Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
6. oldal értesítő STIRLING GYÖRGY: Utolsó par előre fuss! Gyerekkorunk bohókás játéka jut az ember eszébe, ahoery a Szabadság-harcos Világ- szövetség legutóbbi "világkongresszusán" megválasztott tisztikar névsorát olvassa. Csupa régi, megkopott és megszokott név: tegnap más tisztséget töltött be viselőjük most újabbat osztott rá a kupaktanács.Mert ez a választás majdnem olyan, mint az otthoni "egylistás" választás: ez van, ezt kell szeretni, választék nincs. Nos választék itt se nagyon volt. Ugyan azok a három, hat vagy tizenkét év előtti arcok. Ugyanazok, akik esztendők óta egymás közt cserélgetik a cimeket-rangokat: ma én vagyok az elnök, te vagy a főtitkár, te meg "kontinentális" elnök. Utolsó pár előre fuss: akik eddig a negyedik-ötödik sorban álltak, sipszóra előrefutnak s egy darabig ők vannak elől. Aztán megint sip- szó s a sorból megint mások szaladnak előre. S ez igy megy párszor, amig a nyolc- tiz gyerek elfogy s az egész kezdődik élőiről. Hogy egyszer mindenki vezetőnek érezze magát. Aztán mégegyszer és mégegyszer. .* Játék, bohókás, ártatlan játék. Mindig u- gyanazzal a nyolc-tiz résztvevővel. Három évvel ezelőtt egyik munkatársunk elmélkedett e hasábokon humoros formában arról, hogyha ez a szabadságharcos névvel ékeskedő nemtudoménmicsoda levonná az elmúlt évek konzekvenciáit és a néhány cim- kórságban szenvedő emigráns-vezér nyugdíjba vonulna, nem érné veszteség a magyarságot. Sőt. Kevesebb lenne a vitatkozás, az ellentét, az öncélú magamutogatás és egy- gyel csökkenne a pénzgyüjtögető önsegélyező szervezetek száma. Senki sem ejtene e- gyetlen könnyet sem. Ezektől az emberektől azonban nem olyan könnyű megszabadulni. Az utolsó pár előre fuss alapon mindegyik újra s újra elnök, főtitkár, vagy a jó ég tudja, mi akar lenni és élvezni akarja a titulust. A "ranglétra" minden fokára jutnak páran, csak éppen a létra alján nincs senki emberfia. Mert olyan ez, mint a Pál utcai fiuk: sok tiszt és egyetlen közlegény, a Nemecsek. Dehát kár is ennyi szót vesztegetni az asztaltársaság ülésére, hiszen oly édes mindegy, hogy miről is csépelték a szót órákon keresztül, és miről vitatkoztak, szavaztak. De egyhez, egyetlen egyhez mégis megjegyzéseket kell fűznünk. Ez pedig az emig- rásió Köpenicki kapitányának, Gereben Istvánnak a szereplése volt. Aki mint legendás elődje hol itt, hol ott tűnik fel Amerika különböző vidékein és hol világhírű tudósnak, óceán- és haditengerészeti szakértőnek. Fehér-házi és képviselőházi benfen- tesnek,külügyminisztériumi főtanácsadónak, külügyi szaktekintélynek, emigrációs vezérnek adja ki magát, de szívesen játssza az emigráció bölcsének szerepét is. Tehát százféle alakban jelenik meg - akárcsak a 1979. május he Köpenicki kapitány. Es ahhoz hasonlóan mindig talál naivakat, akik bedőlnek neki és hitelt adnak nagyképü locsogásának. Nos ez a derék "szabadságharcos", akinek mellesleg egyetlen ötvenhatos tevékenysége abban merült ki, hogy az első zűrzavarban átlógott a határon, most megmutatta milyen kemény legény ő! Felállt ugyanis a világkongresszuson és olyan dörgedelmet vágott ki az emigrációs sajtó ellen, mint annak a rendje. A tőle megszokott tudálékossággal és fölénnyel kioktatta a szabdföldi magyar lapok szerkesztőit, hogy miről s hogyan Írjanak, mivel foglalkozzanak! Szemére lobbantotta az emigrációs újságoknak, hogy nem teljesitik feladatukat és megmagyarázta, hogyan kellene végezniök a dolgukat. Az ülésen résztvevőket is meglepte ez a váratlan és indokolatlan kirohanás és feszengve hallgatták a szóáradatot. Mert azt mindenki tudja, hogy amelyik emigrációs e- gyesület nem ápol jóviszonyt a sajtóval, az becsukhatja a boltot. Senki sem értette hát, mire való ez az éles kritika - éppen egy olyan ember szájából, akiről köztudott hogy annyit ért az újsághoz és általában az újságszerkesztéshez, mint az a bizonyos hajdú a harangöntéshez. Végül az elnöklő Pásztor László leintette az izgága okoskodót és csendes szóval felhívta figyelmet arra az igazságra, hogy a sajtóval nem érdemes összeveszni. Csak Gereben húzhatja a rövidebbet s az egyesület, mellyel őt azonosítják és melynek ezzel a viselkedésével nagy kárt okoz. A szabadságharcosok fiók-diktátora hát kénytelen-kelletlen leült és csak magában dohogott tovább. Lelki szemeink előtt látjuk a jelenetet...És közben lehetetlen, hogy eszébe ne jusson az embernek az a régi vicc, ami a háború után járta Pesten. Németország teljes összeomlása után Hitler átrepül Londonba és bemegy az Itelligence Service központjába. Ott leveti maszkját - a jellegzetes bajuszt, meg a parókát - és jelenti megbízóinak: A parancsot végrehajtottam - Németország tönkre van téve! Valahogy igy áll a dolog Gerebennel és a Szabadságharcos Szövetséggel is: nem tudjuk ugyan, kinek a megbízásából ügyködik Gereben István - lehet, hogy csupán saját szakállára, illetve bajuszkájára teszi, amit tesz -, de azt úgy csinálja, hogy lassan, de biztosan tönkre teszi vele az egyesületet, melyet képvisel s melynek nevében uton-utfélen nyilatkozik. Ez a mostani támadás az emigrációs sajtó ellen, tipikus példája a meggondolatlan viselkedésnek, amivel csak ártott egyesületének. Nyilvánvaló, hogy az ügynek folytatása lesz és a következményei sem maradnak majd el. A Szabadságharcos Szövetség eddig sem dicsekedhetett valami jó sajtókapcsolatokkal, mert - jórészt Gereben modora miatt - a legtöbb emigrációs lappal megromlott a kapcsolatuk. De a történtek után valószínűleg még az eddiginél is kisebb lesz azoknak a lapoknak a száma, melyek hajlandók lesznek közölni Gerebenék híreit. De hiszen úgyis itt van a kutya elásva.
