Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

4. oldal ÉRTÉS!! ü 1979. június hó

DR. KOLLARITS BÉLA:

U ttévesztő

vagy Kádár ügynök?

1920. junius 9.-én Írták alá a versaille- si Trianon palotában a Magyarországot feldaraboló békeparancsot. Az első világháborút befejező "békeszerződésekkel" a győztesek elvetették a második világháború magvait - a trianoni szerződés ezenfelül szabaddá tetette a bolsevizmus útját Európa szive felé. S a második világégés óta Magyarország népe a Szovjetunió uralma alatt szenved.

Amint erre mód adódott, Magyarországon megindult a revíziós mozgalom. Tevékenységével nem tudta ugyan a trianoni szerződés igazságtalanságait megváltoztatni, de nagy érdeme,^ hogy a kérdést nem hagyta feledésbe menni és a Trianon után felserdült ifjúság leikébe véste a magyar Igazság győzelmének, Magyarország Feltámadásának eszméit.

A második világháború utáni Magyarországon a revíziónak a puszta felemlitése is bűncselekménynek számit, melyért súlyos bőr tön büntetés jár. A szovjetcsatlós budapesti rendszer 1995 április 9- óta mindent elkövetett és elkövet a magyar nemzeti öntudat kiölésére. Ez a főoka az 1956 után Nyugatra került ifjúság nagy részénél a Kárpátmedence kérdéseivel szemben tapasztalt érzéketlenségnek. Budapest ügynökei - leginkább ál- emigráns szerepet vállalva most a szabad államokban folytatják a magyarságot, főként a magyar ifjúságot elnemzetlenitő üzelmeiket.

Magyarságmentés, magyarságtudat igen gyakran használt szavak, csak éppen a szavak értelme és kivitele között mutatkoznak éles ellentétek. Már pedig egy-egy szó akkor válik valóban fogalommá, ha azt jelentésének megfelelő tartalom tölti be, vagyis a szóval megnevezett cselekvés megfelel a szó fogalmi jelentésének. Ellenkező esetben az illető szó alkalmazása téves, vagy szándékosan csalárd félrevezetés céljából történik. A Magyarok Világszövetsége elnevezésű, a nemzeti emigráció szétzüllesztésére létesült budapesti kommunista propaganda hivatal és az emigrációban nyüzsgő ügynökeinek tevékenysége a legeklatánsabb példája ennek "Anyanyelvűnk megmentése" és "népi kultúránk megismertetése" ürügyén árasztják el ügynökeikkel, előadóikkal, művészeikkel a szabad országokban létező magyar emigrációkat. tevékenységüket "magyarságmentésnek" és a "magyarságtudat megerősítésének, felkeltésének" hirdetik. Valódi céljuk azonban az emigráns csoportoknak megosztása, egymással való szembeállítása, egyszóval zavarkeltés, bomlasztás.

Kétségtelen, nagyon kellemes, szivmelegi- tő szórakozás szép magyar muzsikát és dalokat hallgatni, pompás népviseletekben parádézó táncművészek elbájoló mutatványába gyönyörködni. Irodalom barátoknak valóban nagy élvezetet jelent a klasszikus és az uj magyar irodalom remekeit kiváló képességű és felkészültségű előadóktól hallani. De ezektől a produkcióktól még senki sem vált "maEMLÉKEZZÜNK TRIANONRA

gyarabb magyarrá", senki sem igyekezett fogyatékos nyelvismereteit megjavítani. Nem is ez az ilyen előadásoknak a célja. A cél: ügyesen leplezett propaganda, mellyel elvonhatják a szabadföldi magyarság figyelmét a kommunista rendszer megbocsájthatatlan bűneiről, amelyeket a hazai és az elszakított területeken élő magyarság ellen elkövetett és továbbra is folyamatosan elkövet.

Vagy talán alkalmas a magyar öntudat fel“ keltésére annak híresztelése, hogy Magyaror. szágon csak 1995 óta van a népnek emberhez illő élete, hála nagy barátunknak a dicsőséges Szovjetuniónak, aki népünket megszabadította évezredes elnyomóitól? Alkalmas talán a memzeti, hazafiui érzés fokozására meghamisított történelem tanítása, mely szerint a trianoni és az 199-7. beli párizsi békekötések régi történelmi ellentéteket e~ gyenlitettek ki, mert visszaadták szabadságukat azoknak a nemzetiségeknek, melyek ezer esztendőn át "magyar uralom járma a- latt sínylődtek? Az ilyenfajta "történelmi oktatással" igazolják ellenségeink vádjait, hogy Erdély őslakói az oláhok, akiket a magyarok leigáztak, rabigába döntöttek. Ugyan azok a magyarok, akik elrabolták Szvatopluk birodalmát!

A Szülőhazától távol élő magyarságnak önzetlen emberekre van szüksége, akik magyar iskolákat alapítanak, akik igaz magyar szellemben nevelik növendékeiket, akik nemzeti múltúnkat úgy tanítják, ahogy az valójában volt. Történtek hibák a múltban,^ az kétségtelen, ezeket azonban nem szükséges elkendőzni, hanem elfogulatlanul, a valóságnak megfelelően bemutatni. Nemzeti történetünk őszinte, pártatlan vizsgálata erényeket is tud felmutatni, olyan erényeket, melyek mellett a "múlt gyalázata" elhalványul, semmivé válik. Es múltúnk vizsgálatából az is kiderül, hogy a magyar nép elleni gaztetteket általában a nemzeten parazita módjára élősködő idegenek, követték el. Akiknek lényegében annyi közük volt a magyarsághoz, hogy a magyar nép munkájának haszonélvezői voltak, Magyarországon éltek, és magyarul beszéltek.

Kitűnő publicistánk, Sisa Istvánnak tollából valósággal tanulmánynak nevezhető i-