Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
1980. júl. - aug. ÉRTESÍTŐ 3. oldal rusággal kell végig tekintenünk. Mert szomorú azt látni» hogy a jó ügyet hányán akarják elgáncsolni, megtorpedózni. Miért? A körlevél erre is megfelel: "Eredményeink kiváltották a magyar nép, illetve az Erdélyi Világszövetség ellenségeinek gyűlöletét, elsősorban a román állam gyűlöletét, mely a különböző országokban uralkodó politikai helyzetnek megfelelően, minden eszközt megragadva igyekszik a kialakuló és erősödő egységünket, valamint az abból eredő erőnket megbontani és lerombolni." Az összefüggéseket nehéz nem észrevenni, az események egybeesése pedig felettébb elgondolkoztató és gyanús. A- lig néhány hónapja próbálták bizonyos erők amerikai vonalról tönkretenni az Erdélyi Világszövetség másik társelnökét, most pedig Zolcsákra és a Világszövetségre magára koncentrálnak. Tudjuk, hogy a románok - sajnos - nagyon jól"feküsznek" a State Department-ben és kiváló kapcsolatokkal rendelkeznek. Ismét sajnos: sokmindent el tudnak érni amiről mi magyarok még csak nem is álmodhatunk. Miért ne feltételezhetnénk, hogy olyan irányban tudják hasznosítani amerikai összeköttetéseiket, hogy azokkal gátolják a reviziós gondolatot ápoló magyar szervezetek - elsősorban az Erdélyi Világszövetség - munkáját és csökkentsék effektivitását? 01 személye körül már régen folynak találgatások, hogy nem a saját feje szerint cselekszik, hanem lényegében utasításokat hajt végre. Erre sok gyanú van. Az is köztudott, hogy Pásztor, aki a jó fellépésén és a "nagy Dumán" kivül.mást alig kapott a Teremtőtől, ugyancsak Gereben instruálja és minden politikai lépését ő súgja a háttérből. Ha Tollas A- merikát járja - ami elég gyakran megtörténik -, mindig felkeresi Gerebent, aki rögtön magával cipeli a State Department be "tisztelgő látogatásra"". Vájjon nem Ceaucescu keze van a dologban, aki az amerikai adminisztrációnál azt is képes elérni, hogy - talán meglepő és bonyolult, de egyáltalán nem elképzelhetetlen áttételeken keresztül - elhallgattassa a román érdekek ellen dolgozókat, a revízióról le nem mondókat? (Zárójelben emlékeztethetünk itt arra, hogy a Nemzetőr köztudomásúan mindig óvatosan kezelte a revízió és Trianon kérdését, mert a valamikori Free Europe Committee anyagi támogatásának ez volt az ára: Trianon tabu, mert nem szabad megsérteni a társemigrációk érzékenységét. . .És ezen az elvi alapon áll a Magyar Szabadságharcos Világszövetség is.) Végül még valami. Dr Nánay Endre "Veszélyes utón erdélyi harcunk egysége" cimü kitűnő Írásának már fentebb idézett mondata - "Az vessen követ rá..." indokolttá teszi, hogy megkérdezzük: van-e Gerebennek és társainak erkölcsi, etikai alapja bírálni bárkit is, aki a Magyarországot megszállva tartó diktatúráknál próbálja tágítani a rést, hogy elérjen valamit erdélyi véreink érdekében? Nos, ha valakinek nincs joga ezt szóvátenni, kifogásolni, az éppen GI. Hiszen mindenki tudja, hogy Gereben néhány évvel ezelőtt levelet szerkesztett magához Ceaucescuhoz s azt személyesen vitte be a román követségre. Hogy ott miről csevegett a követségiekkel, az mindörökre titok marad. Azt is tudjuk, hogy irt már levelet a Szabadságharcos Világszövetség és a Ködös Külügyi Bizottság vezetősége - Gereben-Pásztor-Po- gány - magának Kádár Jánosnak is, de ne feledjük azt az angolnyélvü levelet sem amin Gereben István aláirása diszelgett a cimzett pedig nem volt más, mint maga Leonyid Brezsnyev. Nekik szabad? Zolcsáknak nem? Kétféle mérték, kimarjult logika. És kilógó lóláb: csak ürügyet kerestek, hogy belemarjanak az Erdélyi Világszövetségbe. S újra feltesszük a kérdést: miért?... Ki tudja? Talán beteges hiúságukat bántja, hogy más szervezet is képes meg mozgatni tömegeket, nagyobbat, mint amiről ők valaha is álmodtak és valószinü- leg az érinti őket érzékenyen, hogy az emigráció áldozatkészsége elfordult tőlük s az emberek inkább az erdélyi ügyre adnak pénzt, mint a Nemzetőrre, vagy a "szabadságharcosok" homályos céljaira. Mindez csak kérdés, feltevés. De egy biztos: hogy az összehangolt támadások nem véletlen müveként indultak az Erdélyi Világszövetség vezetői ellen az u- tol8Ó hónapok folyamán. És biztos, hogy mindezt irányitják a háttérből. Sajnálatos, hogy akadnak magyarok, akik ennek eszközeiül adják magukat és - tudatosan, vagy akaratukon kivül, egyszerűen ostobaságból - a románok malmára hajtják a vizet. Mert jelen esetben ez történik. Ne olyanért birálják Zolcsákot, amiben ők is elmarasztalhatok - ha már elfogadjuk azt az elvet, hogy bármilyen levél vagy memorandum, ami a Vasfüggöny mögé megy, kompromittálja küldőjét s az egész nemzeti emigrációt -, mert érveik visszaütnek. Fogadjuk el, hogy minden eset^külön mérlegelendő és feltétlenül döntő a szándék, indíték. Aminek tiszta ságára általában következtetni lehet a személyekről is. Ha valamiért kritizálni akarják Zolcsákot, kritizálják Kádár ról alkotott és kinyilvánított véleményéért. Mert azzal valóban nem lehet e- gyetérteni. De ez lényegében nem érinti az Erdélyért inditott akciót, mely szán
