Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
1980. szeptember hó ÉRTESÍTŐ 11. oldal Politikai alapok nélkül sem az utódlás kérdését, sem a politikai közigazgatást nem lehet megoldani. E téren a románok gyöngébben állnak, mint a magyarok. A magyar államnak rendelkezésére áll — egy számunkra elfogadhatatlan berendezkedés — a Parlament... 1942 február 17. Hitler a magyar főnemesek vendégszeretetét dicséri. “Kastélyaikban egyszerre 60-70 embert is vendégül láttak. Boraik jobbak voltak az osztrákokénál, bár palotáik kevésbé voltak szépek. Az uraságok legtöbbnyire Párizsban vagy a riviérai játékkaszinókban tartózkodtak és pompában éltek. Az Esterházyaknak van azonban egy nagy érdemük: az ó segítségükkel menekült meg Haydn Mozart sorsától, vagyis attól, hogy Bécsben, a muzsika városában, egy tömegsírban legyen eltemetve..." Egy héttel később, Himmler és Kumm SS-vezetók társaságában így beszél: “Románia! Ha most ott Antonescunak valami baja történik, ki jön utána?! Megijedek, ha erre kell gondolnom! A király egy piszkos kis varangy! A kölyök még az édesanyját sem segíti ki a kocsiból. Azt hiszi, ez árt királyi tekintélyének!" Majd a román parasztok sorsa felett keseregve Hitler megint Magyarországra keríti a szót “A magyarok, ezek a minden hájjal megkent nacionalisták hamar megemésztik a németjeiket Az összes vezető népi-németet állami állásokba helyezik. A jövőt nézve, hosszabb távon csak úgy tudnánk megtartani az ottani németséget ha magát az államot hatalmunkba kerítjük. Vagy pedig ki kell Magyarországról hozni az ottani németeket A kis német csoportok a beltenyésztés’ (“Inzucht") során tönkre mennek... Minden jobb népi-német magyar állami szolgálatba lep: ha ez századokon keresztül igy megy, persze, hogy a maradék nem lehet más. csak szemét! A keleti területeken (értsd: Oroszországban G.P.) egy igen nagymérvű telepítési politikát akarunk megvalósítani, amelynek során épp a népi-németeknek adnánk ott új otthont... Átgondolva a dolgokat, az a meggyőződésem. hogy ha mi a magyarokkal békében akarunk élni. tőlük el kell vinnünk a németjeinket. Bár mindezt még meg kell fontolni. Ha mégis arra az álláspontra jutunk, hogy a Duna német folyam, akkor persze egész más politikát kell folytatnunk. Ez (t.i. a Dunát teljes hosszában “német folyammá" tenni. G.P.) kitűnő lehetőség volna arra, hogy Délkeleteurópa németjeit a Dunához telepítsük. Az biztos, hogy a magyarok a románokkal soha nem fognak kibékülni.— még akkor sem, ha mindketten közös ellenséget látnak Németországban!" 1942 augusztus 22. A Második Magyar Hadsereg a Donnál Uryv hídfő birtokáért harcol és sok veszteséget szenved. Hitlert ez ~a legkevésbé sem hatja meg. Ellenkezőleg, igy nyilatkozik: "A magyarok mindig olyanok voltak, akik szívesen vették, ha más kaparja ki számukra a túzból a gesztenyét. A háborúk vonatkozásában az angolokra vagy a lengyelekre hasonlítanak. Háborút mindig államérdekből vagy üzleü okokból kezdtek. Bár mindegyikük kardot viselt, de nemességüket nem harcban, nem háborúban vívták ki..." Minden átmenet nélkül hosszan elmereng Mexikóról, Indiáról beszél, az ottani halottégetési szokásokat dicséri és a Gangesról egyszerre csak a Duna jut eszébe. “A magyarok Budapest esetében három dologra helyeztek nagy súlyt: először is hűek maradtak a folyamhoz; másodszor a legszebb épületeket a környező dombokra építenék és harmadszor gyönyörű hidakat építettek!" Először halljuk Hitlert elismerően szólni a magyarokról: “A kőrútjaik nagyon szépek Nagyszerű város ez a Budapest! Igaz, a budapestiek valamikor nagyon gazdagok lehettek: ’hátországukhoz' tartozott Horvátország, Szlovákia, Bosznia és Hercegovina (Tévedés! Az utóbbi két tartomány Bécsliez és nem a Magyar Kirá(y$ághöz tartozott! G.P.) Az összes gazdag mágnás Budapestre hozta • pénzét..." 