Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

1979. június hó

értesítő

5. oldal

rás jelent meg a Katolikus Magyarok Vasárnapja május 20.-i számában. A cikk "hőse" dr. Nagy Károly, aki mint diplomás tanitó 22 éves korában (1956-ban) távozott el Magyarországról. New Brunswickban telepedett le és az ottani Rutgers Egyetemen szociológiai doktorátust szerzett. Jelenleg a Middlesex County College szociológiái tanszékének vezetője. (Marxista elveket vall és szociológiát tanit, irta róla 1978-ban ismertté váit, Ceausescuhoz intézett jelentésében Hajdú Győző.) Nagy Károly magyarországi lapok kedvelt nyelvszakértője, akire előszeretettel hivatkoznak, mint az Anyanyelvi Konferenciák egyik "apostolára" New Brunswickban az Öregdiák Szövetség (melynek elnöke) hétvégi iskolájában magyar irodalmat tanit. A Í5 milliós magyar nemzet fogai' mával Nagy Károly egyetért és az Anyanyelvi Konferenciákon (Budapesten) ismételten hangoztatta a szétszakított magyar nemzet ősz- szetartózóságát. Ha ez lenne az igazi, vagy inkább teljes Nagy Károly - Írja Sisa István - akkor az egész külföldi magyarságnak örömmel kellene őt magához ölelnie mint kiváló szakembert, magyarságmentést gyakorló tanítót és 15 millió magyar sorsközösségét hirdető, fajtájához hü hazafit.

Sisa azonban bemutatja az "érem", jelen esetben Nagy Károly másik oldalát - annak a rendszernek eszközét, mely nemtörődömséggel szemléli, politikájával elősegíti a 15 milliós magyarság elsorvadását. Nagy Károly 1967-ben "A vallásról" címen röpiratot a- dott ki, melyben durva kirohanást intézett a vallások ellen. 1977 végén a Szent Korona hazaszállítása körüli harcban a Korona itt- maradása érdekében folyó akciókat egy amerikai újságban leközölt levelében "szélsőséges agitációnak" nevezte. Nagy Károly nem ítéli el az otthoni népszaporodási tragédia főokát, az abortuszt és szerinte az amerikai társadalom nem szenved erkölcsi válságban. Az Isten-haza-család fogalma Nagy Károlyt nem érdekli.

Ez a "második" Nagy Károly - Sisa István szerint - csupa tagadás, csupa negatívum, megannyi "jó pont" Budapest szemében. Érthető, miért választotta őt a rendszer első számú pedagógus kedvencének és érthető,hogy Nagy Károly miért fogadta el azt a szerepet melyet évek óta betölt. Ideológiai, elvi meggondolások nem zavarták, mert a liberalizmus lényegében elvtelen. Szereplési vágyát kielégíti, hogy személyével az otthoni lapok foglalkoznak és ultraliberális háttere amerikai karrierjét is elősegítette.

Az előzőkben Sisa István Nagy Károly "portréját" igyekezett összeállítani azért, mert jelenléte és az általa képviselt irányzat "megosztja a magyarságot, nem csak New Brunswickban, hanem egész Amerikában is".

Ez a megosztottság végeredményben egyik félnek sem használ - szegezi le Sisa.

Nagy Károly portréját Sisa István elismerésre méltó tárgyilagossággal állította össze. Nem támadja, nem tör pálcát felette, szenvtelenül való tényeket közöl. Nem akarja véleményét az olvasóra erőszakolni. Téved azonban, amikor azt állítja, hogy Nagy Károly jelenlétével keletkezett megosztottsáp "egyik félnek sem használ". Pontosan ez a "megosztottság" Budapest célja, mintahogy ezt a célt szolgálják a kiküldött előadók, az Anyanyelvi Konferenciákra útiköltség megtérítéssel és teljes ellátással való részvételre csábitó meghívások. S ezt a célt szolgálja Nagy Károly "jelenléte".

Úgyszintén nem tudunk egyetérteni az i- rás befejező szakaszával. Sisa István reméli, hogy Nagy Károlyt "saját magyar lelkiismerete" fogja a helyes útra vezetni. Merts Napról napra látnia kell, hogy olyan rendszer eszközéül szolgál, melynek viselkedése hasonlatos egy maffiavezérhez, aki hétközben raboltat, gyilkolhat, égettet, de vasárnap ájtatos arcát felőltve templomba jár és gyertyákat^mellékoltárok előtt. Vájjon meddig lesz képes elviselni Nagy Károly azt a gondolatot, hogy olyan rendszert szolgál akarva-akaratlanul is, mely őt gyertyaként égeti a külföldi magyarság kultur oltárain"? Olyan "országépitő", de lényegében nemzetromboló rendszert, melynek égisze alatt magzatok millióit irtották ki a magyar jövendő bői, mely a nemzet ifjúságától megrabolja egy évezred szent örökségét, s mely felper— zseli történelmünk lapjait, miközben közönyt tanúsít a 15 milliós magyarság sorsa, sorvadása iránt. Aminek közösségét pedig Nagy Károly olyan állhatatosan vallja és szolgálni véli." X(gyújtogat)

"Mit szól lelkiismerete ahhoz, hogy földrajz után most már a történelem kötelező tanítását is eltörölték Magyarország középiskoláiban? Az Erdélyben folyó kulturális népgyilkosság, nemzetünk jövőjének kockáztatása, sőti elárulása ellen már otthoni Íróink is kezdik szavukat felemelni személyi biztonságuk kockáztatása árán. Ide jutittunk már, hogy fajtánk önvédelmében felsíró jajkiáltás is tilos már Magyarországon?! Hogy legnagyobb költőnk, Illyés Gyula könyvét is elkobozták, amiért az erdélyi magyarság sze- szenvedése ügyében mert szót emelni?

"Minderről Nagy Károly tud, de nyilvános- san semmit sem szól, pedig ezt megtehetné idekünn biztonságának vezélyeztetése nélkül. Lelkiismerete azonban bizonyára nem hallgat attól menekvése nincs, sem éjjel sem nappal« Emiatt nem Írjuk le őt, mint reménytelen ut tévesztőt. ^eá gondolva egyik kedvenc költőjének, Adynak szavai ötlenek feli 'Néhányszor bennünk fénylik az Isten, másszor meg bennünk ködlik a semmi’ Ki tud ja,talán csoda történik és ’hősünk’ lelkében egyszer hirtelen kifénylik az Isten. Utat mutat neki és akkor a ’fekete bárány* lelkiismereté vei megbékélve neki tetsző akolra és pásztorra talál."

Valamikor régen csoda történt a Damaszkusz felé vezető utón? Saul lelkében "felvillant az Isten" és a felvillanó fényesség Sault átalakította, Szent Pál lett belőle, a "népek apostola". Istennél minden lehetséges, mégsem tudjuk hinni, hogy a damaszkuszi ut csodája New Brunswickban megismétlődik. ..Megértjük azonban Sisa Istvánnak a háborgó lelkiismeret erejében vetett reményét!

Hiszen még Judás lelkiismerete is megszólalt - amikor már minden elveszett...