Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7-8. szám
1982. jul.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 15 Tallózás a pesti lapokban Szerkeszti: Stirling György * Kádár János születésnapi ünnepségeiről már röviden beszámoltunk előző számunkban, de helyhiány miatt néhány részletre nem térhettünk ki. így például arra, hogy május 26.-án minden hazai lap első oldalon közölte Kádár képét és a párt Központi Bizottságának levelét, mellyel az ünnepeltet köszöntötte az ország és népe..."Pártunk tagsága, egész népünk nevében őszinte tisztelettel és nagy szeretettel köszöntjük önt kedves Kádár Elvtárs!"- igy kezdődik a felsőfokú dicsérő jelzőkben bővelkedő levél, mely - egyebek közt - "elveit soha meg nem tagadó, i- gazi forradalmár"-nak nevezi ezt az elvekre egész életében nem sokat adó, de barátait és harcostársait annál többször megtagadó gazfickót. A születésnap estéjén ünnepi fogadás volt az Országházban. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke itt nyújtotta át Kádárnak a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Az ünnepelt rövid beszédben köszönte meg a kitüntetést és szavaival azt igyekezett bizonygatni, hogy Magyarországon minden a legnagyobb rendben van és ez az egységnek - itt használt uj szóval - a "közmegegyezésnek" köszönhető. Beszéde során egyizben még "nemzeti" jelzővel is megtoldotta ezt a "közmegegyezés" kifejezést Kádár és érdemes ezen egy pillanatig elgondolkozni. A közmegegyezés ugyanis hasonlít az egységhez, de mégsem az. Az egység spontán, szívből jövő valami, a közmegegyezést a józan ész diktálja, mint kompromisszumot - ésszerű kiegyezést - az adott körülmények közt. Kádár eddig mindig egységről sőt nemzeti egységről szónokolt, most először tért át a közmegegyezésre, mint aki hetvenedik születésnapjára belátta, hogy ami ma Magyarországon van, az nem egység, hanem az "ez van, ezt kell szeretni" helyzet kénytelen-kelletlen elfogadása, megegyezés a köz és a hatalom között. A (köz)megegyezés értelmében a hatalom hagyja a népet kicsit jobban élni, a nép viszont nem szól (nem szólhat) bele a hatalom dolgába. Brezsnyev is gratulált (épp ő ne gratulált volna?...) a születésnapra: szép levelet és egy Lenin-rendet küldött "a szovjet és magyar nép testvéri barátságának fejlesztésében betöltött kimagasló szerepért" az ünnepeltnek. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke junius 2-án hivatalos baráti látogatásra Budapestre érkezett - jelentette az MTI. Még ugyanaznap este a Parlamentben díszvacsorát adtak a német kommunista párt vezetőjének tiszteletére s ott a vendég és a vendéglátó Kádár János kölcsönösen ékes- hangú pohárköszöntőkkel biztosították egymást meleg barátságukról. Kádár hangsúlyozta, hogy kettőjük nézetei minden tekintetben azonosak, amin semmi cso- dálnivaló nincs: Honecker is, Kádár is egy helyről, Moszkvából kapja a "nézeteit". A direktívákat, hogy milyen nézeteket kell vallaniok. A tanácskozások után a két kommunista vezető közös nyilatkozatot adott ki, melyben a két ország kapcsolatainak szorosabbrafüzésén van a hangsúly. A barátkozás megpecséte- léséül Honecker ünnepélyes keretek között átnyújtotta Kádárnak a Marx Károly Érdemrendet, amit születésnapi ajándékként adományozott az NDK Államtanácsa a 70. születésnapját ülő magyar pártfőtitkárnak. Kádár János - olvassuk a Magyar Távirati Iroda jelentésében - meghatott szavakkal mondott köszönetét a magas kitüntetésért . * Gosztonyi János, a Magyarok Világ- szövetsége főtitkára legutóbbi beszédében vázolta a Világszövetség terveit, melyek közt egy orvostalálkozó is szerepel. A Magyar Hírek már meg is hirdette a találkozót, melyre "a haza határain kívül élő magyar orvosokat" hívják - 1983. augusztus 2. és 7. között. Van idő hát a felkészülésre - kíváncsian figyeljük, hogy kik fognak bedőlni a szives meghívásnak? * Két érdekes cikk a Mozgó Világ 1982. áprilisi számából: az egyik cime "Amerikai magyarok között" és Vigh Károly beszámolóját adja kéthónapos amerikai útjáról, a másik interjú, melyet Bisz- tray György torontoi egyetemi tanárral folytatott a lap munkatársa "Külhonban - nemzettudattal" címmel. Mind két cikk igen tanulságos részleteket tartalmaz. Vigh Károly történész ezt a bevezetőt irta utibeszámoló ja elé: "Az Amerikai Magyar Kulturális Központ elnökének, a Washingtonban élő dr. Hám Tibor főorvosnak a meghívására kéthónapos előadó körutat tettem az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyarok között." És egy (bennünket különösen érdeklő) mondat Bisztray György válaszaiból: "Az emigrációnak több rétege van, és van
