Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

De olvassuk tovább a brüsszeli élet­rajzi adatait: "1956. október 24.-én Ko­pácsi - sógorával* Fazekas György újságí­róval* aki ugyancsak kitüntetett antifa­siszta partizán - a budapesti rendőrfő- kapitányság erkélyéről távcsöves puská­val lőtte a felkelőket," Mit mond* ill. mii; ir erről Kopácsi Sándor? A New Brunswickban elhangzott e- löadás nyomtatott szövegében ez áll (21. oldal)» "Október 24.-én délelőtt a fel­kelők a környékbeli házakból a főkapi­tányságot is tűz alá vették. A tüzet vi­szonoztuk! Majd amikor a lőszerkészlet fogyni kezdett* a Belügyminisztériumtól kértem segítséget." Tehát Kopácsi sem tagadja* hogy lőtt a felkelőkre akiket ő akkor "csőcselék­nek" nevezett. Mégpedig derekasan lövöl­dözhetett. mert a Deák-téri főkapitány­ság hatalmas épületében nyilván bősége­sen volt felhalmozva lőszer. És még az is elfogyott! Vájjon hány fiatal életet oltott ki a főkapitány elvtárs géppisz­tolya* akkor, amikor a honvédek és a kék­rendőrök már a Rádió előző esti ostromá­nál átálltak a felkelőkhöz és átadták fegyvereiket a fiataloknak. A Deák-téri erőd akkor még ellenállt és ablakaiból tüzeltek minden mozgásra, minden járóke­lőre. Előttem fekszik az azóta már megszűnt Független Magyarország cimü szabadföldi magyar újság 1961. október 27.-i száma. S abban egy cikk Acél Tamás Sztálin-di- jas iró, másik megtért bűnös tollából. Cime: "Az első éjszaka." 1956. október 23. éjszakáját mondja el, a főkapitány­ság épületében történteket. Aczél Tamást hiteles tanúnak, hiteles krónikásnak fo­gadhatjuk el, hiszen ha valamilyen irány­ban elfogultsággal vádolhatnék, az csak az lehet, hogy öntudatlanul is szépíteni igyekszik elvtársai ötvenhatos szerepét, minél kedvezőbb színben tüntetve fel ő- ket. És Aczél Tamás ezeket Írja az első éj szakán történtekről: "Kopácsi pattogva adta a parancsokat, nagyon határozottan. Ellenálni! Kire lö­vetsz? - kérdezte ekkor F. halkan. Kire? A parancsnok elvörösödött. Hát azokra, akik támadják a rendőrséget, akik...Mit akartok? Ez ellenforradalom, lövetek a csőcselékre, igenis lövetni fogok rá.iuk!" Es lövetett a"csőcselékre", sőt ő ma­ga is lőtt, amig el nem fogyott a lősze­re. 5 maga mondta, ő maga irta, a Brüsz- szelben kiadott könyvben is igy áll, ab­ban a könyvben, melyet az események résztvevői, közvetlen szemtanúi állítot­tak össze a tények alapján. És Aczél Ta­más is megerősíti mindezt, aki ezen a kritikus első éjszakán mindvégig Kopácsi közelében volt, sőt még másnap is, ami­kor már folyt a lövöldözés, a "csőcselék" tizedelésére. 1980. április hó Tudjuk, 24 év távlatából pontosan meg­állapíthatóan tudjuk, hogy azért, amiért a békés tüntetés, a diákok és munkásif- jak felvonulása vérfürdővé vált, hogy az első napokban már sokszáz halottat gyá­szolhatott Budapest, a fegyveres karhata­lom - ÁVH, rendőrség - azon tagjai a fe­lelősek, akik a Rádiónál, a Főkapitány­ságnál és később a Parlamentnél tüzelni kezdtek a tömegre. A csőcselékre, ahogy Kopácsi és társai nevezték a pestiek tiz- és százezreit. A tüntetők csak önvédelem­ből nyúltak fegyverhez és váltak harcoló forradalmárokká, nemzetőrökké. A provoká­ciók hatására lett a békés tüntetésből felkelés: a felkelők már nem hagyták ma­gukat lemészárolni, hanem visszalöttek. Ez volt az a pont, ahol a kopácsik gondolkozni kezdtek. Pártfőiskola, szik­laszilárd meggyőződés, kommunista minta­karrier, ezredesi rendfokozat, képvise­lői tisztség, főkapitányi beosztás elle­nére is. Hiszen ennek fele se tréfa! Itt vissza is lőnek! Rákosi és bandája addig ugyan is megszokta, hogy csak ők lőttek, csak az ő kezükben volt fegyver, csak ők használhatták azt az általuk csőcselék­nek tartott nép kordában tartására. S most egyszerre azt kellett látniok, hogy az egész város egyetlen csőcselék és ez a csőcselék erősebb, mint az évek munká­jával és szovjet gyámkodással felépített terrorrendszer! Aminek győzhetetlenségét dogmaként sulykolták beléjük. És látniok kellett, hogy a mindenható Párt kártya­várként omlik össze és cserbenhagyja vé­denceit, neveltjeit, katonáit. És ez volt az a pillanat, amikor a süllyedő hajóról menekülni kezdett, aki tehette. Hogy átmentse magát a jobb idők­re. Innét aztán nem volt visszaút, csak a legügyesebbek, a legdörzsöltebbek szá­mára, a kádárjánosok és társai számára, akik egyszerre két lóra tettek és novem­ber 4. előtt időben átnyergeltek - visz- szanyergeltek - a szovjet oldalra. De ez csak keveseknek sikerült. Aki az október végi napokban exponálta - "kompromittál­ta" - magát, annak viselnie kellett a kö­vetkezményeket, mert a kommunisták kö­nyörtelenül elbánnak az árulókkal. Hogy mi terheli Kopácsi Sándor lelki­ismeretét a Rákosi-időkből, hogy mit kel­lett, "produkálnia" a karrierje érdeké­ben, azt ő tudja. Intézze el a saját lel­kiismeretével - itt szabad világban é- lünk, ahol nincs káderezés -, mi nem fir­tatjuk senki előéletét. De ez nem teszi semmissé azt a konkrét felelősséget,mely mindenkit terhel, aki 1956. október 23.- és 24.-én kezet emelt a magyar népre és lőtt a tüntetőkre. Mert ez Gerőék inten­cióinak felelt meg: fegyveres összetű­zést provokálni, hogy ürügy legyen a le­számolásra. Hogy a Gerő-klikk rosszul kalkulált és nem ők számoltak le a nép­pel, hanem a nép ővelük, az most mellé­3. oldal ÉRTESÍTÖ

Next

/
Thumbnails
Contents