Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
8. oldal értesítő 1979. május hó Befejezőjében arra ösztökél a "neves tudós", hogy "Ostorozzuk azokat, akik megszaladnak történelmi, erkölcsi, politikai kötelességük végrehajtása elölj Kádárt, Ceau- sescut, Cartert, Brezsnyevet, Blumenthalt" Jó! Jó! Ezt megtehetjük. De aztán majd ne panaszkodjon, ha annyira belelódulunk az ostorozásba, hogy "tudósunk" hátára is suhintunk majd néhányat. Mert megérdemli.Korbácsot érdemel mindenki, aki lót-fut ügynökösködik, megjátsza a nagyfiút és naiv,gyerekes megnyilatkozásaival lejáratja mindazokat a szerveket, amikhez valami köze van. Lehet, hogy Gereben ur már választási kortes-ügyben utazgat, de higyje el, ilyen botrányos melléfogásokkal a választókat inkább elzavarja, mint megnyeri. (-i -a) A fenti cikket a kaliforniai szabadság- harcosok lapjából a SZABADSÁGHARCOS HIRADÓ- ból vettük át. Gereben István a közelmúltban lent járt Kaliforniában. Valószinü ott is elmondta, hogy 6 milyen nagyember, ha nem lenne kikellene találni. De ugylátszik hamar megismerték igazi énjét s ezért született meg a fenti cikk. Meglepő, hogy Gereben István mennyire hirdeti az utóbbi időben önmagát a magyar újságokban és előadásain. Hogy bejáratos Washingtonban hivatalos helyekre, ahol kikérik véleményét. Nézzük csak mi a véleménye az egyik torontói magyar lapnak ezekről a "bejárókról"j "Hogy kik koptatják az amerikai vagy kanadai külügyminisztériumok, vagy miniszterek szobáinak kilincseit? Azok, akiknek erre idejük és főleg gyomruk van, vagy éppen elég vastag bőr a képükön, hogy az itt élő magyarság nevében merjenek ott kilincselni. Aggodalomra nincs ok, mert azért ezek a tisztviselők Ottawában, vagy Washingtonban sem egészen agyalágyultak és amikor nagy leereszkedően megveregetik egy magaválasztotta "szószólónak", "magyar közvéleményt képviselőnek" a vállát, hogy "George vagy Steve is a nice guy" - nem jelenti azt, hogy annak tanácsát el is fogadták. Tételezzük fel róluk, hogy e "szorgos bejá- róknak"sokkal jobban ismerik a múltját, mint ők sajátmaguk. De éppen nagy "alázatosságuk" vágta el alóluk a talajt, különösen ezen a kontinensen, ahol nem az "alázatos kézcsókra járulás", hanem a magabiztos ság és az erő ami tekintélyt ad. És e "bejáratosak" mindezt nélkülözik. Ezek a tisztviselők is szeretnének végre keménygerincü nem púposra hajlongott magyarokkal találkozni, de erről a fajtáról tudják, hogy legalább annyira lenézi őket, mint ahogy ők nézik le a hajlongókat. Az efajta magyar számukra egy "challenge", azaz kemény feladat! De az igazságot és a valóságos véleményt csak ezektől lehetne megtudni: ezek viszont nem hajlonganak ott és nem koptatják az ajtókilincset. De reméljük, hogy majd ez is kialakul egyszer." Kedves Olvasónk! Kérjük, legyen a munkatársunk. Küldjön hireket, tudósításokat az Értesitő szerkesztőségének. Továbbá kérjük hivja fel barátai figyelmét az Értesítőre. ANGI SÁNDORNÉ: ANYÁK NAPJÁRA /Az alábbi versekkel köszöntjük a Magyar Édesanyákat./ Ki vigyázott reád születésed óta? Kitől kértél enni, ha eljött az óra? Ki tanitott járni, örülni beszélni? Ki tanította meg Isten nevét félni? Édesanyád az, kitől mindezt nyerted, Édesanyád az, ki felnevelt téged. Éjt téve nappallá dolgozott, fáradott, soha nem hallottad azt,hogy panaszkodott... Kaphattál-e volna nagyobb ajándékot, minthogy a jó Isten ilyen anyát adott? Megháláltad-e már vájjon fáradságát? Megcsókoltad-e már dolgos kezét, s arcát? Megköszönted-e már munkáját,szorgalmát? Adtál-e már Érte az Istennek hálát? Kérted-e Öt, hogy ezerszer áldja az Édesanyádat, but sohasem látva? Csak addig vagy boldog, amig Ő van veled, amig 5 virraszt nyugodt álmod felett, amig Ő tartja szorosan a kezed, letörölve síró szemedről könnyedet. Lám eljött egy idő, hogy nincsen velem Anyám, eljött egy idő, hogy otthonom nem hazám. Nincs itt, hogy vállára hajthatnám fejemet nincs itt, hogy törölné szememről könnyemet Most hát a jó Istent csupán arra kérem, tartsa meg e kincset nagyon soká nékem. Szeretném Néki kifejezni hálám, csak egyszer mondanij köszönöm jó Anyám. LAJOSSY SÁNDOR: ÉDESANYÁM Bibliai fényben néz felém szép arca, töretlen lelkének tükrét elém tartja. Erő, hit, szeretet sugárzik róla rám; lemondani, tűrni igy tanitott Anyám. Dús hajkoronája örök emlék nékem s szemének hő tüze buzditó reményem. Anyám fehér-masnis fekete ruhája számomra a vigasz s boldogság forrása. PETŐFI SÁNDOR: ANYÁM, ANYÁM. . . Anyám, anyám, oh Legjobb s legboldogtalanabb anya! Nincs hát reményed, Mit a fösvény való beváltana?
