Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

12. oldal

értesítő

1980, szeptember hó

A siránkozó

hazai irodalom

Aki még emlékszik rá: - a Rákosi-rezsim magyar irodalmát valamiféle erőltetett optimizmus jellemezte. A sztálinista diktatúra nem tűrte a panaszos, a pesszimista hangot. Ha elesettek, boldogtalanok is voltunk, - néha képmutatóan erőltetni kellett a bizakodást, az örömteli arcot-hangot.

Nos, a mai idők "szögletes szabadságában" egynémely Írástudónak megengedi már a politikai hatalom, hogy legalább őszintén forduljon az olvasó felé, - jobbanmondva: féligmeddig őszintén. Az iró, a költő leírhatja, éreztetheti szomorúságát, csalódását, vagy kétségbeesését. Az irók-költők élnek is ezzel a lehetőséggel, az olvasók mohón olvassák - hiszen saját lelkiállapotukat tükrözi vissza s testvériséget, sorsközösséget éreznek az Íróval. A hatalom emberei ebbe - kénytelen-kelletlen - belenyugszanak, sőt - bizonyos tekintetben - hasznosnak vélik. Olyan ez, mint a Mikroszkóp-szinpad Hofi-humorizálásainak hatása* az az ember, aki keserűen nevet, - annak nem szorul ökölbe a keze,nem nyílik ki - mint mondani szokták - a bicskája. A siránkozás megengedése éppen olyan, mint a kénye*******************************

i *

jc *

*

*

*

t

•jc

■je

jc

*

jc

jc

jc-X

jc

jc

I

je

*

je

*

*

je

*

¥

je

je

je

je

*

*

je

je

je

■K

¥

je

*

¥

je

je

je

je

je

je

¥

¥

Az elkobzott

’’Forrás”

Az alább közölt vers — Kovács István fiatal költő műve — a “Forrás” című kecskeméti irodalmi folyóirat 1980. áprilisi (4.) számában jelent meg.

A hazai hatóságok a folyóiratot elkobozták.

Kovács István:

BEOLVASZTÁS

Előbb a regölést aztán a regét

Előbb a földet aztán az otthont

Előbb az iskolát aztán a nyelvet

Előbb a hitet aztán a fejfát

Előbb a jövőt aztán a múltat

és

mindezt

egyszerre-,

jelenidőben

*

*

í

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

£•********* **********************

sebb fajsúlyú politikai viccek engedélyezése: ha a szelepen kiengedik a gőzt - nem fog robbanni a kazán.

Remekül foglalja össze a hazai helyzetet Csoóri Sándor, a hazafias érzelmű és bátor hazai költő. Az Élet és Irodalom augusztus 9-i számában "A panaszos hangról" értekezik. Megírja, hogy senkit sem irigyel, aki folyóiratainkat, lapjainkat olvassa. "A legtöbb megjelenő írás...vérrel szennyezett, keserű levet ereszt, mint szapu- lóban a hús."

Példának legelőször Szekulity Peter qördülő, színes riportját veszi. "Gyors mondatai látszólaq a felszínen futkároz- nak, de mire véqükre ér az ember, a szája ize megkeseredik. Csupa fintor a vi- láq. Zavarodottsáq s tehetetlenséq minden vonalon." Aztán igy folytatja:

"...Szélhámossáq, komolytalanság, farát riszálqató csőd. A riportalanyok közt szóba kerül a becsület? Mintha_ qyermekláncfü bolyhát fújta volna vi- láqgá a szél. Volt, nincs, ne is keressük! "

Csoóri a továbbiakban megdicséri pályatársait, sorstársait: remekül megtanultunk foqalmazni és "sikamlóssá válni a meqkérgesedő viszonyok között." Mig az ötvenes években a pesszimizmus főben járó bűn volt és a bevallott rosszkedve: hazaárulás, ma már a kiábrándulás, csüggedtség az igazmondás tartozéka. "Bearanyozott nyelven akár undorodhatunk is!"

De - írja Csoóri Sándor - a többi cikk is éppolyan, mint Szekulity cikkei. Az írások, hozzászólások hangja fátyolos, fanyar és keserű, - mindmeqannyi panaszos üzenet. "Meqannyi Mikes Kele- men-i levél valamilyen jelenidejü száműzetésből. . .Ez a rodostói hang kertelés nélkül tör a felszínre..."

"...Mert vallani már régóta szabad: moroqni, óbéqatni, qunyolódni akár napestig. Elismerni a leveretésünket elismerni azt, hoqy a halál kacérkodik velünk,...de megkérdezni, hoqy kiért s miért maradtunk lelkileq an- qólkórosok, már nem ajánlatos."

Újabb példákként említi a cikkíró Galqóczi és Hajnóczy kisregényeit, Csur- ka drámáit, Fekete Qyula töprengéseit,