Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
2. oldal értesítő 1979. február hó L baltimori értesítő P.O.Box 7A16 Baltimore, MD 2122? Tel. (301) 2A2-5333 Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarit8 Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington,D.C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár DICSŐSÉG A LECYOZOTTEXNEK IX— 1^« I.** I tűrjék a szovjet kancsukát, sőt - Sonnenfeld és a vele azonos gondolkodásúak szerint - még a "szerves együttélés" gondolatától se idegenkedjenek. Hiszen a legfontosabb, hogy ne boruljon fel a hatalmi egyensúly, ne kerüljön veszélybe a statusquo. Majd mindent megold a Coca-Cola! Ha lassan is de megold. És addig is megy a biznisz - a kis népek pedig várjanak türelemmel sorsukra. .. Az optimista Cola-diplomaták számitása egyenlőre nem vált be. (A Coia-gyárosoké viszont igen...) A Vasfüggöny mögött ugyanis mindezideig semmit sem változott a szemlélet és Moszkva sem engedett jottányit sem világhóditó terveiből, sem az ideológiából. Pedig lehet, hogy a Politbüro ülésein is Colát szopogatnak a résztvevők. A fellazulásból nem lett semmi, sőt ellenkezőleg} a diktatúrák helyett a szabad világban mutatkoznak a bomlás tünetei. A kommunista ügynökök és a guruló rubel jó munkát végeznek, mindenesetre hatásosabbat, mint a Coca-Cola o- daát....Lényeg, hogy a biznisz jól megy; az elvek nem fontosabbak. És Lenin jóslata látszik beteljesülni; a kapitalisták fogják nekünk eladni a kötelet, amire majd felakasztjuk őket. Ilyen keserű gondolatok jártak a fejemben, amikor elgondolkoztam Carter elnök múlt év Karácsonya előtti bejelentésén: hogy elismeri a kommunista Kinát és megszakit minden kapcsolatot az eddigi hü és megbizható szövetségessel, a nemzeti Kinával. A ki nem mondott indokolás egyszerű; Peking 900 millió embert jelent s az ezzel járó katonai e- erőt és felvevőpiacot. Taivan pedig csupán 17 milliós aprócska sziget, mely eltörpül a szárazföldi monstrum mellett. Micsoda különbség! - illik erre a pesti szólásmondás. És micsoda különbség a régi és mostani Amerika között Mig hajdan a kis nemzetek pártfogójaként, a szabadság gondolatának fáklyahordozójaként tartották számon az E- gyesült Államokat, ma forditott a helyzet. Amerika sorra hagyja cserben kis szövetségeseit, azokat a kis országokat, melyek hittek Ígéreteiben és biztak szavában, segítségében. Ez történt most Tajvannal is és ez súlyosan és végzetesen veszélyezteti Amerika még meglévő hitelét, tekintélyét a szabad világ népei előtt. Hiába akarta Carter és az őt támogató sajtó a tajvani lépést realitásokkal, a tényleges hatalmi helyzet szükségszerű tudomásulvételével, de főleg stratégiai és gazdasági érdekekkel magyarázni, az olyan felzúdulást okozott, amire valószinüleg maga Carter sem számított és az uj politikát előkészítő legpesszimistább State Department- tisztviselőt is váratlanul érte. A közvélemény reakciója igencsak kedvezőtlen és ha Carter ezzel a nixoni nyomokon haladó lépéssel egyre hanyatló népszerűségi görbéjén a- kart lendíteni, számításaiban alighanem csalódnia kell. Az Egyesült Államok hosszutávu külpolitikai ^érdekeit szolgáló - és kétségkívül hathatósan szolgáló - uj kínai húzásnak van u- gyanis egy súlyos szépséghibája: Tajvan cserbenhagyása. De mondhattunk volna elárulást is. Es az egyszerű amerikai polgár - az utca embere - ezt nem nézi jó szemmel. Ami azt mutatja, hogy morális érzéke hibátlanul működik; hisz az adott szó becsületében és a kipróbált barátságot előbbrehelyezi az érdekeknél. Azaz nem hajlandó pragmatikuson gondolkozni, mint vezetőinek nagyrésze. És ezt mindenkinek tapasztalnia kellett, aki az utóbbi hetekben szóbaelegye**- dett külünböző rendű és rangú amerikaiakkal hogy megérdeklőd je véleményüket a legújabb eseményekről. A nép nem mindig látja saját érdekeit és nem képes megítélni egy nagyobb horderejű politikai lépés távlati céljait - szokták erre mondani az "okosok", de ez a diktátorok, a parancsuralmi rendszerek érvelése. A demokráciában a nép bizalmából hatalomba került politikusoknak a nép javára, de a nép jóváhagyásával kell vezetniök az ország ü- gyeit. Carter - sokminden más mellett - a titkos diplomácia megszüntetésére is Ígéretet tett az elnökválasztási kampány során. Most pedig - amerikai viszonylatban, a jóiért e sült ségüket fitogtató, locsogó diplomaták és a fecsegő, kotnyeles újságírók honában ritkaságszámbamenő módon sikerült titokban tartani a már hónapok óta folyó tárgyalásokat s az elnöki bejelentés valóban bombaként hatott. Nem azt akarjuk most vitatni, hogy a Pe- kinggel való szövetség az egyetlen módja a kétfrontos háborútól rettegő Szovjetunió megfékezésére, mert ennek realizálása Nixon érdeme s nem Carteré. Csakhogy Nixon nem adott fel semmit az elvekből Peking kedvéért, Carter viszont feláldozta Amerika legmegbízhatóbb távolkeleti szövetségesét. Mivel pedig jól tudjuk, hogy Kínának van nagyobb szüksége Amerika barátságára és nem fordítva, kompromisszumos megoldást kellett volna találnia, Tajvan érdekeinek tisztelet- bentartásával. Az uj kínai politika védelmezői - a katonai szempontok mellett - főleg gazdasági érvekkel operálnak. Nos azt sem vitatja senki hogy az amerikai árura és technológiára kiéhezett 900 milliós Kina hatalmas szűz felvevőpiacot jelent az Egyesült Államok számára, ami javulást hozhat az ország gazdasági életében és meggátolhatja a pesszimisták által várt recessziót is. De ha jobban megnézzük, a valóságban nem olyan szép a menyasz-
