Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
4. oldal értesítő 1980. március hó 12 pontjának! Ha egymás mellé tesszük e két követelés-listát, könnyedén felfedezzük a filozófiai-érzelmi hasonlóságot. Megintcsak nemzeti-társadalmi-egyéni szabadságjogokat követelt a pesti utca! A pontot minderre most nem cári lándzsások hanem az ugyanonnan küldött tankoszlopok tették... De az "istearcot" ezek után is úgy ellehetett kozmetikázni, hogy történész, vagy józaneszü ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti Március 15 eszményeit a katonai diktatúra gyakorlatától. "Kié is igazán Március 15.-eV"- teszi fel bátran a kérdést a bértolnok."Bátran" válaszolj az a"mi márciusunk"! 1956 óta divatossá vált márciusról, mint a tél u- táni tavasz "lehelletéről, megujjulásá- ról, reményéről" beszélni. "Március 15 a mai Magyarország előhimöke volt...", Március 15 a "jobbágyfelszabadítás hajna- la”volt, - igy lett "a föld azé, aki megműveli..." stb. Persze, ha a Petőfi szobránál "tulso- kan" gyűlnek össze, az már "aggasztó jelenség". Ha a 12 pont által annak idején követelt és 1956 október 23.-án ismét csak követelt sajtószabadságról, cenzúra eltörlésről, felelős minisztériumról, törvény előtti egyenlőségről, felelős parlamentről, a politikai foglyok szaba- donbocsájtásáról, Erdélyről, stb. esne szó, az is "aggályos"...Ha valaki felolvasná a 12 pontot nyilvános helyen - különös tekintettel a Petőfiék által fogalmazott "idegen katonaságra", az aligha volna "hivatalosan" Március 15-e "méltó örökösének" tekintve. Mert - mint látjuk: ez szinte történelmi tradíció 1898 óta: - Március 15 e- gyetlen "méltó örökösa" mindig az uralmon lévők: Habsburg tisztelők, Horthys- ták, németbarát-szélső jobboldaliak, aztán később a Rákosi diktatúra szekértoló- i s igy tovább...Március 15-e halhatatlan eszméi közül mindig ki lehetett emelni egyes eszméket, melyeket a mindenkori rezsim elismert, gyakorlattá tett és mindig el lehetett hallgatni, el lehetett ködösíteni más eszméket, melyeket valamelyik rezsim éppen ugv gyűlölt, éppen úgy üldözött, mint az 1848-korabeli bécsi ka- marilla és magyarországi csatlósai. Azok akik összetévesztik saját mérhetetlen, véres sovinizmusukat Kossuth és Petőfi patriotizmusával, úgy érzik, hogy nekik, róluk szólt Március 15. Azok, akik német- gyülőlők éppúgy magukénak vallják Március 15-öt, mint akik oroszgyülölők. Akik nem látnak Március 15-ben semmi mást, mint a nemzeti függetlenségért való küzdelem kezdetét, azok éppen úgy "méltó örököseinek" vélik magukat, mint azok, akik tagadják a Nemzet létét és Petőfié- ket, mint holmi "népi-társadalmi-funkcio- náriusokat" képzelik el. Pedig Március 15 "népi" is volt, "nemzeti" is volt, "forradalom" is volt, "szabadságharc" is volt, "egyetemes, kollektiv szabadságjogokért" is küzdött, de tudta azt is, hogy nem lehet szabad az a nemzet, melynek társadalmi osztályai, nemzetiségei, családjai, egyénei megvan- vannak fosztva legtermészetesebb "emberi szabad ság j oga ikt ól"! Milyen legyen, milyennek kellene lennie a világ magyarságának elképzelése az igazi Március 15-ről? Hogyan lehetünk mi mindannyian /hazai magyarok, Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken élő, a szórványban élő magyarok/ 1848 Március 15 méltó örökösei? Tegyük le magunk elé a "12 pontot".Fektessük mellé 1956 Októberének "16 pontját ". Hasonlítsuk össze a két történelmi dokumentumot. Próbáljuk megérteni e pontokat, kíséreljük meg élni azok szellemé ben és - soha-soha ne tévesszük szem e- löl e pontok szent követeléseit: a nemzeti és emberi szabadságjogokat! ************************* Szolzsenyitzin (Folyt, az 1. oldalról.) Oroszország legnagyobb élő Írója - ahogv a bevezetőben nevezi Szolzsenyi- tzint a TIME - Nyugat felelősségét visz- szavezeti 1918.-iff, amikor a Vörös Hadse- reffffel szemben nem táraoffatta kellőképen a kommunistaellenes erőket, melyek - Szolzsenyitzin szerint - az ország túlnyomó többségét jelentették, csak nem voltak képesek egységbe tömörülni, mig a kommunisták szervezetten léptek fel - és a hatalom birtokába jutottak. A második hibát akkor követte el Nyugat, amikor - Hitlertől való félelmében - Sztálin mellé állt. Mindezt úgy tette, hogy tudta: Lenin és Sztálin polgárok millióit gyilkolhatták le, sokkal többet mint Hitler. És ma az amerikai iskolás- gyerekek azt tanulják, hogy Hitler volt a történelem legnagyobb gazembere, Lenin pedig a nép jótevője... A háború első szakaszában a szovjet hadsereg -számbeli főlénye és kitűnő tüzérsége ellenére - úgy megfutott a támadók elől, hogy arra még nem volt példa az orosz történelemben - Írja Szolzsenyitzin. Pár hónap alatt hárommillió vörös katona került fogságba és a rendszer az összeomlás szélén állott. Nyugat azonban megintcsak nem vette észre, hogy a nép meg akar szabadulni a kommunizmustól, hanem olyan hatalmas segítséget nyújtott a Szovjetnek, hogy össze tudta szedni magát. A háború után - Sztálin jóindulatának megnyeréséért - másfél millió embert szo- szolffáltattak ki a szövetségesek a zsarnoknak. Orosz, tatár és kaukázusi katonai egységek, hadifoglyok, menekültek, nők és gyermekek voltak áldozatai ennek az erőszakos visszatelepítésnek. Sztálin
