Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
4. oldal értesítő 1979. január hó isteni líráért végzett munkája is világméreteket öltött. Magyarságszolgálata kontinenseket fosott egybe. Az ekumené meggyőzött hive, munkása, a- postola volt. Krisztusi papsásába belefért minden pap: kereszténységébe minden ember. .6 masa immár megharcolta a masa harcát,- jó harcot! Es amikor ütött órája - és Ura hívta - C ment: mert miként mindig, valahányszor kötelesség szólította: Krisztus kegyelmével lelkében, imádsággal az ajkán..." A november 30.-i temetésen, Trentonban elsőként Dr. Nádas János, az Amerikai Magyar Szövetség intézőbizottságának és az Árpád Akadémia igazgatótanácsának elnöke,az Erdélyi Világszövetség főtitkára búcsúztatta dr. Béky Zoltánt, akivel mindhárom testület elnökét veszítette el. Dr. Nádas János többek közt ezeket mondotta: "Dr. Béky Zoltán hűsége fajtájához, hazájához soha meg nem tántorodott, soha meg nem alkudott. Mint a legnagyobb, legrégibb és legtekintélyesebb magyar szervezet, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke, cselekedeteiben, beszédeiben, egyházi és világi szónoklataiban, Írásaiban mindig az ö- rök magyar eszmét, az örök magyar gondolatot szolgálta. Mint világitó fáklya, bevilágította a sötét magyar éjszakát, reményt és hitet csepegtetett a csüggedt lelkekbe mind itt a szabad földön, mind a szovjet járom alatt szenvedő hazánkban, valamint az országunktól ármánnyal és erőszakkal elszakított magyar területeken élő magyar testvéreinkbe is. " Az ÉRTESÍTŐ egész szerkesztő- és munkatársi gárdája nevében veszünk most végső búcsút dr. Béky Zoltán püspöktől és ígérjük: híven őrizzük szivünkben emlékét és munkánkban az 5 nyomdokain fogunk haladni! A Mindenható adjon neki örök nyugodalmat! Kedves Szerkesztő Uram Kedves Magyar Testvéreim Nemes munkájukra kívánom Isten áldását az uj évben is. Magyar köszöntéssel Ft. Szépe László dr. A clevelandi NBN rádió magyar munkatársai szeretetteljes jó kívánságaikat küldik az Értesítő olvasóinak a lap szerkesztőinek és munkatársainak az ünnepek alkalmával. Szeretettel kívánok minden jót és jobbat az uj esztendőre. A munkatársakat is szeretettel üdvözlöm. Nyirádi-Szabó Imre STIRLING GYÖRGY: Megfelelő emberek a megfelelő helyen . . . (Egy külügyminisztériumi eszmecsere hátteréről) Előző számunk egy cikke r-öviden már foglalkozott azzal az értekezlettel, mely ta- valv november 17.-én zajlott le a State De- oartment-ben az u.n. kulturcsere témájáról. Az értekezlet - mint a legtöbb hasonló kül- ügyminisztériumi eszmecsere - nem változtatta meg a világot, de még csak újat, vagy e- lőrehaladást sem jelentett e számunkra oly fontos kérdésben. Aminek két oka is volt.Az első az, hogy az értekezletre meghívottak többsége nem ismerte a témát, következéskép véleménye sem lehetett arról, a másik pedig az, hogy akik tudták, miről van szó, azok is rosszul tudták: mivelhogy az értekezletet összehívó és azt levezető amerikai külügyi tisztviselők egészen mást értettek a "kulturcsere" szó alatt, mint amit a magyar emigráció ért s amiről immár tiz éve vitatkozunk. Kb. azóta, hogy Kádárék 1970-ben megtartották az első Anyanyelvi Konferenciát Debrecenben. Miről is volt szó a State Department-benV Tehát ez a külügyminisztériumi konferencia sem oldotta meg a kérdést, amit senki nem is várhatott tőle, hiszen csupán informativ jellegű beszélgetés volt. A külügymi- misztériumi emberek elmondták, mi történt a az általuk elképzelt kultur-csere ügyben az amerikai és a magyar kormány által 1977- áprilisában aláirt Kulturális, Oktatási, Tudományos és Műszaki Egyezmény alapján, majd a meghívottak közül néhán.yan hozzászóltak a kérdéshez, illetve elmondták a maguk véleményét. Ki a tárgyhoz tartozóan, ki kevésbé, ki okosan, ki emocionálisan. Mindebből pedig egyet vehetett ki az értelmes ember: a tárgyaló partnerek kétmalomban őrölnek. Azaz: más kulturcseréről beszéltek a külügyi urak és másról a meghívott magyarok nagyrésze. Azok legalábbis, akik a politikai - vagy ha úgy tetszik - a nemzeti emigráció álláspontját e kérdésben ismerik és azzal magukat azonosítják.. Az amerikai vendéglátók ugyanis a két kormány - a washingtoni és a budapesti - közt létrejött 1977-es egyezménnyel kapcsolatosan olyan kulturcseréről beszéltek,melyben a két ország tudósai, szakemberei és a művészei látogatnak el kölcsönösen egymáshoz, az amerikai és a magyarországi kultúra vice-versa megismertetése céljából. Ami nagyon helyes és tiszteletreméltó törekvés, csak éppen semmi köze ahhoz, amit mi emigránsok, kulturcsere néven emlegetünk s amiben évek óta próbálunk egy mindannyionk számára elfogadható platformot kialakítani. Mi ugyanis csakis magyarul előadó, magyarul beszélő és szavaló otthoni vendégek kijövete
