Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
2. oldal ÉRTESÍTŐ 1980. júl. - aug. megtehetik, ezt. dp nem az egész emigráció. Ha azért jöttünk el, mert szabadságban akartunk élni, tartsuk is tiszteletben a szabadságot: itt nincs diktatúra, mint otthon, tehát mindenki csak a saját lelkiismeretének tartozik elszámolással. Mindez persze nem jelenti azt, hogy akik elveket adnak fel és bocsátanak á- ruba, azokat ne lehetne kipellengérezni kritikával illetni. Ez is a demokráciához tartozik. A fogalmakat tisztázó, értelmes és előremutató kritika még soha nem ártott egyetlen társadalomnak sem, az emigrációnak sem válhat kárára. Módjával természetesen, akkor ha szükség van rá és ha nem sért olyan mindennél fontosabb közös érdekeket, melyek egységet követelnek. Ilyen mindennél fontosabb központi kérdés most számunkra az erdélyi magyarság ügye. És Erdély ügye egységet követel, nem széthúzást, egymás kritizálá- sát. Sőt: gyanúsítását. Wass Albert irta volt néhány hónappal ezelőtt, hogy nem baj az, ha Erdélyért több szervezet is harcol, különböző módon és taktikával. A cél ugyanaz és másféle utakon ugyanabba az irányba halad mindenki, aki Trianonban elszakított véreinkért, az ő jogaikért emel szót. Ne bántsuk hát egymást és ássuk el a harci bárdot legalább az erdélyi küzdelem idejére, mert marakodással csak ellenségeinknek, románoknak okozunk örömet. Inkább tiszteljük egymás igyekezetét, mert mindegyikünk munkájának megvan a maga haszna s a sok irányból vezetett támadás több gondot okoz ellenfeleinknek, mintha csak egyetlen stratégia kivédésére kellene összpontositaniok. Ezt elméletben mindenki aláirja, de a gyakorlat sajnos ismét mást mutat. Az emigráció bizonyos köreiből akció indult a saját vonalaink ellen, ami olyan mintha egy éppen kibontakozó offenziva idején az egyik alakulat hirtelen lőni kezdené a jobbszárnyon felvonulókat. A támadás össze fog omlani és az ellenség fellélegzik. Ez történik most is: egy kényes időpontban, felettébb rosszul időzitve rugtattak neki egyesek az erdélyi küzdelem derékhadának s ezzel mérhetetlen kárt okoztak az ügynek. Dr. Nánay Endre szóvátette a dolgot a Katolikus Magyarok Vasárnapjában és igen bölcsen állapította meg, hogy egyesek "a nagy ügyet személyes üggyé degradálták le, a nemes, rendkívül áldozatos és érdemes munkát és a jó szándékot keresztre feszitették. Kálváriára vitték személyes okokból vagy okoskodással erdélyi véreink szent ügyét!" Mi is történt hát tulajdonképen? Nos az Erdélyi Világszövetség egy pár év e- lőtti kísérletét, egy, az ENSz tagállamaihoz s igy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormányának is megküldött meorandumának ügyét tették szóvá legutóbb bizonyos körökből. Hogy ez a koncepció helyes és sikerrel kecsegtető volt-e, hogy az elképzelés feltétel nélkül helyeselhető-e, annak eldöntése nem e cikk feladata s a kérdés kibontása meg is haladná Írásunk kereteit. Egy biztos: az elgondolás feltétlenül tiszta szándékból eredt és ha rosszindulattal félremagyarázható volt is, céljai nemessége iránt nem lehet kétségünk. Garanciát jelentett erre elsősorban az akcióban szereplők neve: hídépítéssel vagy a kommunistákkal való cimborálás- sal aligha gyanúsítható közülük bárki is. De ismét Dr. Nánay Endrét idézzük: "Egyébként hogy mondja az Írás? Az vessen követ rá..." Valóban: lássuk csak, kik dobják a követ, vagy - egy más mondással élve - kik látják meg a szálkát más szemében, mig a magukéban a gerendát sem veszik észre? A támadás a Nemzetőrben jelent meg, mely köztudomásúan a Magyar Szabadságharcos Világszövetség félhivatalos szócsöve és annak véleményét sugározza. A szervezet örökös társelnöke es külpolitikai szakértője (?), Gereben István két éve ingerült és fel- sőbbségeshangu cikkben kért számon bizonyos dolgokat az Erdélyi Világszövetség vezetőitől - "A kérdés válaszra vár!..." - és Gereben azóta sem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy az Erdélyi Világszövetséget s annak vezetői közül elsősorban Zolcsák Istvánt kikezdje. Miért? Féltékenységből, kisebbrendűségi érzésből, belső lelki kényszerből - ki tudja?... Zolcsák István, az Erdélyi Világszövetség egyik alapító-társelnöke és fáradhatatlan motorja, egy nemrégiben szétküldött körlevélben felfed e személyeskedő támadás részleteiből egy s mást. A körlevél bevezető sorai igy szólnak: "Veszélyes utakon Erdélyért" - Gábor-^ollas urak a Nemzetőr márc. 15-i vezércikkében.... azt állítják rólam nyíltan, hogy én kommunista vagyok. A támadás olyan aljas, jellemtelen és rosszindulatú, hogy kénytelen vagyok a jövőben védekezni ellene minden lehetőségemre álló eszközzel." A körlevélből továbbiakban megtudjuk azt is, hogy az erdélyi világszövetség és személysze- rint Zolcsák István elleni vezetett akciót főleg ketten irányítják: Gereben István és Pásztor László. A körlevél és az ahhoz csatolt mellékletek elárulják ennek az akciónak egyes fázisait is: Gereben kezdet kezdetétől folyó áskáló- dásától az Erdélyi Világszövetség ellen Pásztor "megbélyegző" határozati javaslatáig terjed az iv, melyen nagy szomo-
