Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
16 értesítő 1982, junius galmasan" azért mégsem meri kezelni Gosztonyi a diktatúra utlevél-rendelke- zésit, mert félő, hogy kiürülne a fél ország... ★ Aczél György miniszterelnökhelyettes április utolsó napjaiban Párizsban járt, ahol találkozott Mitterand köztársasági elnökkel. Az elnök ebéden látta vendégül Aczél Györgyöt, aki másnap megbeszéléseket folytatott Georges Marchais francia pártfőtitkárral. Aczél György nyilatkozatot adott a l'Humanité főszerkesztőjének és beszélt most készülő inter jukötetéről, mely egy francia kiadó gondozásában jelenik meg a közeli hónapokban. Aczél, aki a pártvezetőségben a "kultur-diktátor" szerepét tölti be, május 1-re érkezett haza Budapestre. ★ A pedagógusok életkörülményeit vizsgálta a fővárosi tanács és megállapították, hogy átlagfizetésük 2088 és 2992 forint között van, ami kevés a megélhetéshez. Tervbevették, hogy 300-h00 forinttal emelik a pedagógusok keresetét. ★ Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, május elején,, amerikai meghivásra hivatalos baráti látogatást tett az Egyesült Államokban. (MTI) ★ Erzsébet királynő szobrát - Zala György gyönyörű alkotását - ötven évvel ezelőtt állították fel a pesti Petőfi tér közelében, a Piarista Gimnázium előtti kis parkban. A szobor csodával határos módon jóformán sértetlenül vészelte át az ostromot és még 1945 nyarán is a helyén állt. Akkor egyszerre eltűnt. Senki sem tudta hová, de azokban az időkben annyi múltra emlékeztető szobrot tüntettek el a köztelekről, hogy senkinek sem jutott eszébe keresni éppen ezt. Most - eny- nyi idő után - egy olvasói levél jelent meg a Magyar Nemzet-ben s annak Írója azt firtatja, hogy hová tűnt a szobor és egyáltalán: miért távolították el a helyéről? "Akik eltávolították - írja dr. D.Gy. - aligha tudták, hogy Erzsébet királyné milyen szerepet játszott a magyarság életében." Csak nem egyidőben ezzel az olvasói levéllel került kezünkbe a Szabad Föld cimü hazai lap egy párhetes száma, melyben a hírek közt egy kép ötlött szemünkbe: Erzsébet királyné szobra! Alatta ez a szöveg: "Sülysápon, a Losonci utca egyik portájának kertjében Erzsébet királyné hatalmas bronzszobra díszeleg. A magyarázat: a telek egyik fészerében raktározzák ideiglenesen a- zokat a szobrokat, amelyeket valamilyen okból labontottak, de azok műalkotásként értéket képviselnek. A hatalmas szobor nem fért be a raktárépületbe, igy a kertben kapott helyet." Szegény Erzsébet királyné! Még a raktárban sem jutott hely számára - Sülysápon, a Losonci utcában. Érdemes lenne körülnézni abban a raktárban is: vajon a magyar történelem hány nagyságával találkozhatna ott a látogató, szobrokkal, melyeket a kommunista korlátoltság száműzött a közterekről. (Talán a Falucy György által ledöntött Prohászka-szo- bor is ott van?,..) ★ Kádár János az alábbiak közlésére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: "Ezúton mondok őszinte köszönetét a párt-, állami és társadalmi szerveknek, a gyárak, a vállalatok, a termelőszövetkezetek, a kulturális, az oktatási és más intézmények dolgozóinak, mindazoknak, akik 70. születésnapom alkalmából kollektiv vagy egyéni jókívánságaikkal megtiszteltek." A fenti közleményt minden magyarországi lapban olvashattuk május 29-én. Utána pedig következett a hosszú felsorolás a^külföldről érkezett gratulációkról. Érdemes elolvasni a listát: a többség természetesen kommunista párttitkár a világ minden sarkából, de vannak érdekesebb nevek is. Például Koi- vistó, az uj finn köztársasági elnök, Helmut Schmidt német kancellár, Bruno Kreisky osztrák kancellár, aztán egy sor közéleti ember a Szovjetunióból (különösképen Brezsnyev neve hiányzik) , majd egyetlen amerikai: Billy Graham. Hetvenedik születésnapjára Kádár nem mindennapi ajándékot kapott a magyar i- róktól, illetve pontosabban: a magyar irók egy szükebb körétől. Gyurkó László megírta az élettörténetét - "Arcképvázlat történelmi háttérrel" a kötet ci-_ me -, néhányan pedig siettek a május végén megjelent kötetet agyondicsérni, közben alkalmat találva a könyv "hősének", Kádárnak felmagasztalására is.__ Az Élet és Irodalomban Dobozy Imre "Él köztünk egy ember" címen irt egy talpnyaló könyvismertetést, a Magyar Nemzet-ben pedig Pethő Tibor főszerkesztő áradozik felsőfokban a kötetről. Az e- gész a legsötétebb Rákosi-korszak személyi kultuszára emlékeztet.
