Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
GLORIA Vidis § Amerikai Magyar f II ERTESITO Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron 1980. április hó HUNGARIAN MONTHLY Szerkeszti: Soós József STIRLING GYÖRGY: Hívatlan tanuk — talmi hősök Hivő embernek tartom magamat» aki véges erőihez képest igyekszik a krisztusi parancsok szerint élni. De egy újszövetségi példabeszéddel nem tudok egyetérteni: az elveszett bárányról szólóval. Mert igaz ugyan az, hogy a pásztor jobban örül egy megtalált báránynak» mint kilencvenkilenc másiknak»de hogy az emberek közt egy megtért bűnös többet érne kilencvenkilenc igaznál, abba nem tudok belenyugodni. Mert vájjon milyen logika alapján tarthatnék a társadalom hasznosabb tagjának azt az embert, aki évtizedeken át téves, hamis, rossz utón járt, mig végül - ilyen vagy olyan okból - változtatott a magatartásán és jó útra tért, mint azt aki mindvégig hü volt önmagához és tisztességben élte le életét. Saulból csak egyszer vált Szent Pál a történelemben: nekem a pálfordulások egy kicsit mindig gyanúsak. Rugóikban, indítékaikban és céljaikban egyaránt. Őszinteségükban sem mindig tudok hinni. De ha hinnék is, az még mindig nem indokolja, hogy előbbrehelyezzek egy megtért bűnöst akár e- gyetlenegy igaznál is. Hiszen akkor nem lenne értelme jónak, becsületesnek lenni egy életen át és viselni az ezzel járó nehézségeket, lemondást és nem egyszer üldöztetést, megaláztatást. Mert aki ma korunkban jó és becsületes, hü Istenéhez és hü hazájához, az éppúgy kellemetlenségeknek van kitéve, mint Saul idejében a katakombák hitvalló keresztényei. Még konkrétabban: gyorsan változó korunkban, ***************** NEGYEDI SZABÓ MARGIT Nagypéntek Hivő keresztények gyászos ünnepe, Amikor az igazság meg lett feszitve. Még öt nappal előbb úgy énekeltek: Hozsánna, hozsánna, ki jösz az Ur nevében. Pénteken meg már függött a kereszten. Szomorú lett Jézus az üdvrivalgásra. Mikor bevonult a zsinagógába, Látta a városnak végpusztulását, És az 5 maga kereszt halálát. Ó de sok nagypéntek, múlt már el azóta. Hogy Krisztust elvitték utolsó útjára. Hányszor feszitették meg a szent igazságot, Megölni nem tudták, mindég feltámadott. Nagypénteki Krisztus, ki értünk adta magát, Vedd le a keresztről, a magyarok hazáját!
