Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
6. oldal értesítő akik elsősorban igyekeznek őt tisztára mosni_és "érdemeit" hangsúlyozni. Nem különös, hogy elsősorban zsidó körök - a Menorah és az Irodalmi Újság köre stb. -^állt ki Kopácsi mellett és ad számára fórumot, publikációs lehetőséget? Ezeknek egészen természetes, hogy Wiesenthal mester még ma, 35 évvel a háború után is teljes apparátussal hajszolja világszerte azokat, akik bármilyen poziciót viseltek abban a náci rendszerben, mely kegyetlenkedett a zsidókkal, de azt úgy látszik nem képesek felfogni, hogy a magyar nemzeti emigrációnak is joga van önvédelemre olyan emberekkel szemben, akik a Rákosi rendszer erőszakszervezeteinek egyenruháját hordták és magas polcon ültek. És feltételezhetően ke- gyetlenkedtek is. Magyarokkal. Hogy a "feltételezhető" nem elég vád és bizo- nyiték? Hadd idézzem hát mindenki eszébe, hogy az 19^5.-50-es népbirósági perekben - azokban az időkben, amikor Kopácsi a kommunista mintakarriert futotta és később érdemei jutalmául ezredesi ranggal rendőrdőkapitányi kinevezést kapott Rákosiéktól - az Ítéletek jórészét (bizonyitékok hiányában) feltételezhető alapon hozták. Ha a vádlott Horthy-rend- őr, csendőr, vagy katonatiszt volt, ez már önmagában elég volt az Ítélethez - néha a kötélhez is -: mert "feltételezhető" , hogy az illető kegyetlenkedett a zsidókkal. Pld. hogy a deportálások során verte az ártatlanokat. Tudjuk, jól tudjuk, Rákosi alatt kikből lehettek egyenruhás alakulatok vezetői: a feltétel teljes kommunista megbízhatóság és a párthüség ezerszázalékos bizonyítása volt. A parancsot nemcsak teljesiteniök kellett, de túlteljesíteniük is. Kopácsi ezekben az években - pld. a kitelepítések idején - élet és halál ura volt, akinek a rangját meg kellett szolgálnia: nem feltételezhető-e alapos joggal, hogy része volt a kegyetlenkedésekben? Hasonló esetben, egy náci esetében Wiesenthal mestert nehezen lehetne meggyőzni az ellenkezőjéről, a delikvens ártatlanságáról. És ha valaki megpróbálkozna ezzel, nem zuditaná-e magára az egész zsidóság haragját?... Miért kell az egész emigrációnak szó nélkül tűrnie egy olyan arculcsapást, hogy az ártatlanul meghurcoltak, bebör- tönzöttek és kitelepítettek volt őreinek, hóhérlegényeinek egyike emelt fővel járhat-kelhet a szabadvilágban? Wiesenthal mester és társai az amerikai külügyminisztériumig - sőt talán egészen a Fehér Házig - rohannának, ha egy volt náci pártszolgálatos könyvét meglátnák a washingtoni kirakatban. Mi nem szaladhatunk ezekre a helyekre segítségért, mert mi csak magyarok vagyunk. De egyet tehetünk: kiközösíthetjük magunk 1980. november közül a volt pártszolgálatost! Mert ez erkölcsi kötelességünk önmagunkkal, eszméinkkel és a Rákosi-rendszer alatt már- tiromságot szenvedett magyar véreinkkel szemben. Azokkal szemben, akik a magyar Holocaust áldozatai voltak.Ezzel tartozunk emléküknek s aki ezt nem érti, annak a magyarságával súlyos bajok vannak. Megdöbbenve olvasom újra és újra Kopácsi önéletrajzát, melyet tavaly őszi New Brunswick-i előadása beharangozásakor terjesztettek szerte az emigrációban. Nyomtatva. Ezzel az önéletrajzzal már foglalkoztam, most csak egyetlen mondatot emelek ki, mely reflektorfénynél élesebben világit bele Kopácsi lelkivilágába és gondolkodásába. íme: az orosz hordák 19^. őszi-téli - 19^5* tavaszi magyarországi dulását a kommunisták "felszabadulásként" ünnepük, annak nevezik, annak írják. Felszabadulásnak nevezik hazánk leigázását, ezrek és ezrek legyilkolását és Szibériába deportálását, nők megbecstelenitését, a magyar állami függetlenség megsemmisítését. Becsületes magyar ember erről "felszabadulásként" nem irhát, nem beszélhet. És tessék kinyitni Kopácsi életrajzát: a második bekezdés első sorai igy hangzanak: "A MÓKÁN ifjú tagjait Miskolc fel- szabadulása után (19ÉÉ. dec. 3.) az uj karhatalomba osztották be." Kopácsi - akinek igy indult a kommunista mintakarrierje - még ma is, még itt az emigrációban is a kommunista frazeológiát használja és úgy ir, ahogy érez: 19^. telén Miskolc - és Magyarország - felszabadult! Őszerinte. Lehet-e ezzel az emberrel szemben elnézéssel lenni? Lehet-e 1956-os "pálfor- dulására" "érdemeire" "megtérésére" hivatkozni? Lehet-e könyveit kiadni, reklámozni, terjeszteni? Vagy olyan óriási Írói tehetség rejtőzött a rendőrezredesi egyenruha alatt, aminek most végre a szabad világban teret kell adni és nem szabad megfosztani tőle a magyar irodalmat? Ls ennek érdekében meg kell, meg lehet bocsátani Kopácsinak? Hiszen erre látszik utalni a Szivárvány beköszöntőjének harmadik feltétele is, hogy a folyóiratban való szereplés mércéje - a másik kettő mellett - az írói tehetség. Nos Kopácsi Sándor irói tehetségét kilenc oldal mutatja be a Szivárvány- __ ban, kilenc olyan oldal, mely a "Munkás - osztály nevében" címmel francia fordításban kiadott könyvéből való s mely fejezet már megjelent a párizsi Irodalmi Újságban is. Csodáljuk, hogy megjelenhetett. Ugyanis az Irodalmi Újság igényes lap és általában ügyel arra, hogy dilettáns toliforgatók műkedvelő írásai ne rontsák a nívót. Kopácsi Írása sokmindent elárul - elsősorban kommunista műtjárói, felfogásáról -, csak éppen
