Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
sa István szerint is - "közönnyel szemléli a magyarság pusztulását a Kárpátmeden- cében". Az a rendszer» amely az abortusz rendelet segítségével eddig már több mint ^ millió magzat elpusztítását tette lehetővé. Az a rendszer, amely világuralomra törő Szovjetunió csatlósa. S a kérdést tovább taglalva igen sok "alja" merülhet fel. ami nem szolgálja a rendszer és a külföldön élő hiveinek dicséretét akkor sem. ha "anyanyelvűnk védelme, ifjúságunk magyarságtudatának felkeltése" cimén jelentkeznek. Kétségtelenül igaza van Sisa Istvánnak abban, hogy a második és harmadik nemzedék megmentésére "uj stratégia" szükséges. Ennek az "uj stratégiának" kidolgozása pedagógusaink elsőrangú, tovább már nem halogatható kötelessége. Remélhetőleg ez a legközelebbi jövőben - a szülők és szervezetek maximális támogatásával és közreműködésével - megvalósitás- ra is kerül... Addig pedig - tekintsünk hálával és tisztelettel azokra a derék magyarokra, akik nem tekintik a hazai kulturmázba burkolt propaganda ügynökségeket vezércsillaguknak, de kitartó odaadással, szivvel-lélekkel igyekeznek gyermekeinket tanitani és a magyarság-tudat csiráit lelkűkbe ültetni. 1980. május hó ☆ ☆ A POMPEJI KATONA /Folytatás az 1. oldalról./ Hajnalban hirtelen rosszul lett és csütörtökön reggel 5 órakor megállt a szive, mely mindig másokért dobogott, mindig a magyarság ügyéért égett. De egy életen ét ezt nem lehet következmények nélkül csinálni» a túlhajszolt motor nem birta a megerőltetést és megpattant egy ér. Az orvosok már csak a halál beálltát állapíthatták meg. Völgyi Gyuláról el lehet mondani.hogy mások gondját is szivén viselte és ha valamit tett. azt teljes szivvel tette. Kost is annyira érzékenyen érintették a Cleveland-i ülésen történtek, hogy szó- szerint belebetegedett. És többé már fel sem kelt a betegágyból... Úgy halt meg, mint a pompeji katona: az őrhelyén, utolsó pillanatig tudva kötelességét. Alig pór hete esett át egy súlyos epemütéten, de felépülése után rögtön újra belevetette magát a közösségi munkába és elutazott Cleveland-ba is. Mert úgy érezte: rá ott szükség van. Közösségi ember volt testestől-lelkes- től, minden idegszálával. Elsorolni se könnyű, hány helyen fejtett ki aktivitást, hány magyar szervezet munkáját segítette. Megszervezte és évek óta vezette a Richmondi Magyar Egyesületet, éveken át elnöke volt a washingtoni Mind- szenty Társaságnak és az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának tagjaként kulcsszerepet vitt a Szövetség életében. Második éve látta el a Szövetség központi titkári teendőit és soha senki nem töltötte be még lelkiismeretesebben ezt a munkakört. Mindezek mellett még jutott ideje az Írásra is: munkatársa volt lapunknak, melyben - és más lapokban is - gyakran jelentek meg izzó haza- és ma- gyarságszeretetről tanúskodó versei. Tehetséges Írásait a Cleveland-i Magyar Találkozó többször is kitüntetésre érdemesítette, az Árpád Akadémia pedig tagjai sorába választotta. Völgyi Gyulának nem voltak haragosai vagy ellenségei: csak barátai és tisztelői. Mindenki szerette örökké mosolygós, segítőkész lényét és talán nincs, nem is volt a világon olyan ember, akit Ő valaha megbántott volna. Mélyen vallásos lel- kületéből következett ez: lépteit, cselekedeteit mindig a krisztusi szeretet irányította. Egy munkás, dolgos élet után most, néhány hónappal ezelőtt ment megérdemelt nyugdíjba. De nem azért, hogy gondtalan pihenéssel élvezze a nyugalmat, hanem hogy még többet tehessen a magyar ügyért. Természetével összeférhetetlen lett volna a semmittevés: nagy terveket forgatott a fejében az emigrációs szervezeti munka hatásosabbá tételére, mig a kegyetlen halál el nem ragadta közülünk. Az ÉRTESÍTŐ számára különösen súlyos veszteség Völgyi Gyula távozása. Nélküle nehezebb lesz ármunka, szürkébb lesz a lap. Az ÉRTESÍTŐ szerkesztői és munkatársi gárdája fájdalmas lélekkel búcsúzik Völgyi Gyulától, akinek emlékét őrizni fogják a lapban megjelent írásai. Az egész magyar emigráció nevében mondunk utolsó Istenhozzádot Völgyi Gyula ravatalánál és tesszük le az emlékezés soha nem hervadó virágait sírjára. Gyula barátunk Isten Veled! Nyugodjál békében! Stirling György Dr. Kollarits Béla Soós József 3. oldal GYÁSZJELENTÉS A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM JELENTI: VÖLGYI GYULA a KKM. országos intéző bizottságának tagja 1980. május 1.-én meghalt. Dr. Kollarits Béla Vasvári Zoltán főtitkár KKM.vezetője ÉRTESÍTŐ
