Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
2. oldal ÉRTESÍTŐ 1982. január hó HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 2Ü2-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatársak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla, Glenmont,N.Y. Kiadja^az Értesítő Baráti Köre. Évi előfizetési dij: 12,oo dollár Nyugdíjból élőknek: 10,oo dollár USA^és a szomszédállamok területére levélként, tengerentúlra nyomtatványként küldjük. Az Értesítőben megjelent közleményekért a szerzője felelős. erdők, tavak és patakok szomszédságában. Itt a természettel együtt élek. Közel mindnyájunk anyjához, a Földhöz. Közel ahhoz, ahonnan jöttem és ahova visszatérek. A társadalom és a politika álarca már nem takar többé. Azt adhatom, ami vagyok és arról tehetek vallomást, amit érzek. Örömmel élek az alkalommal, hogy 1981 sorsterhes hónapjai után messzire kiálthatom: a csüggesztő hírek és gonosz jelek sem vették el hitemet. Nem tartom reménytelennek helyzetünket. A szemét és a por fölött is ott ragyog a nap, csak fölfelé kell tekintenünk. A rut és a torz vigyorát feledtetik magyar Íróink, lelkészeink, tanítóink, tanáraink, festőink, színészeink, énekeseink, muzsikusaink, a nemzetünkhöz hü lelkek szépsége, a templomainkban áhítattal elmondott magyar ima, a magyar varsek, a- melyeket sorstársaink, vagy gyermekeink és unokáink szavalnak. A nemzet-halált legyőzik az anyák, akik a hatalom akarata, az ördög suttogása ellenére is magyar gyermeket akarnak. A zsarnokokat és besúgókat legyőzi a tiszta emberi szív. Az idegen tankok fölé magyar gyermekek légiója ül, ha végre életre hívjuk őket. Itt az ideje, hogy megértsük: nem a világ megváltása a mi feladatunk, csak a magyarság megmentése. Az otthon és kisebbségben és szerte a világon, szórványokban élő nemzet, a világ-magyarság összegyűjtése egyetlen óriási szivdob- banásban. Nincsen nekünk sehol a világon külön célunk. Az önérdek hajszolásának ideje elmúlt. Csak egyetlen vágy tüzel: a szabadságé. Mindenhol és minden magyarnak! Célunk csak magyar cél lehet és ezért kell rámutatnunk arra, hogy az ut, amelyen a körülöttünk kavargó világ halad a romlás felé vezet. A szeretet a szépség, a lélek tagadása felé, az anyag reménytelen börtönébe, a semmi örvényébe. Nekünk tehát viharfelhők alatt is hitet kell sugároznunk. A jelen sötétsége mögött meg kell éreznünk a holnap derengő hajnalát. Hiszek a bennünk élő világosságban és akaratban, mely keresztül üti a sötétség falát. Hiszek a szépségben, mely a szenny fölé is virágot ültet. Hiszek a madár-szárnyú gondolatban, mely a pokol bugyra fölött az ég fénylő magasságai fölé repül. Hiszek a jövőben, mert a történelem és a természet tanított meg arra, hogy minden csak átmenet. Még a halált is - mint az éjszakát a nappal - egyre megújuló élet váltja föl. Miért ne váltaná föl akkor a börtönt a szabad é- let, a megkötöttségek lazuló és szűkülő, de 36 év óta jelenlévő béklyóit a füg- . getlenség? Derűt és hitet kell adnunk 1982-ben mindenkinek. Nemcsak a fáradt, és reménységüket vesztett öregeknek, hanem fiainknak és leányainknak is. Útmutatást kérnek és a magyar jövő építésének példáját várják tőlünk. Mutassuk fel tehát minden áldozatra való hajlandóságunkat. Mutassuk fel a bizonyságát annak, hogy nemcsak önmagunkért élünk, hanem magyar sajtónkért, iskoláinkért, intézményeinkért, népünk céljaiért az egész Kárpátmedencében és mindenhol a szétszórtságban. Úgy építsünk és dolgozzunk, hogy gyermekeinkben és unokáinkban is fönttartsuk magyar Hazánk szeretetét, fölszabadításának vágyát és azt az egyre erősödő kívánságunkat, hogy az öt világtájon szétszórt lé milliós magyarság összefogását és testvéri együttműködését megvalósítsuk. Adja Isten, hogy ezek a sorok is erőt és biztatást adjanak ehhez a munkához: a magyar jövő építéséhez! /New Milford - Erdőszállás/ it it it CSAK AZ ERŐSZAK Fecsegők között sohasem beszéltem, én a hallgatást többre becsültem. Szájhősök között szájtátva sem éltem, utáltam őket, és félre ültem. Ha szólni kellett, semmitől sem féltem. Mikor lopva sunyitott a gyáva, a kritika ősi jogával éltem. Nem vártak rám sohasem hiába. Ahonnan futni kellett, ott maradtam, ezer gyökérrel a földhöz tapadtam. Csak az erőszak tépett el engem. Hazám maradt: az eszme, házam: béke, hitem,: hogy jóknak lesz menedéke. Ördög, vagy sors nem verhet le engem! Flórián Tibor
