Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
1979. május hó ÉRTESÍTŐ 7. oldal Gereben azért haragszik "globálisan" az e~ gesz emigrációs sajtóra» mert az soha nem parirozott neki úgy» ahogyan 5 szerette volna. Azaz a lapokon keresztül nem tudta kielégíteni mérhetetlen hiúságát, mert a- zok egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán közölték Írásait. Gereben pedig sajtókarrierre vágyott világéletébem hogy minél többször és minél többfelé láthassa nyomtatásban a nevét. Arra azonban nem gondolt, hogy ehhez nem elég a gépet verni, de tehetség is kell a cikkiráshoz. És amikor elkezdte cikkekkel bombázni a lapokat és azok közül egy sem jelent meg - vagy csak nagyon kevés nem magában kereste a hibát, hanem a sajtóra haragudott meg. Most aztán alkalma nyilt, hogy kiöntse mérgét.. Los Angelesben, ahol mint a washingtoni magyar "lobby" tótum-factuma "jelent meg" elpanaszolván hallgatóságának, hogy hányszor kap szemrehányást a State Department- ben a magyar sajtó baklövései miatt. 5 Gereben István, aki - előadása szerint - mindennapos vendég az amerikai külügyminisztériumban. Nélküle meg sem tudnának mozdulni az ottani urak. Szóval Gereben már Los An- geles-ben megrótta az emigrációs sajtót, ami nem keltette a legjobb viszhangot. Az emigrációs újságok tudják kötelességüket Gereben tanácsai nélkül is és nem veszik jónéven a kéretlen beleszólást. A tanácsokat és a jogos bírálatot igen, de nem a goromba rendreutasítást, a felsőbbséges kioktatást. Az ilyen hang és stilus nem konstruktiv, hanem ellentéteket szit és ártalmas. Nagyon haragszik Gereben az emigrációs sajtóra. Mert nem ismeri el fenntartás nélkül az 5 na^ysá^át és nem legyezgeti hiúságát. Ezekután még kevésbé fogja... Nem csoda, hogy Gereben István nevét hiába keressük a szövetség uj vezetőségében, ami nyilván újabb sebet ejtett hiúságán. Azt ugyan túlzás lenne állítani, hogy uj neveket olvashatunk a tisztikarban, de az- a tény, hogy többen kimaradtak osztatlan örömet keltett. A mostani tisztikar összetétele mégis biztatóbb, mint az eddigieké volt és az emigráció remélis ezentúl több józanság fog érvényesülni a szövetség vezetésében, mint az elmúlt években tapasztalható volt. "AZ OCEANOGRAFIA NEVES TUDÓSA ÉS A HADITENGERÉSZET SZAGÉRTŐJE" Az amerikai magyar emigráció szellemi nívója döbbenetesen csökken. Ismeretlen szellemi szegénylegények kinevezik magukat az emigráció fővezérének, és értelmetlen fecsegésükkel, se füle, se farka irkafirkáikkal a magyarság nagy részét elidegenítik a közélettől. Az ember szinte fizikai fájdalmat érez, amikor kénytelen - mert ugye illik bizonyos ünnepélyeken megjelenni - logikátlan, zavaros handabandázásukat végig szenvedni. Silány dolgozatukban kegyetlenül keresztre feszitik édes anyanyelvűnket. Az utóbbi időben Gereben István bombáz bennünket hasonló szinü és izü "csemegékkel". Ki ez az ember azinkivül, hogy Gereben és István? A Pogány-féle ismert Szabadság- harcos Szövetség főhaszonélvezője, a Magyar Külügyi Bizottság ügyvezetője.A Kaliforniai Magyarság 1975. nov. 21-i száma szerints "Polgári foglalkozásai az oceanográfia neves tudósa és az amerikai haditengerészet állandó szakértője." Dr. Dezső lm re azt mondja róla, hogy alacsony, kopaszodó, köpcös emberke. Neves tudós? A haditengerészet szakértője? Itt áljunk meg mert muszáj nevetni. Nem pirult el a "neves tudós", mikor ezeket olvasta? A haditengerészettől gondolatban nem kért bocsánatot? Óh hiúság! Szerkesztői értékítélet! Olvassuk tovább a hivatkozott cikket. "Gereben István mondanivalója fontos és sürgős." Mi az a fontos és sürgős?: "Olcsó 1-2 dolláros kiadásban oroszul kinyomtatták a szovjetellenes orosz és jugoszláv i- rók, Szolzsenyicin, Gyilasz és mások válogatott müveit és azokat tömegesen küldik be magánéimekre a Szovjetunióba. Az eredmény meglepő: a címzettek megkapják a könyveket! A magánszemélytől-magánszemélyhez könyvküldemények 60 $-ának kézhezvételét már visszaigazolták az oroszok. Ezt megteheti az emigráció a témák széles körében és nagy volumenben...És tegyük ezt sürgősen és gyorsan amig a szovjet észre nem veszi az erkölcsi kárt, amit szenved." Ezen sületlenségek után úgy érezzük, hogy Gereben ur tehetségtelen tréfacsináló vagy az emigráció tagjait nézi fejlődésben visszamaradt hülye gyerekeknek. Ezt az embert a Teremtő megverte, vagy megáldotta szereplési viszketegséggel. A Kanadai Magyarság; 1979. január 20-i számában követett el cikket. Ebben azt mondogatja, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokat jobban érdekli az erdélyi kérdés. Bizonyít is: "Lásd Carter elnök Ceausescu- val lezajlott megbeszélését." Ám legyen. Nézzük. "Carter elnök üdvözlő beszédében^ kijelentette, hogy neki és Románia elnökének azonos nézetei vannak. Mindketten hisznek az erős állami szuverénitásban és országaik függetlenségének megőrzésében.Mindketten hisznek az emberi jogok tiszteleté- ban."..."Az USA és Románia kereskedelmi forgalma 1969 óta 9-0 millió dollárról 993 millióra emelkedett,..." idézzük az akkori (1978. ápr. 12.) beszámolókból. Dolgozatában azt is állítja, hogy Illyés Gyula cikkeiben hivatkozott a Bonn-i kormány erőteljes állásfoglalására, amely az erdélyi szászok helyzetében javulást okozott.. Azt is irta, hogy "...hasonló állásfoglalásra a Magyarországi kormány képtelen." Oh! Irgalom anyja nehagyj el! Hasonló állásfoglalásra a magyar kormány tényleg képtelen. Mert szegény, Moszkva csatlósa. Nemzetközi súlya Bonnéhoz viszonyítva nulla. Ugyanis a nyugatnémetek azzal foglaltak erélyesen állást, hogy az államkasszába nyúltak és súlyos milliókat fizettek a szászokért. A lengyelországi németekért szintén.
