Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
6. oldal _ ÉRTESÍTŐ 1980. március hó DR. KOLLARITS BÉLA: r Újvidék visszatér . . . ? A politikai égboltozaton sötét viharfelhők gomolyognak, láthatárán sűrűsödik a köd. Érezni lehet, hogy valami készül, valami történni fog, olyan események következnek, melyek sárgolyónk sorsát hosz- szu id5r»e meghatározhatják. Ma még Irán és Afganisztán, a Perzsa-öböl és az arab olajmezők problémái vonják magukra a figyelmet, ott izzanak a legveszedelmesebb tűzfészkek. De mi lesz holnap? A földkerekség más pontjain is vannak olyan jelenségek, melyek hamu alatt izzó parázsként bármikor lángra lobbanhatnak és a harmadik világháború tüzorkánját zúdíthatják az emberiségre... Riasztó hirek érkeztek az oroszok e- urópai mozdulatairól. Köztudott, hogy a Szovjetunió nyugati határain és a befolyása alatt álló országokban rendkívüli erős haderőket állomásoztat, teljes had- létszámu hadosztályainak felvonulása még egyre tart. Mire készül Moszkva, milyen célokat tűzött maga elé - erre a közeli jövőben megkapjuk a választ. A kommunista és a vele egyhuron pendü- lő szélső baloldali propaganda szervek fokozott erőfeszítéssel azon vannak, hogy a nyugati országok népeinek aggodalmát eloszlassák, a szovjet veszedelmet bagatelizálják, illetve az erre vonatkozó híreket egyes nyugati, főként amerikai politikai körök koholmányának állítsák be. Különösen nagy súlyt helyeznek a Nyugaton élő, szovjet uralom alatt álló országokból származó nemzetiségi csoportok "meggyőzésére” és megnyugtatására. Ennek megfelelően a Budapestről irányított propaganda is a szabadvilági magyar ság "megnyugtatására" és átállítására i- rányul. A szabad országokban élő magyarság sérelmezi, hogv Magyarországon még 35 évvel a háború befejezése után orosz katonaság tartózkodik, tehát az ország de facto szovjet megszállás alatt van és amikor csak teheti, követeli ennek az állapotnak a megszüntetését. Másik súlyos sérelme a magyarságnak a trianoni-pári- zsi békeszerződésekkel elszakított országrészek kérdése és ezzel kapcsolatban a ledfájdalmasabb, legégetőbb probléma az erdélyi magyarság tragikus helyzete. De már megindult a még csak suttogó, később bizonyára erősödő propaganda: "Hamarosan visszatér Újvidék, utána Erdély következik". Tehát "nagy barátunk és felszabadítónk" azért tartja hazánkban tankcsordáit és davajlegényeit, hogy számunkra visszaszerezzék a Délvidéket. A dicsőséges szovjet hadsereg elűzi az oláh hordákat, nekünk csak át kell majd masírozni a Királyhágón és újra mienk lesz Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, '’’emesvár...Csak suttogják, de már is vannak, akik hiteles tényként elfogadják. Fájdalmas panasza a magyarságnak,hogy Magyarországon nincs vallásszabadság, az egyházak jogfosztottan tengődnek, vegetálnak. Ezt a magyar emigráns-szervezetek (már amelyik) minden lehetséges alkalommal világgá kiáltja. Ezt a tényt, ha már letagadni nem lehet, akkor legalább ügyes mellébeszéléssel le kell csiszolni éleit le kell tompitani - csak alkalmas személyre kell bizni a feladat megoldását. "Alkalmas személy" mindig akad Budapest külföldön élő hivei között. Jelen esetben az Indiana állambeli Bluraington- ból került elő az "advocatus diaboli",az ottani állami egyetemen működő Magyarországról odakerült, az Anyanyelvi Konferenciák lelkes hive, dr. Sinor Dénes professzor. 1979. augusztus 25 - szeptember 1 között rendezte meg az un. Magyar Baráti Közösség magyar hetét. Melyen dr Sinor előadást tartott "Néhány szó a mai magyar állam és az egyházak kapcsolatairól cimen. (Az előadás szövege megjelent az ITT-OTT c. kiadvány 12.évf. 4.számában.) "A Népköztársaság Alkotmánya aránylag (ismétlem: aránylag) kevesebbet változtatott a kapcsolaton mintahogy azt egyesek remélték, mások hitték vagy félték". Az illusztris előadó szükségesnek tartja kiemelni, hogy a hangsúly az "aránylag" szón van, de nyilván elfelejtette megmondani, mikor kell az "aránylag“-ra különösen figyelemmel lenni. Az 19^5. évi összeomlás utáni fejlemények, főként Rákosi Mátyás 19^8-ban ("a Fordulat Éve") történt hatalomátvétel után "egyesek" valóban remélték, "mások" hitték vagy félték, hogy az egyházak teljes szétszórása, a templomok bezárása, lerombolása, esetleg raktárakká, mulatóhelyekké vagy hasonló "müintézetek- ké" való átalakítása fog bekövetkezni. "Egyesek" valóban remélték, hogy a papságot, szerzeteseket, apácákat - de talán még a sekrestyéseket és templomszolgákat is - élükön a hercegprimással és a püspö ki karral Rákosiék "áttelepítik" valahová Szibériába avagy esetleg "katyni módszerekkel" fogják az egyházi ügyeket véglegesen "likvidálni". Viszont voltak, a- kik hitték, hogy“népünk nagy Tanitómes- tere", Rákisi Róth Mátyás ilyesmit talán csak nem fog elkövetni. Legfeljebb kissé megnyirbálja az egyházi vagyonokat és e- gyebekben minden marad a régiben. Ez lehetett volna a két véglet és ha ebből a szempontból értékeljük a magasröptű si- nori fejtegetéseket, akkor az állam és egyházak kapcsolatán valóban "aránylag" kevesebb változás esett, "mint ahogy azt egyesek remélték, mások hitték vagy félték".
