Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
1980. szeptember hó értesítő 3. oldal tál rendelkező nemzetek. Lehet-e ezerk- re számítani, ha baj van? Nem tudjuk mi következik, de minden jel máris változásokra mutat, alapvető kérdésekben is. Nyugat részéről folytatni igyekeznek a "dialógust", de nem előtel jesitményekkel, mint eddig. Igyekeznek a katonai erők egyensúlyát is helyreállítani. mert mindinkább tisztában vannak azzal, hogy tárgyalni és dialógust folytatni, csak az erő pozíciójából lehet. És a nyugati technológia mindent elkövet máris, hogy az arab olaj energiaforrást mással helyettesítse és ezáltal függetlenítedjék tőle. Úgy véljük a legeslegelső feladat a háború kitörését megakadályozni és akkor talán beléphetünk a több biztonságot és békét Ígérő uj periódusunkba, korrigálva a múltban elkövetett hibákat, megnyitva a lehetőséget arra. hogy valamikor ne az erőszak, hanem az erő, ne a jogtiprás, hanem a jog kormányozza a világot. "HADAK UTJÁN" STIRLINC GYÖRGY* Jobb későn, mint soha! /Folyt, az 1. oldalról/ Nem az a döntő, amit előtte évtizedekig csinált, ami a hivatása volt, hanem az, amivel az emigrációban - azaz pontosabban* a szabad viláqban (mert Kopácsi nem emiqráns!) - meqpróbálkozott. Pl. könyvirással. Ez nem más, mint ködösités, porhintés. És az irói rang lebecsülése, leértékelése. író Márai Sándor, iró Illyés Gyula, iró egy Cs. Szabó László, de milyen alapon jogosult erre a megtisztelő rangra, szellemi pozícióra egy volt rendőrezredes? Rákosi véres rendszerének kreatúrája, aki - mig át nem állt a forradalom oldalára - saját kezével irtotta a felkelőket. Nincs itt egy nyomdai tévedés, egy értelemzavaró betühiba? Hiszen annak, hogy "irtó" sokkal több értelme lenne, mint az"Írónak" és sokkal inkább ráillene Kopácsira. A felkelők irtó ja. Nem az emigráció írója. Ezt visszautasítjuk. Itt nyugaton a magyarok közt úgyis több az iró, mint az olvasó, igazán fölösleges még szaporítani a számukat, o- lyan nevekkel, melyeknek viselőit a magyar nép elleni súlyos bűnök terhelik. Hogy mit tett, vagy mit nem tett Kopácsi azokban az években, amikor pálya- fitása csúcsán, hatalma teljében volt, nem tudom, mert azokban az időkben börtönben tartott a rendszer és oda nemigen érkeztek hírek a Kopácsi-féle nagyurak dolgairól. Azokban az időkben Kopácsi és köztem nagyobb volt a távolság, mint a föld és a Mars között. Csak fényévekben lett volna kifejezhető: egy kommunista nagyság, egy partizánból lett fé- nyesparolis rendőrezredes és egy névnélküli, darócruhás politikai fogoly. Akit még ráadásul összeesküvés vádjával Ítéltek el, mert megakarta dönteni a rendszert! Azt a rendszert, amely a kopá- csikból rendőrfőtiszteket, minisztereket és tábornokokat csinált. Hogy mit tett hát azért, hogy kiérdemelje a bizalmat és a magas rangot, nem tudom. Csak sejtem és következtetni próbálok. Mondják, mindennek ellenére a forradalom idején Kopácsi derekasan viselkedett és - az első napok "bizonytalank«?- dása" után - segítette a felkelőket. Állítólag Kopácsi utasította rendőreit,ne álljanak ellen, ha megtámadják őket. Ez szépen hangzik, csak éppen nehezen bizonyítható. Ezzel szemben állnak Kopácsi saját szavai, melyek szerint az első éjjel s az azt követő hajnalon a Főkapitányság épületéből rendőrei élén ő maga is lőtte a felkelőket. Illetve az akkor még csak fegyvertelenül gyülekező, csoportosuló tüntetőket, akik csak később - a karhatalom provokációi után - váltak fegyveres forradalmárokká. Tegyük fel, hogy a tömeg és a túlerő láttán - esetleg Nagy Imre befolyására - Kopácsi tényleg megtalálta a helyes utat* vájjon ez a pámapos "önigazolás", majd az ezt követő per és a még említésre se méltóan rövid börtönbüntetés elég jog-^ cim-e arra. hogy feledjük a múltat, glóriát fonjunk a feje fölé és - Íróvá a- vassuk?... Szögezzük le, mint elvet egyszer s mindenkorra: aki 1./ olyan kényes helyen szolgált, (rendőrség, karhatalom, ÁVÓ, egyenruhás alakulatok, stb.) mint Kopácsi, aki 2./ olyan fontos beosztásban (ezredes, ehhez hasonló és följebb) volt, mint Kopácsi és aki 3./ olyan időben - 19^8., a teljes kqmmunista hatalomátvétel, a Fordulat Éve után - funkcionált ezeken a helyeken magas rangban mint Kopácsi, azt semmiféle későbbi magatartása nem menti, nem mentheti fel a felelősség alól, amit viselnie kell az általa kiszolgált rendszer vétkeiért. Egyéni kivételek lehetnek, de azokat nagyon alaposan kell mérlegelni. Kopácsi nem érdemtelenül osztozott a hatalomban Rákosival és társaival: világos, hogy a felelősségben is osztoznia kell velük. Ha ez ma már nem is értendő bírósági értelemben, annál inkább erkölcsileg. Többek közt ezért is tiltakozom Kopácsi irói kinevezése ellen. Itt Amerikában (hiába, ez a lehetőségek hazája még ma is!) - elég könnyen válhat valaki i- róvá: ha egy gyilkost, kasszafurót,vagy nagystílű szélhámost lecsuknak, a börtönben rögtön megírja élményeit, amire mindig akad kiadó s ime: a börtöntöltelék máris Íróvá avanzsált. De azért o
