb - az elmúlt hetekben a nyugati bankok levették pénzük egy részét a budapesti Nemzeti Banknál lévő folyószámlájukról. Ez mindennél többet mond: a bizalom megingott. Ezen a téren is üt az igazság órája? (X újság) -toks- /Uj Európa/--------------------------- *** ----------------------------­Adasack tisztelet a katonaeszménynek, A hősök szelleme hasson át, A magyarok Istene segítsen meg minket. TASSONYI EDÖMÉR 1910—1982 Egyéni hősiessége, vezetési készsége kiérdemelték a katonáinak és a parancsnokainak a megbecsülését. Vesztes háború után a hon­talanságban új diplomával a zsebében, új hivatást választott. Önma­gának és a magyar névnek a civil életben is becsületet szerzett. Ejtőernyős ezredparancsnok, a soroksári, isaszegi, kéthelyi, a Garam-menti és a Balaton-kömyéki csaták legendás hírű parancs­noka 1982. július 4-én, hosszas betegség után, a British Columbia-i White Rock-ban, otthonában meghalt. Tassonyi Edömér nevét jól ismerték a németek, de az oroszok is. A Wermachtbericht név szerint emlékezett meg az isaszegi csaták ejtő­ernyős parancsnokáról és zászlóaljáról. Az oroszok nyilvántartották Tassonyi Edömér hollétét és frontbeosztásait. Az arany tiszti vitézségi érmet, a tiszti keresztet és minden más közbeeső kitüntetést megkapott. Isaszegnél egyszerre adták át neld a saját harcálláspontján az első és másodosztályú vaskeresztet. Harcolt az utolsókig. Egy ideig még remélte azt, hogy sikerül egy talpalattnyi Magyarországot megtartani az összeomlásig, később már csak a nyugatra menekülteket próbálta védeni halogató harcaival. 1945 áprilisában Budapesten elfogta egy orosz járőr. Augusztus­ban megszökött az Odessa melletti fogolytáborból és Oroszországon, Románián, Erdélyen át bújdosva hazakerült. Rádöbbent az akkori Magyarország szomorú állapotára és Ausztriába menekült. Jelentke­zett az angol zónában tartózkodó Szent László hadosztály parancs­nokságon. A hadosztály feloszlatása után, az 1945—1950 közötti években Olaszországban, Brazíliában, Argentínában és Dominiká­ban próbált új életet kezdeni. Érdemes felsorolni a foglalkozásait. Volt favágó, teherautó vezető, raktári munkás, karóra szjj készítő, fúró segédmunkás, gyári laka­tos, órajavító, bútorfényező, mérnöki rajzoló, bányamunkás, építő­munkás és földmérő. 40 éves korában, 1950-ben került Kanadában. A torontói egyete­men bányászati geológiát tanult. Diplomájának megszerzése után olajvállalatoknál dolgozott. 1953-55-ben Pakisztánban, a Colombo Plan keretében dolgozott, mint főgeológus. Photo-geológiai feltérké­pezési feladatokat végzett. 1955 után különböző kanadai vállalatok alkalmazták. Közben a St. Catharines-i Brock egyetemen is tanított egy ideig. 16 évig küzködött a csontrákkal. Tudatában volt az elkerülhetet­len következményekkel. Élete utolsó éveit megkeserítették azzal, hogy olyan könyvek jelen­tek meg Magyarországon, amelyek bemocskolták az ejtőernyősök harctevékenységeit. Felháborítónak tartotta, hogy az ejtőernyősök helytállását és hősiességét szovjet politikai-ideológiai szemszögből nézve visszamenőleges hatállyal bemocskolták. Fél évvel halála előtt megírta az ejtőernyős alakulatok harccselek­ményeit. Megírta válaszát a volt ejtőernyős renegátnak, aki könyveivel eltorzította hadtörténelmünknek igen jelentős epizódjait. Tassonyi Edömér írásait az Oshawa-i Magyar Repülő Múzeum irattárában őrizzük. Mivel nem találhatott végső nyugvóhelyet szeretett hazájában, egy szabad Magyarországban, úgy határozott, hogy hamvait fogadott ha­zájában, a kanadai British Columbia egyik ősrengetegében szólják szét. Edömér, emlékedet minden ejtőernyős és repülő bi^társ kegyelet­tel, megbecsüléssel, büszkeséggel fogja szeretettel ápolni, őrizni és át­adni az utódoknak. ^ Magyar Repülők Bajtársi Közösségének nevében a Magyar Aero Múzeum vezetősége

Next

/
Thumbnails
Contents