Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
1980. március hó ÉRTESÍTŐ 5. oldal mindenre rá tudta venni Hooseveltet: keresztülvitte a yaltai döntést s ezzel megkezdődött az a 35 éves korszak» mely alatt közel két tucatnyi ország került kommunista elnyomás alá és - Nyugat elveszítette a harmadik világháborút. (Szol- zsenyitzin a nyilatkozatában következetes sen "Nyugatról" beszél és nem nevezi nevén Amerikát, noha mindvégig világos, hogy arra gondol...) A kapitulációnak - folytatja Szolzse- nyitzin - két főoka van. Az egyik a kényelemszeretet és a kockázat kerülése, a másik pedig a kommunizmus természetének tökéletes félreismerése. A nyugatiak nemakarják észrevenni, hogy az minden népre, sőt az egész emberiségre halálos veszélyt jelent. A kommunizmus merőben uj a történelemben, semmihez nem hasonlítható. Ezért lehetséges, hogy nyugaton süket fülekre talált minden figyelmeztetés, mely a kommunizmus világhódító terveiről szólt. Nyugat behunyta szemét a tények előtt - egy illúzió, a detente kedvéért! Szol- zsenyitzin szerint az afgán nép tragédiája már két évvel ezelőtt előrevetette árnyékát, de nehogy sérelem érje a deten- te-politikát, mindenki hallgatott. Pedig az egész "békés koegzisztencia" csupán trükk, mely csak arra jó, hogy a Szovjetunió Nyugat anyagi támogatásával (amit soha visszafizetni nem fog) és Nyugat fejlett technológiájával minél jobban kiépítse és tökéletesítse katonai erőit. A kommunizmus sokkal ravaszabb a nácizmusnál és jól ért a propagandához, az ilyen szinjáték rendezéséhez. A Nobel-dijas iró ingerült szavakkal utasitja vissza az a nézetet, hogy a kommunizmus orosz népbetegség - afféle o- rosz szélsőséges kilengés -, ami nem ragályos. Az orosz nép, az orosz nacionalizmus és vallásosság éppúgy szenved az elnyomástól, zsarnokaitól (akik többségükben nem is oroszok), mint más leigá- zott népek. A terrornak milliónyi orosz áldozata volt és azok között, akik ma a Szovjetunióban küzdenek és szenvednek az emberi jogokért, a legtöbb az orosz nemzetiségű. A Nyugatot megvakitó szovjet propagandával szemben állnak a tények, az elnyomott népek üzenetei, jelzései a szabad világ számára. Ilyen jelzések a vietnámi bárkák és a kambodzsai menekült táborok. Vagy tekintsünk Lengyelországra, ahol a nép együtt imádkozott a Pápával. Gondoljunk a magyar szabadságharcosokra, vagy azokra a keletnémetekre, akik életük kockáztatásával kisérlik meg a menekülést a Falon keresztül. Tehát - mondja Szolzsenyitzin - a népeket külön kell választani a kormányoktól, az uralkodó rendszerektől. Nyugaton gyakran beszélnek "oroszokról", amikor tulajdonképen a Szovjetunióra gondolnak. Ez hiba, mert az orosz nép es a kormányzat közt legalább olyan mély szakadék van, mint más elnyomott népek és kormányok között. És ezek az elnyomott népek - beleértve az oroszokat is - Nyugat oldalán állnak, Nyugattól várják a szabadságot. És Nyugatnak ezekre támaszkodva, valamennyiükkel szövetségben kellene kidolgoznia a stratégiáját. Ehhez kapcsolódva Szolzsenyitzin elhi- bázottnak tartja a kinai orientációt, mondván? "A harmadik világháborútól tartva Nyugat ismét szövetségest keres és ezt a kommunista Kinában véli megtalálni. Ez újabb árulás, nemcsak Tajwannal, hanem az egész elnyomott kinai néppel szemben. Ezenfelül öngyilkos politika is a- merikai fegyverekkel erőssé tenni kinát. Ha Nyugat legyőzi a Szovjetuniót, nem lesz a földön erő, mely megállíthatná a kommunista Kinát a világ meghódításában" Indokolt félelem vagy csak sötétenlátás? Ki tudja? ... Végül konkluzióképen azt fejtegeti Szolzsenyitzin, hogy most a "végső órában" Nyugatnak fel kell épitenie a falat amivel elszigeteli magát a kommunizmustól. Amit az elődök hatvan éven át elmulasztottak megtenni, a mostani nyugati generációnak kell pótolnia és kell akadályt emelnie a kommunizmus útjába. "Öt érvel ezelőtt - fejezi be fejtegetéseit a nagy orosz iró - figyelmeztetéseimet semmibevette a hivatalos Amerika. A vezetőknek most is jogukba áll nem meghallani ezeket a jóslatokat. De attól még azok igazak lesznek!" Szolzsenyitzin azokra a megnyilatkozásaira utal, melyeket hazája elhagyása u- tán, a szabad világba érkezésekor, öt éve mondott s melyekben kíméletlenül bírálta Nyugatot - és elsősorban az Egyesült Államok - tehetetlenségét. Szavai akkor nagyon kedvezőtlen fogadtatásra találtak és az amerikai sajtó zöme rémlátó nak nevezte Szolzsenyitzint, aki nem ért a politikához. Az elmúlt fél évtized sajnos az ő "rémlátásait" igazolta. Ideje lenne, ha az Egyesült Államok vezetői legalább most, az utolsó pillanatban megszívlelnék szavait. Talán még nem késő!. Gyáros László nyugalmazott nagykövet, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának volt elnöke, a "párt régi harcosa" 72 éves korában Budapesten meghalt.(MTI) Két ellentétes ujsághir? "Az afgán ha- t 'ságok és az afgán lakosság barátian viszonyulnak a szovjet katonákhoz." "Washington támogatja az afgán lázadókat!" Szegény pesti polgár most nem tudja,hogy az afgánok "lázadoznak" vagy "barátian viszonyulnak"?
