Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
1980. november értesítő 5. oldal egy levesmerőkanál babbal féligtelt csajkát. A fázástól meggémberedett lábaimmal - emlékszem - egyszer egy pillanattal később ugrottam a csajkáért, mint ahogy az a durvaképü rendőr szakaszvezetőnek tetszett: olyat rúgott a csajkába, hogy a falig repült és a hig babfőzelék ezerfelé fröccsent. Kopácsi rendőre - mert akkor ő volt a főkapitány - teleszájjal röhögött a sikerült tréfán s én aznap éjjel még éhesebben hánykolódtam a fapriccsen, mint más napokon. Kopácsi, a "felelősségteljes humánum" megtestesítője volt ennek a szellemnek a ledfőbb őre és képviselője. Lássuk a másik feltételt, a becsületes magyarságot: ennek vájjon mennyire felel meg barátunk, aki maga Írja önéletrajzában, hogy "kommunista mintakarriert" futott be. Azokban az időkben, amikor becsületes magyar ember nemhogy közéleti szerepet nem játszhatott, de a kettő egyenesen kizárta egymást: azokban az években a becsületes emberek a börtönökben, az internálótáborokban, a kényszermunkatelepeken, a kitelepítésre kijelölt távoli falvakban, vagy már külföldön, emigrációban voltak, de semmiképen sem közéleti pozíciókban. Akik pedig még otthon éltek a saját lakásukban, azok vagy félreállitva, mellőzve és harmadrangú beosztásokban, mint megbízhatatlan rossz káderek, vagy kényszernyug- dijazott bélistások tengették életüket és húzták magukat minél kisebbre, hogy valahogy szemet ne szúrjanak valakinek. Amolyan Kopácsi-féle rendőrezredeseknek, vagy más pártnagyságoknak. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba és mondjuk ki világosan, egyértelműen, félreérthetetlenül: az nem lehet becsületes és jó hazafi, aki 19^9. és 1953* között felelős állami pozícióban ült Magyarországon. 19^8.-at a fordulat éveként tartják nyilván a kommunisták - és az is volt! Amikor Mindszenty hercegprímást börtönbe vetették, Magyarországon megszűnt az utolsó lehetőség is arra, hogy Rákosiék tébolyuralmával valaki szembeszegüljön. Ez volt a cezúra, a választóvonal: aki még ezek után sem látta, hogy a rendőrállam terrorját még puszta jelenlétével sem szabad támogatnia és akármilyen közéleti, közhivatali tevékenységet végzett, annál baj lehetett a becsületes magyarság körül. Mert a kettő nem fért össze. Kopácsi pedig nemcsak jelenlétével mutatta ki teljes szolidaritását a rendszerrel, nemcsak "résztvett" a közéletben, hanem kommunista mintakarriert futott be, országgyűlési képviselővé "választották" és az egész főváros rendjét, közbiztonságát rábízták. Még Mindszenty József őrzését is... Egyszer már leírtam ezeken a hasábokon, hadd szögezzem le mégegyszer: aki bizonyos időponton túl - nevezetesen 19^8. után -, bizonyos testületeknél (rendőrség, katonaság, ÁVO, minisztériumok, párt, stb.) és bizonyos rangon, felelős beosztáson - pld. ezredesi rangfo- kozaton-felül szolgált a Rákosi rendszerben, az kollektive felelős mindazért ami azokban az időkben, a rendszer uralma alatt végbement. Vájjon nem ugyanezt vallották-é az 19^5. utáni nácitlanitó bizottságok és nem ez volt-e a nürnbergi per alapja is? Nyilván Kopácsi is ezt tartotta, amikor 19^4-ben - mint Írja: egész családjával együtt - "csatlakozott a MÓKÁN ellenállási csoporthoz". Erről a Diósgyőrben tevékenykedő ellenállási csoportról tudni kell, hogy egyike volt azon kevés németellenes egységeknek, melyek néhány eredményes szabotázsakciót is végrehajtottak abban az időben,, Vasutakat robbantottak és mivel a közeli erdőségek és a nem túl távoli szlovák határ lehetőséget adtak arra, hogy aránylag hamar felvegyék a kapcsolatot a szovjet hadsereggel, illetve ukrán és szlovák partizánokkal, fegyverekhez is jutottak. Az orosz front közeledtével több ejtőernyővel ledobott szovjetkiképzésü renegát magyar partizán is csatlakozott hozzájuk: logikus, hogy a harcoló magyar csapatok hátában sok kárt okoztak és nemcsak német, de magyar életeket is oltottak ki. Orgyilkos partizán-módon: hátulról. Kopácsi igy emlékszik erre vissza, igy ir erről a Szivárvány első számának 69. oldalán az 56-ban megismert szovjet katonákra célozva: "Hát bizony ezek nem a tizenkét év előtti Hitler-ellenes háborút járt harcosok voltak, akiket mint ba.itársaimat ismertem és tiszteltem a partizánkörletben." Irasa szerint - mivel csaladja is velevolt a partizánok között - a felesége is kitüntette magát ezekben a harcokban, hiszen egyoldal- lal előbb ezt olvashatjuk a Szivárványban: "Ibolya ezredesné, a budapesti főkapitány felesége, a magyar partizánszö- vetség diszérmének viselője". A zsidók kedvenc jelszava volt - és még ma is az - 19^5. után: a gyilkosok köztünk vannak! Es ha már itt tartunk: vájjon elképzelhető-e valaki józan, ép ésszel, hogy például egy Hitler-ellenes zsidó emigráció eltűrte volna, hogy egy volt Gestapo-ezredes egyenrangú szabad emberként büntetlenül közéjük jöhessen, bántatlanul köztük élhessen, sót ünnepeltesse magát, előadásokat tartson, több nyelven publikálhasson, körükben beszéljen?... Azt hiszem, ez elképzelhetetleniEzt még azok a zsidók sem tagadhatják, akik most Kopácsi propagandistáiul szegődtek,