1942. augusztus 28. A fiatal kormányzó- helyettes, Horthy István repülő-főhadnagy nyolc nappal korábban lezuhant a keleti fronton. Hitler Cianoról beszél, a kereszténység “szintelenségét” említi és sajnálkozik azon, hogy a germánok éppen azért, mert behódoltak a kereszténységnek, nem hódították meg a világot. Ezután minden összefüggés nélkül megismétli, hogy a románok és a magyarok kibékíthetetlen ellenségek és elidőzik Horthy személyénél. “Horthynak különös gondolatai vannaL- gyűlöli a Habsburgokat épp úgy, mint a legtöbb magyar. Ha én az egész (Horthy) ügyet józanul mérlegelem, azt kell. hogy mondjam: jobb lett volna, ha a fiatal Horthy nem esett volna el a fronton. A belső stabilitást ó jobban biztosította volna, mint amilyen most ott a helyzet. Az öreg Horthyban megvan a fanatikus akarat ugyan, hogy egészséges maradjon. Bikaerős, és meg kell hagyni, valamikor az osztrák haditengerészet egyik legvitézebb tisztje volt Ereiben bizonyára német vér is folyik... El tudom képzelni, hogy Habsburg-ellenes gyűlöletében még terveket is készít, melynek célja a Becsesei való kapcsolatok ismételt felvétele (Teljesen értelmetlen. G.P.) Létezik egy olyan aggkor, amikor megmarad a képesség régmúlt dolgokra emlékezni, mig az a képesség, hogy az ember valami ‘újat’ alkosson, megszűnik..." (Hitler megállapításai Horthy Istvánról megdóntik azokat a feltevéseket, mintha a kormányzóhelyettest gépi műhiba előzetes előidézésével a német "Sicherheitsdienst" tette volna el láb alól. G.P.) A továbbiakban Hitler ismét hosszan időz Budapest szépségeinél, (feltételezhető, — bizonyíték nincs rá, — hogy fiatal korában talán járt is a magyar fővárosban). Idézzük: "Ha úgy vesszük, az egcsz magyar barokk Ausztriában is állhatna Habsburg Rudolf ugyanis német császár volt Magyarország tulajdonképpen csak az utóbbi 25 esztendőben vált ki az Osztrák Államból. Addig mindig is odatartozott (?!). A (Harmadik) Birodalomnak csak egy igazi fővárosra van szüksége. Budapest e vonatkozásban a legnagyszerűbb város. Szebbet nem is lehetne elképzelni! Az egész Német Birodalomban nincsen párja. A Parlament, a Vár, a Duna, a hidak: ha mindez este ki van világítva, micsoda pompás benyomást kelt! Ugyan Becsnek is van hasonló kisugárzása, de nem fekszik a Duna partján. Persze, Budapest felépítői mind németek voltak. Nagyon fontos, hogya;; tesz meg egy ember egy várost fővárossá! Ez a Buda és Pest korábban parasztfészkek voltak. Száz év alatt a város 140.000 lakosból 1,3 millió lélekszámúvá növekedett! Minden középületet, a Városháza kivételével, kétszer olyan nagyra építettek, mint ahogy azt a bécsiek maguknál tették. Igy kell majd az új Berlinnek is kinéznie! S én tudom, hogy igy is lesz!" Ahogy közeledünk az 1944-es év elejéhez, úgy. ritkulnak Hitler monológjai. A súlyos katonai és politikai helyzet, úgy látszik, már nem engedte meg, hogy a Vezér látogatóival a világ dolgairól hosszan elmélkedjék. Magyarországról a későbbiekben már alig van szó. Egyizben Hitler az I92l-es Károly király féle hatalomátvételi kísérletről beszél, máskor megemlíti, hogy Kossuth szabadságharcát az osztrákok az oroszokkal verették le. Az utolsó feljegyzés a könyvben az 1944 november 30-i dátumot viseli. Budapesthez már közeledett a front, de egyre fenyegetőbbé vált a Harmadik Birodalom összeomlása is. Hitler sem a magyarokról, sem » Magyarországon folyó harcokról nem ejt szót többé. Más gondjai vannak. A monológokhoz részletes kommentár vagy magyarázat felesleges. Önmagukért beszélnek Legfeljebb azt a kérdést vetik fel a nuti olvasóban: vajon meg fogjuk-e valaha is tudni, hogyan vélekedett őszintén, csak "belső használatra" Sztálin, Hruscsov és Brczsnyev a magyarokról? IRODALMI ÚJSÁG G“^nyl Péttr
