Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
1980. júl. - aug. értesítő 5. oldal HUNGARICUS: Hazug szavak az "IGAZ SZÓ" -ban Régi tapasztalat, hogy a diktatúrák csak az esetben engedélyeznek némi kulturális szabadságot a területeiken vegetáló Íróknak, költőknek, kulturális intézményeknek és kiadványoknak, ha az illető személy, vagy intézmény hajlandó beiktatni tevékenységébe, kiadandó kulturális megnyilvánulása oldalai-sorai közé valami"vonalasat”, valamit, ami dicsőit i a diktatúra irányát, vagy valamit, ami az egyetértést mutatja a politikai hatalom és a kulturtevékenység között. Érdekes példáját láthatjuk mindennek a Marosvásárhelyt kiadott "Igaz Szó"ban mely a román Írószövetség folyóirata, s melynek főszerkesztője a nemrég északamerikai túrát-járt Hajdú Győző. A XXVIII. évfolyam, k. száma /1980. április/ került a kezembe s érdeklődéssel forgattam. A "Tartalom" után mindjárt Ceaucescu egészoldalas fényképe következik, - királyokat is megszégyenítő pózban, jogarral a kezében. Ezután következik a "Köszöntjük Nicolea Ceaucescu Elvtársat" cimü cikk, mely lényegében egy hozzáintézett távirat szövegét tartalmazza. A távirat olyan kitételeket tartalmaz, mely emlékeztet bennünket a "személyi kultuszos" Rákosi-rezsim legundoritóbb túlzásaira. Egy-két kiemelt mondat ebből az Ízléstelenül dörgölődző táviratból: "Forrón szeretett és tisztelt Nico- lae Ceausescu elvtárs! Az írószövetség vezetősége és az irói közösség tiszteletét fejezi ki Önnek, abból az alkalomból, hogy ezelőtt 15 évvel a román nép és a kommunisták pártja Önt választotta vezetőjének, hogy Romániában megvalósuljon egy uj, jobb, igazabb élet, az a rendszer, amelyet sokoldalúan fejlett szocialista társadalomnak nevezünk...A román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű irók úgy tekintenek Önre a Párt és az Állam élén mint szocialista forradalmunk építőjére, és ez a tény nagy büszkeséggel tölt el bennünket... Ön teremtette meg a kultúra és irodalom kibontakozásának lehetőségét országunkban, az uj ember nevelésének érdekében. E felemelő évforduló napján az egész román néppel szoros egységben sorakozunk fel a Párt zászlója, a Központéi Bizottság, az Ön személye körül, mélyen tiszelt és szeretett Pártfőtitkár és Állam elnök elvtárs. tiszteletünk és szeretetünk kisérje Önt egész életében, mindenütt..." stb.stb. Ezt a táviratot egy másik vezércikk kiséri. Cime: "Alkotó elkötelezettséggel." Ebben is hemzseg a hízelkedő szó, ez is hősnek nevezi a diktátort, a romá niai nemzetiségek durva elnyomóját, ez is azt állítja, hogy Ceausescu "világszerte rangot, megbecsülést szerzett Romániának", ez is "lelkesedéssel és ö- römmel" járul hozzá pártfőtitkári újraválasztásához, ez is azt fejtegeti, hogy Ceausescu "példát adott egy uj világrend megteremtéséhez" /!•/, végül ez is "forró szeretettel és igaz hűséggel" köszönti a zsarnokot és a "győzelmesen haladó Romániát a kommunizmus felé". Ez még mind nem elég! További cikkek következnek, melyben Dr. Fodor Ferenc, BEKE György és Izsák Márton szobrászművész ájuldoznak a gyönyörűségtől, hogy alkalmuk, lehetőségük nyílt Románia tun- dérkertjében élni es Ceausescut dicsőíteni. A szobrász élete csúcspontjának tekinti, hogy alkalma-lehetősége nyílik immár másodszor is elkészíteni "a nép legjelesebb fiának" arcát, alakját. A legsötétebb Sztálini időkre emlékeztető, a hasoncsuszó állat megalázkodását idéző talpnyalás után jön tulajdonképpen az igazi tartalom, mely - többé-kevésbé magyar! Tallózva a próza és vers-oldalakról, megemlítem Nagy László József Attilára emlékező versét, Markó Béla "Szólitsuk-e József Attilát" c. cikkét, Kiss Jenő borongós, székely- izü verseit, Majtényi Erik munkáit, egy szép, Katona József halálának 150. évfordulójára irt megemlékezést Szőcs István tollából. "Kilátó" focim alatt "A mai Magyarország irodalmából" közöl példákat a folyóirat, gondosan kerülve a mai anyaországi irodalom uj-nemzeti megnyilvánulásainak esetleges izelitőit. Külön kell imom a "Szemle" c. rovat Serafim Duicu által irt "2050 év" c. cikkéről. A dákó-román "birodalom" több mint két évezredes "fennállását" üdvözlő, áltudományos Írás ugylátszik elemiiskolásnál is mélyebb szintűnek véli a magyar olvasóközönséget, mert logikátlan zagyvaságában még ezzel sem sokat törődik, hogy legalább külön szakaszokba csoportosítsa a történelmi "tényeket" a vágyakozó elképzelésektől és primitiv frázisoktól. Feltűnő változás a "dákó- román elmélet" legujabbkori alakításában, hogy most már nem annyira a "római" kapcsolatokon van a hangsúly, hanem inkább a "trák" és "dák" eredeten! Igen figyelemreméltó változás, illetve változtatás! Ugylátszik a "népi Románia" lélektanához sokkal jobban illik a "népi" dákság asszociációja, mint az "imperialista" Római Birodalomé! Minden ki-
