Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
1980. november értesítő 7. oldal egyet nem: tehetséget. Primitiv mondat- füzes, döcögős fogalmazás, nehézkes mondatok, rosszul alkalmazott kifejezések. Ezekre kár is időt pazarolni, hiszen aki csak egy csöppet is igényes nyelvünkkel és az irói stílussal kapcsolatban, az viszolyogva olvassa Kopácsi rendőrjelentések színvonalán fogalmazott mondatait. A magyar irodalomtörténet számontart testőrirókat, de rendőriró- kát még nem. Ezután sem fog; ez Kopácsi önigazolási kísérletének kezdetleges stílusát látva egészen biztosan nem! A stilus fogyatékosságai helyett nézzük inkább az irás egyéb fogyatékosságait és ellentmondásait. Feltűnő, hogy budapesti főkapitány létére Kopácsi milyen rossz helyismerettel rendelkezik: az Andrássy ut elején a"Körtér felöl érkező" szovjet tankokról ir, ugyanakkor bemenekül egy házba, hogy annak a hátsó kijáratán át nyerjen egérutat a ház főkapuján betörő szovjet tankok elöl s aztán "kimenekültünk a hátsókapun - Írja - és elénk tárult a csata: a Magyar Ifjúság útja egyik végétől a másikig tűzben állott." Az Andrássy úti házak hátsókapuja - amennyiben átjáróházak - a Pau- lay Ede utcára nyílnak, nem az Andrássy útra. Ott a főkapu van, ami azonban nem akkora, hogy egy tank begördöljön rajta és az udvari falakat lőj je ágyújával. Kopácsi igy csak a főkapun kisurranva tekinthetett végig az Andrássy uton,de- hát ne keressünk a kákán is csomót.Még egy volt budapesti főrendőr is tévedhet. Téved ő még hasonló módon többször is később a cikkben, de kár ezekre a tévedésekre időt pazarolni. Apróságok, de jellemzőek és az egész "önvallomás" értékét (?) leszállítják. Ha lehet, még mélyebbre. Csupán egyetlen részletet e- melünk ki, ami több mint tévedés: elszólás. És amiből következtethetni lehet Kopácsi akkori szándékaira, terveire. Azt írja az ex-főrendőr, hogy a jugoszláv követségre igyekezett a kislányához az Andrássy úttal párhuzamos utcákban haladt a Hősök tere felé, ahol a jugoszláv követség áll. Észre sem vették - írja szinte gyerekes naivsággal -, hogy közben a Gorkij Fasorhoz értek. És ez már a szovjet nagykövetség körzete: Pesten minden gyerek tudta, hogy a szovjet nagykövetség hol székel, csak éppen Kopácsi főkapitány elvtárs feledkezett meg erről és tájékozatlanságában egyenesen belefutott egy, a szovjet követség környékét biztositó szovjet katonai őrjáratba. Az őrjárat vezetője - egy ma- gasrangu szovjet tiszt, aki azelőtt a magyar belügyminisztérium egyik főtanácsadója volt s innét jólismerte Kopácsit - kitörő örömmel üdvözölte őt, megölelte, megcsókolta őt és barátságosan invitálta a követségre. Azzal, hogy Andropov és Kádár akarnak vele beszélni... Kopácsi azt írja erről, hogy nagyon meg volt lepve a fordulattól de nem tehetett mást, követnie kellett az őrjáratot, melynek tagjai vendégszeretően kisérték őt és feleségét a nagykövetség felé. Az ember kétszer-háromszor is elolvassa ezt a részt és nem hisz a szemének: vájjon akad-e ember az emigrációban, aki elhiszi Kopácsinak, hogy ő véletlenül tévedt a szovjet nagykövetség környékére? Ő, aki partizánkiképzéstől kezdve mindenféle konspirációs kiképzésen átment, éppen ő követ el olyan elemi hibát, hogy elfelejti. merre is fekszik Budapesten a szovjet nagykövetség épülete és nem igyekszik azt - állítólagos menekülése közben - azt óriási ívben kikerülni? Ki hiszi\ezt el neki, hogy valóban menekült a szovjet ellenség elöl és nem éppen azzal a céllal tartott a Gorkij Fasor, illetve a Benczúr utca felé, hogy - Kádár János, Münich Ferenc és a többi hazaáruló példáját követve - jelentkezzék Andropovnál és felajánlja szolgálatait. Ne felejtsük el: "menekülése" napján már november 5«-öt irtunk s akkor már a rendőrségi rádión többször is foghatta a Kádár-kormány megalakulásáról szóló híreket és Kádár személyes felhívását. Aki egyszer fordított a köpönyegén, könnyen fordít rajta újra. Ha hagyják. De úgy látszik, csalódott a számításaiban: Andropov - annak ellenére, hogy - mint - Írja közös táncos szilveszter éjjelek emléke is összekötötte őket, amikor a szovjet nagykövet (micsoda Ízléstelen utalás) a partizán kitüntetéses Kopácsiné "snájdig lovagja" volt - lefogatta őt. Kopácsi nem kellett az oroszoknak - másodszor már nem tartottak igényt szolgálataira - és a hopponmarad karrieristának nem maradt más választása: vállalnia kellett a "szabadsághős" szerepét.. Amit még ma is játszik: most éppen itt a szabad világban. Hogy közben mi történt,, azt soha nem fogjuk megtudni:tény azs hogy Szeröv tábornok elfogatásakor még "Budapest legmagasabb fájára" akarta felhuzatni, aztán végül megúszta kurta hét évi börtönnel. Ő maga Írja könyvében, hogy a per után szégyenkezett szereplése miatt: vájjon milyen szerepet kapott a per során, miket mondott Nagy Imrére és vértanúhalált szenvedett társaira, hogy azokat felakasztották, ő pedig pár év múlva már doktorátust szerezhetett a budapesti egyetemen s ma pedig - legális kivándorló útlevéllel a zsebében - nyugaton gyüjtheti az irói babérokat ! Végül még valami: Kopácsiról szóló első cikkem után akadt valaki, aki védelmébe vette a volt budapesti főkapi
