Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
2. oldal potámiai népek, igy alkották meg a görögök Zeust, iery formálták meg a rómaiak Jupitert, iffy vonult be az Atyaisten a- lakja a Középkor elképzelésébe, iffy teremtődött újjá Michelanselo freskóján,- egészen a mai Isten-elképzelésekig:. Természetesen minden népcsoport, faj, világrész a saját elképzelését alkalmazta. Valójában tehát az történt, hosy - bár Isten teremtett bennünket, de - az Atyaisten elképzelt alakját mi, emberek teremtettük mee, koronként, földrészenként variálva, - kiki Ízlése szerint! Vájjon nem igy állunk-e nemzeti szimbólumainkkal is? Vájjon nem az történik- e, hogy Március 15-ét minden utána következő történelmi korszak, uralkodó rezsim a saját elképzelései szerint magyarázta? Vájjon nem azt látjuk-e, hogy minden politikai éra azt igyekszik kidomborítani Március 15-e emlékénél, ami hasonlít az éppen uralmon lévők módszerére, elhallgatva azt, ami egyáltalában nem hasonlit, ami éppen ellenkező értelmű, jelentőségű mint a történelmi Március 15-e volt? Vájjon nem jelentkezik-e időszakonként ez a "kozmetikázás", ez a történelemhamisi- tást súroló, propaffandisztikus "ujrabe- mutatása" a feledhetetlen Márciusnak, melv azt igyekszik bebeszélni boldog-boldogtalannak, hogy igen, ők, a mai kormány, a mai rendszer az, mely egyetlen, méltó örököse Petőfi-Jókai-Vasvári által vezetett forradalmi megmozdulásnak? A mindenkori rendszerek "bölcsen" arra számítanak, hogy az átlagember amugyis tudomásul fogja venni a"legfrissebb" újsághír, televizióadás, hordószónoklat által mondottakat s aligha fog könyvtárak dohos-poros mélyébe turkálni olyan adatokért, melyek azt látszanak bizonyítani, hogy - bizony a legfrissebb "méltó örökösök" csak azokat a dolgokat domborítják ki, melyekben tényleg kissé emlékeztetnek Március 15-re, de mélyen hallgatnak arról, melyekben ellenzői, éppenséggel rut árulói Március 15 szabadságeszméinek. Mikor erről elmélkedünk, akkor ismételten gondoljunk arra, hogy hibát követ el az, aki Március 15.-ét kizárólag nemzeti forradalomnak Ítéli: Ausztria elleni nemzeti felkelésnek, - elhallgatva, elfelejtve e forradalom demokratikus, tá- társadalmi, emberi jogokért küzdő vonatkozását. Vagy fordítva: hasonló annak az embernek, csoportnak hibája, aki /amely/ kizárólag Március 15 polgári-forradalmi oldalát hangsúlyozza, elfeledve, elfeledtetve e nagy nap azon vonatkozását, mely a nemzet szabadságát tartotta szem előtt. Nemzetért nemzeti jogokért küzdött Március 15, de a nemzeti szabadságot elképzelhetetlennek tartotta a magyar társadalom - sőt ezen belül: az egyes társadalmi osztályok szabadsága nélkül: továbbmenve az egyén szabadságjogainak biztosítása nélkül. Látható tehát, hogy meglehetősen 1980. március hó komplex téma ez: az 1848 után következő politikai rezsimek hosszú sora saját szája ize szerint válogathatott benne, ki- kihagyva azt, ami számára "kényesebb" volt. Az elmúlt század vécével kezdem állításom illusztrációját, hiszen a Millennium előtti időkig nem volt szabad Március 15-re emlékezni! Feszült légkörben, 1848 Március 15.-ének ötvenedik évfordulójára készülve, a Bánffy Dezső-féle kormány parlamenti-ellenzéki köre követelte,hogy hivatalos nemzeti ünneppé kell nyilvánítani 1848 március 15-ét és erről törvényt alkotni! Ki volt e javaslat fő szónoka? Nem más, mint a "hivatalos" Magyarországról kitagadott, állampolgárságától megfosztott /!!/» 1894-ben elhunyt nagy e- migráns, Kossuth Apánk fia: Kossuth Ferenc! Arra hivatkozott, hogy nemrég ünnepelte az ország a Honfoglalás ezeréves emlékét, márpedig március, - mely a nép emlékeiben régóta ünnep, - a Honfoglaláshoz hasonló jelentőségű a Nemzet életében. E tényt - I867 szellemében - szentesíteni kellene, hisz itt a közvélemény akarata és a közjogi lehetőség találkozik! Mint ahogy az emberiség mindig a maga elképzelésére formálja meg az Istenalakot, úgy teremtette meg a Habsburgokhoz igazodni kívánó magyar parlament a korabeli nemzeti ünnepet.. Elutasították a Március 15-ét, mint jellegzetes napot, hiszen Petőfi szellemét, Táncsics kiszabadítását, a 12 pont számos követelését nem állíthatták a nemzeti ünnep gerincébe. Az 1898:V.tc. 1848 április 11-ét nyilvánította nemzeti ünneppé, hiszen ekkor történt a 48-as törvényeknek a király által való szentesítése. Egyidejűleg hódoló feliratot terjesztettek az u- ralkodóhoz, "a nép és a korona" szándékainak összeforrotságairól példázgatva. Most már mertek a 12 pont egyik-másikáról is irni-beszélni, hiszen többé-ke- vésbé volt sajtószabadság, volt (egy töb- bé-kevésbé korrupt) felelős minisztérium, volt egyenlőség polgári és vallási tekintetben, megvolt az Unió Erdéllyel, stb. Persze: a közös teherviselés körül némi "bajok" voltak, az "úrbéri terhek" kérdésében sem egyezett a századforduló gyakorlata Március 15 ideáljaival s - a már ciusi követelések szelleme a politikai státusfoglyok tekintetében sem talált követésre. A XX. század fordulóján a hatalmon lévő politikusok, szónokok, újságírók mindig ügyesen alkalmazkodtak az "em- lékreméltó" pontokhoz, elködösitvén a"ké- nyes" kérdéseket, igy az átlagpolgár e- lőtt az I. világháború előtti Habsburg rezsim 1848 március 15-ének többé-kevés- bé "méltó örökösének" látszott. Arról, természetesen, hogy Március 15.-e németosztrák elnyomás, a Habsburg despotizmus ellen emelte fel a háromszinü zászlót s ÉRTESÍTŐ
