Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
1980. március hó értesítő 3. oldal hogy a magyar szabadságharcosok egyúttal az egész világ valamennyi népének szabadságáért küzdöttek az osztrákok és a velük szövetséges oroszok ellen» - nem illett beszélni...Április 11-e "nemzeti ünnep" lett a hivatalokban és az iskolákban. Újabb fordulat - "az Istenkép újabb átfestése" következett a világháború u- tán, mikor az 1927. évi XXXI. törvénycikk hatálytalanitotta az előző törvényt. A Bethlen István kormány elutasította a Habsburgokkal "feldiszitett" s ezzel meghamisított 1848-at és március 15-öt nemzeti ünneppé nyilvánította. Kijelentette a kormány» hogy az uj nemzeti ünnep "az öntudatra ébredt nemzeti eszme diadalut- jának első látható állomása". A Habsburg időszak alatt Kossuth Lajost nem volt nagyon tanácsos összevonni Március 15-el. Most az 1929*XXXII.tc. már elismerte őt 1848-49 vezéralakjának. Ettől kezdve a politikusok, ujságirók, iskolaigazgatók, stb. kihangsúlyozták, hogy a 12 pontból megvalósult a felelős minisztérium, a Nemzeti Bank, a katonai eskü és sok minden más, - de már sikamlós területre tévedt az, aki tán azt firtatta volna, hogy Március 15 nemcsak az osztrákok elleni szabadságharc kezdete volt, nemcsak Petőfi Sándor és társainak ifjú lelkesedését jelentettel Bizony Március 15 o- lyan uj, demokratikus Alkotmány népi-nemzeti követelését testesítette meg, mely megszünteti a feudalizmus még meglévő jelenségeit! Általános és titkos választójogot követelt a márciusi ifjúság:: teljes sajtószabadságot követelt a nép: e- gyesülesi és gyülekezési jogot követelt a magyar polgárság országszerte! Nemigen volt - mert nem lehetett - szó arról, hogy gondoskodni kellene a földmives nép földhöz juttatásáról. Szóval: Március 15 megintcsak az éppen uralmon levő rezsim szájaize szerint lett emlitve-ünnepelve. Tény, hogy most már valódibb, igazabb, történelmibb ünneplés következett, mint annak előtte, de most is "kozmetikázva" lett tálalva Március 15, kidomborítva a 12 pontból az, ami megvalósulhatott, a- gyonhallgatva az, ami "kényes" lett volna a kormányra. Röviden: szabad volt beszélni szabadságharcról, de nem illett sokat beszélni polgári forradalomról, illetve a forradalom azon követeléseiről, amely - különböző okokból - még a két világháború közti időszakban sem válhatott valóra. Mikor - Hitler árnyékában - egyre szé- szélsőjobb felé tolódott a kormányhatalom, akkor újabb formát vett fel az "Istenarc". Petőfi németgyülöletét el illett hallgatni, helyette kikellett hangsúlyozni, hogy az oroszok betolakodása alatt véreztünk el. A 12 pont hamarjába le is került az ünnepi programból, hiszen az 1940-es években bajbakerülhetett volna az, aki sajtószabadságot, vallási egyenlőséget követel, vagy - Petőfi szel* lemében - azt követeli, hogy magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. Érdekes tünetként mind a kormány, mind a németellenesek úgy érezték, hogy ők - csakis ők! - Március 15 "méltó örökösei". Március 15 nevében ünnepeltek a "hivatalosok" 1942- ben, - ugyanakkor azonban március 15-én volt Petőfi szobránál a németellenes tüntetés is. Előbbi a "nemzeti érdekeket" hangsúlyozta ki, utóbbi a diktatúra által egyre jobban semmibe vett társadalmi és egyéni szabadságjogokat. Az igazi Március 15 természetesen mindkettőt jelentette, de ezen érdekcsoportok mindössze azt halászták ki a történelmi emlékek közül, melyek összeegyeztethetőek voltak az ő oldalukkal. Ezek után már nem is volt meglepetés, hogy 1945 után a Rákosi diktatúra ugyancsak Március 15 "méltó örököseinek" hirdette önmagát! Bár Május 1 és november 7 mögött erősen másodrendű szerepet kapott Március 15 és Október 6, azért volt Ráko- siékban is annyi leleményesség és alkalmazkodás, hogy Petőfivel "azonosítsák" magukat. Kijelentették, hogy az egész "antifasiszta népfrontmozgalom" 1848-al Petőfivel, Kossuthhal, Táncsiccsal tartott szellemi rokonságot. /Széchenyi grófról egyideig nem lehetett beszélni./ Az 1948. évi XXÍII. törvénycikk a száz évvel előtti 1848-ról ezt mondja: "Harcba indult a magyar nép függetlensége és szabadsága kivívásáért,..a jobbágyfelszabadításért, a feudális bilincsek összetöréséért." Szó, ami szó, a jobbágyfelszabadítás és a feudalizmus maradványainak polgári jogokká való átformálása valóban Petőfiék követelései közé tartoztak, de a Rákosi korszakban el kellett hallgatni azt, hogy Március 15 sikra szállt a sajtószabadságért, a cenzúra eltörléséért, felelős minisztériumért, törvény előtti egyenlőségért, igazságos pártatlan esküdtszékért, a politikai foglyok szabadonbocsájtásáért, az Erdéllyel való unióért, és nem utolsósorban azért, hogy "a külföldi katonákat vigyék el tőlünk"! Kihangsúlyozták Március 15 társadalmiforradalmi oldalát, elködösitve a nemzeti szabadság, függetlenség vonatkozásait. Meg lehetett említeni, hogy Petőfi muszka lándzsától kapott halálos sebet, de “azok a gyűlölt cári imperializmus zsoldosai voltak", - a Történelem tehát nem ismétlődött mek 1945-ben... Azon talán sokan még ma is vitatkoznak, hogy mennyiben jelenthetett történelmi ismétlődést 1849 után 1945, az a- zonban alig lehet vitás a nagyvilág pártatlan történészei és közvéleménye előtt hogy 1956 októberi ifjúságának 16.pont ja szinte szószerinti másolata Március 15-e
