Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
2. oidai értesítő i98o. május hó BALTIMORI ÉRTESÍTŐ GLORIA VICTIS X P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227 Tel. (301) 242-5333 T \ MCSOSEG Szerkeszti: Soós József * LEGYOZOTTtXNEX Munkatársak: Dr. Kollarits Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington, D.C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Kiadó: Az Értesítő Baráti Köre Előfizetési dij: egy évre 9 dollár félben levő magyar lelkek száma sok tízezerre rugi s ezért a felelősség elsősorban a közönyössé vált magyar szülőket terheli, másodsorban pedig csucsszervezetein- ket, melyek rátermett vezetők hiányában el* hanyagolták az utánpótlásról való gondoskodást. Az ifjúsággal nemcsak hogy nem törődtek, hanem egyes betokosodott csáklyások kézzel-lábbal igyekeztek pozícióikat megtartani, s a régóta esedékes őrségváltást megakadályozni. A hovatovább letűnő emigrá- ciós nemzedék és a magukat emigránsnak már nem tekintő uj generációk között ilymódon sajnálatos szakadék keletkezett. (Ez abban is megnyilatkozik, hogy az utóbbiak nem helyezkednek a teljes elutasítás álláspontjá ra magyarországi kultúrkörökkel szemben.)" Valóban elszomorító tény, miszerint "a közönyössé vált magyar szülők" nem tetettek semmit (?), hogy gyermekeik megismerjék nyelvünket és kultúránkat! Sisa nem szól azokról a szülőkről, akik nem váltak közönyössé és minden lehetőt elkövettek, ho^y gyermekeiket jó magyar szellemű nevelésben részesítsék. Kivételes esetekben fáradozásaik eredménnyel jártak, az esetek legtöbbjében azonban meghiúsultak - részben mert a szülőknek nem voltak megfelelő pedagógiai képességeik - nagyrészt pedig a fiatalok nemakarásán. Mert a másod- és harmadgenerációs ifjúságunk többségének érdeklődése nem fordul szüleik, nagyszüleik elhagyott hazája felé, édes-keveset érdekli okét az éji homályban késlekedő "régi dicsőségünk" és a mohácsi sikon eltemetkezett "nemzeti nagyiétünk". Ők "nem emigránsok", hanem az "uj haza" szülöttei, melynek nyelvét megtanulták óvodás-kisiskolás korukban. Számukra a magyar nyelv elsajátítása épp olyan nehéz feladat, mint a nem magyar családokból származóknak - igy hát megtanulásával nem vesződnek. Amelyik pedig ugy-ahogy. törve és idegen akcentussal még valamelyest beszél magyarul, nyelvi fogyatkozását restelve, lehetőleg elkerüli a magyar nyelv használatát. S a szülői házban felcsipegetett csekély nyelvkészsége hamarosan feledésbe merül. Történhettek, történték is hibák csúcsszerveink részéről "melyek rátermett vezetők hiányában" utánpótlásról nem gondoskodtak. Sisa István a "rátermett vezetők hiányában" kifejezéssel - melyet nyilván abból a célból használt, hogy azzal a szervezeteket, elsősorban az AMSz-t és vezetőiket kissé "oldalba billentse" - rámutatott a bajok forrására. Mert a problémák gyújtópontjában főként pedagógiai kérdések állanak. Megoldásukra csakugyan "rátermett", elhivatott pedagógusok kellettek volna. Ilyenek hiányában a probléma megoldhatatlan marad! Olyan pedagógusokra van szükség,akik emberfeletti kitartással, tökéletes magyarságtudattal gondoskodnának arról, hogy "külföldi magyar szülőktől származó" ifjak a hazától elszakadtan élő magyarság természetes utánpótlása legyenek. Fájdalom, olyan magyar pedagógusok, akik ezt a hálátlan, egész embert kivánó feladatot vállalták volna, eddig nem törekedtek arra, hogy csucsszervezeteink "rátermett" vezetői legyenek. Sisa István szerint "egyes betokosodott csáklyások kézzel-lábbal igyekeztek pozícióikat megtartani s a régóta esedékes őrségváltást megakadályozni". Nos - ezek a "betokosodott csáklyások" - ahogy a már maga sem egészen "ifjú" Sisa nevezi az idősebb szervezeti vezetőket, - nem igyekeztek pozícióikat terroriszti- kus fellépéssel, utszéli, botrányos jelenetek rendezésével, szervezeti alapszabályok semmibevételével, felrúgásával megszerezni vagy megtartani. Elmondhatja-e Sisa, hogy az elmúlt év őszén az egyik nagy csucsszervezetünk közgyűlésén az "őrségváltásra" felvonult "utánpótlás" ugyanigy viselkedett? Tény és való, hogy ezek a"betokoso- dott csáklyások" elutasító álláspontot foglalnak el a Sisa István által szerényen "magyarországi kultúrköröknek" nevezett kommunista szervekkel szemben, mint a Magyarok Világszövetsége vagy az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Végül pedig - az "egyes betokosodott csáklyások" soha nem törekedtek arra, hogy "elveik fenntartása mellett" (esetleg azok sutba hajításával?) "kapcsolatokat építsenek ki" a budapesti kormánykörök felé. Úgy tűnik, mintha Sisa már egyszer-kétszer felvetette volna ilyen kapcsolatok létesítésének gondolatát...? Sok beszédnek sok az alja! Ajánlatos lesz, ha a könyv kiadói és terjesztői előtt térdet fejet hajtó, azokat lelkesen szolgáló "kulturaktivisták" ezt megszívlelve felhagynának a mü dicsőítésével. Mert a könyv kiadói az Anyanyelvi Konferenciák Védnöksége és a Magyarok Világszövetsége, végsőfokon tehát a budapesti rendszer. Az a rendszer, mely - Si“
