Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
1982. junius AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 15 Tallózás a pesti lapokban Szerkeszti: Stirling György A magyar Hirek-ben olvashatjuk dr. Gosztonyi János világszövetségi főtitkár egyik legutóbbi nyilatkozatát, mely arról szól: hogyan kell kezelni az e- migrációt? Gosztonyi elvtárs á Világ- szövetség terveit ecsetelve arról beszélt, hogy kapcsolataikat az emigrációval tovább akarják fejleszteni - minden vonalon. "Több segitséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek" - csillogtatta meg a lehetőségeket azok előtt, akik már kacérkodnak az együttműködés gondolatával, vagy talán hajlamot is árulnak el rá: mert vannak ilyenek bőven, a kálmánlász- lókon és különböző hangzatos nevű akciókon és mozgalmakon kivül is. Gosztonyi igy dicsekszik: Örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mutatják az egyházi emberek és a cserkész- vezetők is." A kilátásbahelyezett "segít ség" - ami lehet ugye anyagi természetű is...- most bizonyára még többek keblében felébreszti majd a hazafiui érzéseket a Magyar Népköztársaság iránt és növekedni fog azok száma is, akik hidépitői babérokra pályáznak. Hiszen oly keveset kíván ezek ellenében a népi demokrácia! Gosztonyi elvtárs világosan fogalmazott: "Amit mi az együttműködés feltételeként megszabunk, s a- mit a jövőben is kérünk, az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Magyarország iránt és ezen belül annak tudomásul vétele és^tiszteletben tartása, ami idehaza van. Értve ezen országunk mai törvényeit, szokásait és szövetségi rendszerét." S mindezek után nam átallja hozzátenni: "Mi a régi és uj kapcsolatokba nem építünk és a jövőben sem építünk be semmiféle napi politikát. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését." Hogy a két kijelentés közt van némi ellentét, azt Gosztonyi egyszerűen figyelmen kivül hagyja. Vagy nem is veszi észre, mert hogy a tabuk- kérdésekkel szemben is lehetne joga a kritikára valakinek, az megsem fordul a fejében. Ami az ő esetében, aki gyerekkora óta a kommunizmusban és pártszemináriumok agymosásában nőtt föl, talán még érthető is. De érthetetlen és megbocsáthatatlan azok esetében, akik szabadságban éltek és élnek ma is, s akik a demokrácia, a szabad véleménynyilvánítás híveinek valljuk magunkat. Ha ezek - ilyen körülmények közt, ilyen feltételekkel - belemennek a kapcsolatkeresésbe, bármiféle "kulturális" és "politikamentes" együttműködésbe, nincs és nem lehet mentségük. És az a szólam sem állja meg a helyét, hogy "nem a rendszerrel, hanem a néppel, egyes emberekkel tartunk kapcsolatot", mert a rendszert nem lehet megkerülni, a rendszer tudta és engedélye nélkül nem lehet senkit sem meghívni, nem lehet senkivel sem barátkozni. A rendszer pedig a meghívótól is megköveteli azt a bizonyos "egyfajta lojalitást": a kiutazás- vízumot csak annak adják meg, akinek a meghívója - a személy, vagy a szervezet - lojális a kommunizmussal és tartózkodik minden kritikától. Bármilyen egyéni személyreszóló meghívás is a rendszernek használ, Kádárék előnyére válik. Mert automatikusan csökkenti azok számát, akik a szabadvilágban bírálják a kommunizmust és meg merik mondani az igazat. Ne áltassuk magunkat: a rendszer mindenből tőkét kovácsol s ellenőrzése alól senki sem vonhatja ki magát. Még külföldön, a szabad világban sem, amire még jogalap is van. A kettős állampolgárság. - Gosztonyi érintette azok ügyét is, akik öregkorukban hazatelepülnének, vagy évente legalábbis hosszabb időt akarnának Magyarországon tölteni. "Mivel ezek ingatlant nem vásárolhatnak" - mondta Gosztonyi (hogy miért nem arra nem tért ki...) nyugdíjas otthonokat, penziókat hozna létre a Világszövetség. Ami nem lenne rossz üzlet az államnak, hiszen minden Magyar- országra érkező dollár számit. A viszonosságra - akár a "kulturcsere" esetében - itt sem sokat ad a rendszer. Gosztonyi elvtárs ugyanis beszélt hazai nyugdíjasok nyugatra való kiengedéséről. Kifelejtette, hogy a gyerekek magyartanulására jó hatással lennének a nyugdíjas nagypapák és nagymamák, akiknek meg kellene adni a lehetőséget, hogy unokáikkal foglalkozhassanak. A baj csupán az - folytatta Gosztonyi -, hogy a jelenlegi nyugdijrendelkezések szerint a nyugdíjas magyar állampolgárnak, ha külföldre távozik, csak háromhónapig folyósítják a nyugdiját. "Kívánatos volna rendelkezéseinket kicsit rugalmasabban kezelni és folyósíthatnánk a nyugdijat mindazoknak a nagyszülőknek, akik nyugaton élő unokáikkal akarnak foglalkozni." Aminek az államra nézve az a nagy előnye lenne, hogy a nagypapa, vagy nagymama lakása felszabadulna és hasznosan járulna hozzá a lakáshelyzet javításához. Gosztonyi ötletében a magyarországi lakáskérdés megoldása rejlenék - ha lenne annyi nyugatravágyó időskorú, ahány fiatal házaspár lakásra vár. Nem lenne egyszerűbb ezek számára megkönnyíteni a kivándorlást, hogy aki akar, elmehessen, mint az természetes bármely normális demokratikus rendszerben? De ennyire "ru
