Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

1979. január hó értesítő 3. oldal "Eszét veszi Isten annak, akit elakar vé­szé jteni", Es csakugyan, a győztesek gyűlö­lettel, bosszúvággyal megzavart, elborult elmével ültek a tárgyalóasztalhoz. Nem béké­ről tárgyaltak, békét diktáltak. "Jaj a le­győzőiteknek" volt döntéseik, határozataik vezérelve, irányitó rossz szelleme. Megért­hető, hogy alig két évtized után ismét vér­be, lángokba borult a világ! így kellett, hogy legyen, nem is lehetett az máskép, mert nem hallották, nem is akarták meghalla­ni az igazság szavát... Es elkövették másodszor is, még fokozot­tabban azokat a bűnöket és hibákat, melyek az első világháború befejezése után egyene­sen a második felé indították a világ népe­it. És ezért a ma embere sötét, komor, gon­dokkal terhes hétköznapokat él át, örömtele- nül pergeti élete fonalát. Nincs igazi bé­ke, csak vihar előtti csend. Felvirradhat még a béke ragyogása, hogy elűzze a vészt jeíző sötét fellegeket egünkről'.' Lesz még egyszer ünnep a világon? Az ember valahol utat tévesztett! Kizár­ta világából az Igazságot és befogadta a Gonoszt, elfordult Teremtőjétől, hogy a Sá­tánnal cimborái jón, hűtlen lett a szeretet- hez, hogy a gyűlöletet ölelje keblére. Az ember hibát hibára halmozott önmaga ellen, jóvá teheti még, megtalálhatja-e az igaz u- tat, vagy tévútján vesztébe rohan? Valahol a Kárpátok övezte szép Magyaror­szágon élt egy bölcs államférfi, Deák Fe­renc. A magyarság a^Haza Bölcse melléknév­vel tisztelte meg. 5 mondotta, ha a mel­lényt rosszul gombolták be, úgy bizony azt előbb ki kell gombolni, hogy azután helye­sen lehessen újra begombolni. Búcsúzva a távozó öreg esztendőtől, fo­hászkodjunk egy igaz Istenünkhöz, állítson a világ népeinek olyan vezetőket, akiknek lesz bátorságuk "a mellényt kigombolni" és az elkövetett hibákat az Igazság szellemé­ben kijavítani. Es akkor a világ népei egy­mással megbékülve, rettegés nélkül, boldo­gan élhetik életüket. A szomorú hétköznapok sötét égboltját az Igazság, Szeretet és Béke fényes sugarai fogják megvilágítani és jövőnkben lesz re­mény, lesz boldog uj esztendő. Lesz még egy­szer ünnep a világon! LAJOSSY SÁNDOR: Miért szeretlek? Miért szeretlek Szabadság? Ha Isten volnál imádnálak. Velem születtél, s csak a halál foszthat mesr tőled és nem hódithat tőlem senki el. Miért szeretlek Szabadság? Mert te voltál népem éltetője. Téged szomjuhoztunk századokon át, most is nélkülözzük a Béke és Szabadság Szent Angyalát! Elvesztettük Dr. Béky Zoltánt Az ÉRTESÍTŐ decemberi száma -már jórészt postán volt, amikor megjött a szomorú hir: Dr. Béky Zoltán püspök, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke november 26.-án hajnalban Washingtonban elhunyt. így előző számunkból kimaradt a búcsúztató: mellyel tartozunk Bé­ky püspöknek, lapunk párfogójának és hü ol­vasójának, az emigrációs magyarság nagy ha­lottjának. Akaratlan mulasztásunkat most pó­toljuk és veszünk végső búcsút szeretett Zoltán Bátyánktól! Amikor november közepén súlyos betegség­gel korházba került, aggódva figyeltünk be­tegágya felé. Naponta érdeklődtünk: hátha mégis elutazhat Cleveland-be, a számára min­dig oly kedves Magyar Találkozóra, ahol az Árpád Akadémia megnyitó előadását kellett volna megtartania. Orvosai azonban nem en­gedték s éppen az ÉHTESI^C egyik munkatársá­ra hárult a feladat, hogy a betegágyban szerkesztett beszédét Béky Zoltán megbízásá­ból Cleveland-be vigye. És csaknem a beszéddel egyidőben érke­zett meg Cleveland-be az egész Magyar Talál­kozó közönségét mélyen megrendítő telefon- üzenet, hogy Béky Zoltán vasárnap hajnalban örökre lehunyta szemét. Örökre megállt ne­mes szive, mely csak fajtájáért, magyar ha­zájáért dobogott. Azt az emberfeletti mun­kát, melyet nemzetéért egész életében vég­zett, csak rögtön Mindszenty biboros élet­műve után lehet emliteni. Nem véletlen ez: ahogy az egyik nekrológban olvashattuk, ket­tejüket mély lelki szálak fűzték össze ab­ban, hogy egyformán Isten és fajtájuk törhe­tetlen szeretete volt vezércsillaguk. S ez igy igaz. De nem akarjuk megismételni azokat a bú­csúztatókat, melyekkel az emigrációs lapok rótták le kegyeletüket Béky püspök ravatala előtt, mert azokat mindenki olvashatta az elmúlt hónap folyamán. Most inkább röviden utalni akarunk a washingtoni gyászszertar­tásra, melyen családtagjai, barátai és volt munkatársai köszöntek el az elhunyttól és a másnapi trenntoni temetésre, ahol nagy rész­vét mellett, százak és százak jelenlétében helyezték örök nyugalomra Béky püspököt. A november 29.-i washingtoni búcsúztatá­son több megható beszéd is elhangzott de azok közül csak egyből idézünk néhány monda­tot, abból, amelyik talán legszebben, legtö­mörebben foglalta össze Béky püspük életút­ját. Dr. Irányi László piarista provinciá­lis, mint az Amerikai Magyar Szövetség társ­elnöke mondta ezt a beszédet s abból való az alábbi részlet: "Béky Zoltánt a magyar végvári tőrténe- lemirás géniusza úgy fogja megörökíteni, mint az isteni Ige munkását és a határokat nem ismerő magyarságszolgálat fáradhatatlan Apostolát. Igehirdető munkája kinőtt az i- dők során egy város - egy plébánia egy he­lyi egyház kereteiből és mint az Amerikai Magyar Beformátus Egyesület elnöke, nemzet­közi vallási konferenciák résztvevője - az

Next

/
Thumbnails
Contents