Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
6. oldal iltó és logikai ellentétben van azzal, hogy továbbra is a latin-eredetű szavakra épül az igen gyenge fajsúlyú "bizonyítás" és ezután semigen találnak "trák-dák" szókincset a balkáni pásztorok ivadékainak szótárában. A cikk ezúttal már nem Decebál dák király dicsőítésével foglalkozik. A római hódítás miatt öngyilkossá lett dák uralkodónál régebbi időkbe pásztáz, hiszen a cél az, hogy a hajánál fogva is előrángassanak valamit, amit össze lehet egyeztetni a 2050 évvel. Az "i.e. 70-es esztendő" távlatából kiemelik "Bu- rebista géta-dák király" uralkodását! A cikkiró őt "Trákia első és legnagyobb királyának" nevezi, - görög feliratot idézve a nyilvánvalóan abban reménykedve, hogy nemigen fog akadni az olvasók - és együtt "jubilálok" - között olyan, akinek lexikonja, vagy történelemkönyve van s elég bátorsággal is rendelkezik a ahhoz, hogy megemlitse, hogy még egyáltalában nincsen bizonyitva a Trák-géta- dák nép-nyelvazonosság és igen sok o- lyan adat van, mely a trákokat inkább indógermán-eredetü törzsszövetségnek mutatja. Abban is bízik a pózolása mellett is igen primitiv logikájú cikkiró, hogy egyetlen igazi történésznek sem lesz mersze arról kotnyeleskedni, hogy "Thrácia" esetleg szumér-ural-altáji radiáció volt, mely - hellén kulturális hatás alatt - egyáltalában nem latin, hanem sokkal^inkább görög szókincset a- doptált, - márpedig a román nyelvben még hivatalos bukaresti statisztika szerint is maximálisan 7 %-nyi a görög beütés. A 2050 évnyi távolság mesterséges áthidalása még a "dákó-román teoretikusokat" is újabb, megoldhatatlan zavarba kergette, a hazugságok újabb hálójába keritette, amelybe ügyetlenül belebonyolódtak. A római és dák nép soha-nem-lé- tezett "házasságát" már megetették a Nyugat naivabb köreivel, - de most - a több mint két évezredes "évforduló" miatt már trák és géta kombinációkat is kellett hirdetniök, mely"uj vonalvezetés" fokozatosan halványítja a római eredetet s erősiti azt az ágat, mely a figyelmet lassacskán a legősibb mezopotámiai kultúrák felé fogja fordítani. Itt jelentkezik majd a történelemha- misitók és felbérelt áltudósok legnagyobb politikai problémája! A cél eddig mindig az volt, hogy a Nyugat előtt oly szimpatikus "római eredetüket" domborítsák ki. A politikai érdek ezt még évtizedekig igy kívánja. A belpolitikai érdek ezzel szemben a "népi dákság"-gal való azonosítást tenné szükségessé, - még akkor is, ha a dák nyelvnek nyoma sincs az oláhban. A "2050 éves évforduló" trák-géta-görög - esetleg szumir 1980. júl. - aug vonal felé hajtja az ábrándozást! Hol lesz lehetséges a kiút a féktelen és esztelen hazudozás e süppedős mocsarából?! A S. Duicuhoz hasonló bértollno- kok tudják, hogy a diktatúra - ha kell akár korbáccsal is "újabb bizonyítékokat" fog követelni tőlük. Egyetlen reményük az, hogy előbb-utóbb a propaganda irat-anyag toronyszerűén fog domborulni a történelem könyvek és valósan irt lexikonok felett s a szakembereket, aggá- lyoskodókat a börtön réme el fogja hallgattatni. A "müveit Nyugat"? Nos, az é- szakamerikai közoktatás megdöbbentő el- laposodása azzal biztat, hogy - előbb diákokkal, majd - politikusokkal előbb- utóbb minden maszlagot könnyedén meg lehet etetni. A "tétel" világos: aki nem "hisz" a románságban, mint "az emberiség egyik legrégibb kultumépében" az "nacionalista-magyar", az "fasiszta reakciós" vagy "kapitalista"! Serafim Duicu ügyeskedve valós történelmi adatokat irt ki a trák-géta Bure- bista királyról - valamelyik egyszerűbb rövidlélegzetü enciklopédiából. Ez - gondolta - máris megadja cikkének a "tudományosság" légkörét. Mondatok következnek a "trák-géta-dák népvándorlásról". Erre se szedné még elő a piros ceruzáját a történelemtanár, - ami meg a többségében remélt - iskolázatlan tömegeket illeti, - azok előtt máris talán "tudománytiszteletet" idéz elő a^megnem- értésből keletkezett zavarodottság... Duicu hirtelen átcsap a római hódítás^ idejére, szót sem ejtve a dákok kiirtásáról, tömeges öngyilkosságáról. Nem! A derék dákok e helyett "...kivonulnak, de csak a történelemkönyvből, amelynek hátatfordítanak: azomban megmaradnak az élet sokkal jelentősebb könyvében, azaz nagymértékben hozzájárulnak a román nép ontogenezisének folyamatához, s rányomják bélyegüket e nép szellemi arculatára, jó pár alapvető mítoszára, különösképpen pedig a módra, ahogy keletkezésétől napjainkig kiveszi részét az egyetemes történelem alakításából." Azaz, más szavakkal kifejezve: Duicu beismeri, hogy a történelem semmit sem tud bizonyítani a dák-román rokonságból, de - "vallásos hitet" formálva - ex-catedra kijelenti, hogy mindennek ellenére a románság továbbfolytatója a dák szellemiségnek, fajnak, mítosznak s a román "történelemformálásban" ismét megjelenik a történelem lapjairól már két évezred előtt kivonult hős dákság. Nincs bizonyítók? "Hinni" kell benne!! A hit nagyobb erő a tudománynál is! Ez nem elég! Bukarest "bizonyítékokat "kér a megfizetett áltudósaitól.Erre a sarokba szorított Duicu az ókori Stra- bónius görög tudós "Geográfiáját" idézi, mely valóban ir a getákról, Burebis- táról, sőt idézi Lucanus latin költőt értesítő
