Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
4. oldal értesítő kés. A provokáció megtörtént, a vérengzés kezdetét vette. Es a történelem előtt a^ravasz meghuzóinak kell vállalniok e- zért a felelősséget. Másokkal együtt Kopácsinak is. Sokan mondják - tetszetős szólam! - ne bolygassuk a múltat, hiszen Kopácsi megbünhődött, azért, amit tett: meghurcolták, börtönben ült. Sokan ültek mások is börtönben, nemcsak öt évig, mint Kopácsi, aki életfogytból (!) öt év múlva amnesztiát kapott! A háború utáni években, sokezren teljesen büntelenül, csak azért mert a Horthy-rendszerben köztisztviselők, katonatisztek voltak, akik éppúgy parancsot teljesítettek, mint később Kopácsi. És a Rákosi-terror tobzódása idején - amikor Kopácsi "kommunista-minta- karrierje" elindult - másik sokezer került börtönbe nem öt, de 10-15 évre,mert hazáját féltette és szembeszegült a kommunistákkal. S amikor ezek kiszabadultak kezdődött a büntetés nehezebbik része: a teljes megalázás, a harmadrendű állampolgárság keserű korszaka. Kopácsit mindettől megkímélte a sors: aránylag rövid i- dő után amnesztiát kapott, tanulhatott, képezhette^magát, egyetemi diplomát szerezhetett és nem segédmunkásként kellett megkeresnie mindennapi kenyerét. Végül családjával együtt kivándorlási engedélyt kapott: legálisan, legfontosabb holmiai- val együtt kényelmesen, kockázat nélkül utazhatott külföldre. Nem kellett drótsövény alatt kúsznia egy szál ruhában, de mégcsak "hazatérés megtagadása" miatt sem Ítélték távollétében újabb börtönbüntetésre, otthonmaradottjait sem zaklatták és hátrahagyott ingóságait sem kobozták el. Letartóztatásakor azzal fenyegette őt meg Szeröv tábornok, hogy Budapest, legmagasabb fájára fogja felköttetni.És ez lett belőle. Vájjon mi történt a kuliszák és a zárt ajtók mögött, a KGB kihallgatásain és mi történt a titkos tárgyaláson, melynek részletei, az egyes vallomások még ma is tökéletesen ismeretlenek? 1956. őszén, a forradalom tisztitó vihara sokak lelkében eredményezett 180 fokos fordulatot. Voltak, akik - mint Nagy Imre is - az események élére álltak és akkor vállaltak közösséget a néppel, amikor még legvérmesebb álmaikban sem gondolták, hogy a forradalom győzhet.Sokan meg akkor álltak át, amikor már a vak is látta, hogy Gerőék elvesztették a játszmát. Az első csoportba tartozók minden tiszteletet megérdemelnek s ha - úgy mint Nagy Imre - életükkel is fizetniük kellett, a néphez való hűségűkért a magyarság vértanúi közt a helyük. De engedtessék meg nekem, hogy a második csoportba tartozókkal szemben fenntartásokkal éljek... Jellemző az is kik"futtatják" itt kint a szabad világban Kopácsit? A "Ta1980. április hó nuk korukról" cimü előadássorozatot és azon belül Kopácsi előadását az a New Bruswickban ügyködő Nagy Károly rendezte, aki rendszeresen vendégeskedik otthon a Magyarok Világszövetsége kegyeiből és az Anyanyelvi Konferenciák mozgalmának e- gyik buzgó külhoni apostola, vezetőségi tagja s résztvevője. A Kopácsi-előadás legnagyobb propagandája azon a rádión jutott az éterbe, mely eddig is zavaros politikai hirmagyarázatairól volt ismert. A Kálmán-rádió hangja szerencsére nem jut túl New York határain és csak keveseket tud megzavarni, de mégis kötelességünk rámutatni, hogy a Kopácsival kapcsolatos "kommentárjai" politikai analfabétizmust és az ötvenhatos események teljes félreismerését árulták el. Ha Kálmán Lászlónak kedves Kopácsi - embert barátjáról -, lelke rajta, de történelemhami- sitásért és szerecsenmosdatásért nem minden rádióhallgató lelkesedik. Hogy Kopácsi előadása érdekes lehetett, nem vitatjuk. 5 nagyon közel ült a tűzhöz akkoriban, tehát valóban szemtanú volt, aki többet tudhatott a belső körökben történő dolgokról mint más közönséges halandó. De már Pázmány Péter is megmondta volt: ki miben tudós, abban gya- nós! Akármilyen hiteles tanú Kopácsi, kinek van igazán szüksége arra, hogy éppen ő magyarázza nekünk Ötvenhatot, ő tanítson bennünket magyarságra és tanúskodjon a forradalom nagyságáról? És arra sincs szükségünk, hogy az ő szájából halljuk a Kádár-rendszer kritikáját! Mert akármilyen alávaló is a mai magyarországi rendszer, még mindig százszor jobb, mint a Rákosi-korszak volt! Az a Rákosi-korszak amit Kopácsi és társai az utolsó pillanatig - és az utolsó töltényig - lelkiismeretesen kiszolgáltak. Következéskép nekik nincs erkölcsi joguk bírálni Kádárt. (Fouchéről, a köpönyegforgatásban utolérhetetlen francia rendőrminiszterről jegyezték fel, hogy valahányszor gazdát változtatott, mindig elől járt előző urai ócsárlásában.) A francia ellenállók hősi emlékművén a következő felirat olvasható: Megbocsáthatsz, de sose felejts! Mi sem felejtünk! Megbocsájtani lehet, mert ez keresztényi cselekedet, de gondolkozzunk: ha hőst csinálunk olyanokból, akik még csak nem is politikai emigránsok, azokat áruljuk el, akik soha nem inogtak meg és mindig^ szemben álltak a kommunizmus istentagadó tanaival. Ha piedesztálra emeljük azokat akiket a véletlen sodort az igaz oldalra, milyen jelzők maradnak azoknak, akik mindvégig hűségesek voltak? Akinek olyan szerencséje van, hogy Rákosi rendőrfőnök sége után most a szabad világ polgáraként élhet, huzza meg magát és ne ártsa bele magát a politikába, ne oktassa az emigrációt Ötvenhatról. Mert az Ízléstelen.
